Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -3°C | 3°C Még több cikk.

A kereszteződésben tessék derékszögben haladni!

DélmagyArchív 1929-1935: Mindenki össze-vissza mászkált az úttesten. Hogyan lett a békés sétálgatásból közlekedés?

Ezek a szabályok egy olyan korból valók, amikor feltűnést kelthetett, hogy egy autó egész délelőtt a szegedi Boldogasszony sugárúton parkolt (1935. október 22.) Szegeden 1932-ben 162 autó, 1933-ban pedig mindössze 85 autó üzemelt,  a turizmus és a nemzetközi országút miatt a város mégis úgy élte meg, hogy egyre növekszik forgalom. 

A legbájosabb rendszabály az volt, amelyben a gyalogosokat kötelezték, hogy ne átlósan keljenek át a kereszteződésekben.
 

Békés sétálgatás a Tisza Lajos körúton 1916 táján. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
Békés sétálgatás a Tisza Lajos körúton 1916 táján. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.


Az úttesten össze-vissza mászkálást 1935-ben elégelte meg a város. A rendelet eredetileg a városi csendrendelet miatt született, amely kimondta, hogy a lakott terület főútvonalain este 10-től reggel 6-ig tilos volt a kürtölés. Csakhogy a városi kürtölést az úttestet használó gyalogosok váltották ki, ezért erre is ki kellett találni valamit.

A verdikt úgy szólt, hogy a gyalogjárók az útkereszteződéseknél kötelesek derékszögben haladni

1935. november 5-én az utca népe azt tapasztalhatta, hogy több a közlekedési rendőr a kereszteződésekben. A rendőrök azt ellenőrizték, hogy Szeged népe át tud-e kelni derékszögben a kereszteződésen.

A lap beszámolója szerint nem tudott. A rendőr figyelmeztetett az új szabályra, a nép pedig méltatlankodott. A rendőrség felkészült a renitens gyalogosok büntetésére is, többek között ekkor vezették be a helyszíni bírságot is (azelőtt csak igazoltatni és beidézni lehetett).
 

Rendőrök instruáltál a derékszögben haladást. Délmagyarország 1935. november 6.
Rendőrök instruáltál a derékszögben haladást. Délmagyarország 1935. november 6.


Dr. Buócz Béla főkapitány-helyettes így utalt a gyalogosok akkori közlekedési szokásaira: 

— Ma még a gyalogjárók túlnyomórészt nem akarnak a közlekedési szabályokhoz alkalmazkodni. Az úttesten járnak, ott csoportosan megállnak és beszélgetnek, akkor is, amikor a gyalogjáró üres. Az ilyeneket a rendőrség, saját érdekükben, szigorúan megbünteti a jövőben. Amikor az autóvezetőnek nem szabad dudálni, a közönségnek kell elhárítani az akadályt a jármű útjából.

Pedig addigra a város már több rendeleten is túl volt.

Nyugi a Kossuth Lajos sugárúton az 1920-as években. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
Nyugi a Kossuth Lajos sugárúton az 1920-as években. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.

Az 1928. március 13-án életbe lépett közlekedési rendelet ilyen új szabályokat tartalmazott:

  • A Széchenyi téri és a Kárász utcai korzón a nap déli és kora esti óráiban tilos volt a gépkocsiforgalom – a zavartalan sétálás érdekében.
  • A Kálvária sugárúton ötnél több gépkocsi egy csoportban nem haladhatott, különben elviselhetetlen port vertek fel.
  • A városi közkórház környékén gépkocsival csak lépésben volt szabad haladni, és a villamos is lassú lépésben haladhatott, ügyelve arra, hogy a temetések csendjét az autózaj ne verje fel.
  • A Tisza Lajos körúton belül tilos volt szarvasmarhával kocsit vontatni, valamint a kocsi után háromnál több lábasjószágot kötni. Ha mégis kötöttek ilyen jószágot, akkor arra felügyelnie kellett valakinek hátul.
  • A városháza és a polgármesteri hivatal előtt tilos volt a kerekes korcsolyázás és minden zajos játék.
  • Szeged utcáin, a kijelölt helyek kivételével tilos volt a labdarúgás.
  • A város belterületén tilos volt a sárkányeresztés.

A Széchenyi téri korzón azonban csak nem akart megszűnni a járműforgalom, ezért 1935-ben ismét betiltották
 

1926 a Tisza Lajos körúton. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
1926 a Tisza Lajos körúton. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.


A rendelet külön foglalkozott a kerékpárosokkal. Ha valaki elégedetlen a kerékpárosok jelenlegi helyzetével, most figyeljen:

  • A kerékpárt kötelező volt bejelenteni a rendőrkapitányságon, ahol igazoló lapot adtak ki a tulajdonos nevére. Ha ezt valaki elhagyta, 24 órán belül újat kellett kérvényezni. Az adásvételnél ugyancsak menni kellett bejelentésre.
  • A papírt kerékpározás közben kötelező volt maguknál tartani.
  • Tilos volt rendszám nélküli kerékpárral közlekedni
  • Tilos volt csomagot kézben vinni vagy másik személyt szállítani elöl vagy hátul.
  • Tilos volt az utcán kerékpározni tanulni vagy gyakorolni.
  • Tilos volt a Széchenyi téren kerékpározni

Egy 1929-ből származó híradás arról számolt be, hogy a rendőrség rendszeres kerékpárrazziákat tartott a városban, mivel „a közlekedés rendje ellen a kerékpárosok vétenek a leggyakrabban". A kerékpárosok időnként valóságos versenyt rendeztek az utcákon, a gyalogjárókon száguldoztak és gyakran lámpa nélkül közlekedtek este. 
 

Kerékpárosok a közúti hídon az 1930-as években. Még baloldali közlekedés volt Magyarországon. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
Kerékpárosok a közúti hídon az 1930-as években. Még baloldali közlekedés volt Magyarországon. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.


1928-ban a szegedi városházán a városon áthaladó országutakról is született indítvány. A megszaporodott autóbalesetek rendszerint az országutat szekérrel használó tanyaiak hibájából történtek. A tanyai emberek alig ismerték a közlekedési szabályokat, a lovas kocsik gyakorlatilag arra haladtak, amerre nekik tetszett.

Sok bajt okoznak még az országút porában játszó felügyelet nélküli kis gyermekek, akik néha virtust csinálnak abból, hogy a tülkölő autó előtt az utolsó pillanatban szaladjanak át az úton. Sokszor kövekkel dobálják meg az autókat, amivel az utasok testi épségét is veszélyeztetik. - írta a korabeli Délmagyarország.

Ekkor határozták el, hogy a városi országút szakaszait figyelmeztető táblákkal látják el.

A sofőr megy az országút, szabályos oldalán, előtte halad egy hatméteres szélességben megrakott szekér s elfoglalja az egész úttestet és nincs az a könyörgő, követelőző és sürgető kürtjelzés, ami irányából ki tudná téríteni. A szekér gazdája nem tér ki, elvégre vagy — négy mázsányi kukoricaszárral rakta meg kocsiját, igénye van az országút egész szélességéhez. A sofőr ki akar kerülni, nekimegy a fának, befordul az árokba, vagy elüti az utolsó pillanatban mégis a szabálytalan oldalra letérő szekeret. - íra 1940-ben vezércikkben az újság.

Szénászszekér - az utak réme - 1938-ból. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
Szénásszekér - az utak réme - 1938-ból. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből

Előfordult, hogy a tanyai lovaskocsikat ellenőrző rendőröknek annyi dolga volt, hogy lovasszekér-torlódás alakult ki az alsótanyai úton. 

1929-re újra módosult a szegedi közlekedési szabályrendelet. Ekkor merült fel, hogy nem kellene-e a Magyarországon használatos baloldali közlekedést az európai jobboldalira cserélni. Ezt azonban elvetették, mivel Szegeden nem vezethettek be más szabályokat, mint az országban másutt. A jobboldali közlekedés szabályát végül 1941-ben vezették be Szegeden.

Új szabály volt viszont az, hogy Újszegedre a belvárosi híd déli oldalán, Szegedre pedig az északin kellett haladnia a gyalogosnak. A járművek éppen fordítva, a baloldali közlekedés elve szerint mentek. Ettől a tanács azt várta, hogy a gyalogosok jobban észreveszik majd a közeledő autókat.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az ötödik feleség gyanút fogott

DélmagyArchív 1928: Hogyan bukik le a férfi, akinek egyszerre 4 felesége van? Hát persze, hogy az… Tovább olvasom