Délmagyar logó

2017. 06. 23. péntek - Zoltán 21°C | 35°C Még több cikk.

A valóság párnáján álmodott regény

DélmagyArchív 1927: Király Antal visszatért férjezett feleségéhez. Móra regénysztorija a hírekben folytatódott.
Régészeti leleteket találtak Kazi Ferenc földjén. Délmagyarország 1925. augusztus 4.
Így kezdődött: régészeti leleteket találtak Kazi Ferenc földjén. Délmagyarország 1925. augusztus 4.

Ez a történet két tanyai férfiről és egy asszonyról szólt volna, ha Móra Ferencnek is el nem mesélik. Attól kezdve boldogulásról, bűnökről, szenvedélyről és mindenekelőtt a földbe kapaszkodó emberről szólt.

Az asszony döntött: az első férj marad, a második pakolhat

1925 augusztusában a Délmagyarország hírt adott arról, hogy Kazi Ferenc fiatal gazda házépítés közben ősi csontvázakat talált. Kazi Ferenc földje a Domaszék és Zákányszék közötti Lodri-tó mellett terült el, a ház itt emelkedett ki a lapályból. A gazda felismerte a lelet jelentőségét és Móra Ferenchez, a szegedi múzeum igazgatójához fordult. Az író-régész rövidesen meg is látogatta a helyszínt, és megegyezett Kazi Ferenccel, hogy a múzeum 1925 ősze folyamán ásatni fog a terepen. S valóban, egy november 18-i hír elmondja, hogy Móra népvándorláskori temetőt tárt fel Kazi Ferenc tanyáján, ahol egy hétig állandó vendég volt.

Kazi Ferenc neve 1927. április 27-én különös hírben bukkant fel újra a Délmagyarországban. A lap Király Antal domaszéki gazdáról írt, aki tíz éves késéssel érkezett haza az orosz hadifogságból, s ekkorra felesége már más férfival kötötte össze életét. Ez a férfi Kazi Ferenc volt.

Király Antalt a cikk szerint 1914-ben a virágos vonat vitte el a háborúba. Feleségét, Gazdag Katona Rozált és 4 éves fiát hagyta otthon domaszéki tanyáján. Az asszony még a háború alatt értesítést kapott férje hősi haláláról, s néhány évre rá, 1922-ben hozzáment Kazi Ferenc gazdálkodóhoz.

Az értesítés azonban téves volt: Király Antal valóban megsebesült, de az orosz fogságban magához tért és felépült. 1922-ben még be sem fejeződött a domaszéki lakodalom, amikor a halottá nyilvánított férjtől levél jött Oroszországból. A rokonság elolvasta és megnyugtatta Rozál asszonyt, hogy írója nem lehet Király Antal, ő pedig meg is válaszolta neki: "Kend nem Király Tóni, s ha az is, a férjem sosem volt…"
 

Király Antal hazatért Domaszékre. Délmagyarország 1927. április 27.
Király Antal hazatért Domaszékre. Délmagyarország 1927. április 27.

 

Eltelt néhány év, s Király Antal ismét írt. Ekkor már levelében bizonyítékot is adott, így nem maradt kétség, hogy ő a férj. A Délmagyarország híre annak nyomán született, hogy 1927 húsvétján Király Antal személyesen jelent meg egykori tanyáján, s mit lehetett tenni: hármasban ültek le az ünnepi ebédhez. Két nap után a feleség úgy határozott, hogy Király Antal marad a férj. Két nap múlva Kazi Ferenc pakolt és békésen elment. A tanyai házasság persze vállalkozás is volt, így Kazi 60 mázsa búzában és 9 millió koronában határozta meg az 5 év alatt általa házassághoz adott értéket, amit visszakért.

Móra Ferenc könyvei a Délmagyarország kölcsönkönyvtárában. Délmagyarország 1927. október 4.
Móra Ferenc könyvei a Délmagyarország kölcsönkönyvtárában. 1927. október 4.

Rókus megérkezése

1925-ben, amikor Móra Ferenc Kaziék tanyájára járt (talán ott is lakott), a történetet már beszélték, hiszen Kazi Ferenc számára is kérdés volt, mi lesz, ha visszatér az eredeti férj.

Ez a történet indította Móra Ferencet Ének a búzamezőkről című regénye megírására 1927-ben. Móra már Abbáziában elvonulva írta regényét (1927. március 26-án utazott el Szegedről), amikor a Délmagyarországban megjelent a hír Farkas Antal hazaérkezéséről.

Móra regényében Kazi Ferenc együtt szökik társával, Rókussal az orosz fogságból, de a nehéz télben hagyja éhen halni őt, hogy maga megmeneküljön. Hazatérve elmeséli Rókus apjának, a szomszéd tanyán lakó öreg Mátyásnak, hogy a fiú meghalt, s rövidesen egybekel Rókus otthon maradt asszonyával, Etellel. Már gyermekük is születik, amikor levél jön Rókustól, hogy favágók megtalálták, életben van, haza szeretne jönni, de csak fizetség ellenében jöhet. Ferenc elrejti a levelet. Rókus újabb leveleket ír, s a harmadik Etel asszony kezébe kerül. Ferenc bevallja, hogy megmenthette volna Rókus életét, ám ettől Etel elméje elborul és kútba öli magát. Ferenc a munkában keres menedéket, már-már sikerül is, de végül nem menekül: látomások gyötrik Etelről, s az önvádtól hajtva felakasztja magát. (Az öreg Mátyás pedig többre tartja tanyáját és földjét, mint hogy a váltságdíjat kifizesse fiáért.)

"Nálunk tisztán járnak, nem mint az oroszok, hogy tetű csípi őket"

Kazi Ferenc és a többi regényhős valóságos személyéről érdemes Horváth Dezső remek riportjával tovább indulni. A Móra-minták "Sziromszékről" című írás 1983-ban a Tiszatájban, majd a szerző Móra kőpárnája című könyvében jelent meg. A Délmagyarország főmunkatársa a lap 1982. november 9-i számában felhívta a domaszékieket, hogy olvassák el a regényt, és jelentkezzenek, ha nagyszüleikre ismernek. „Térdig kopik a lábom, ha mindhez bekopogtatok, olvasni viszont akkor is jó, ha nem derül ki semmi – írta munkatársunk."

Jelentkezett is Tari Gellért, Kazi Ferenc unokája, és lassan kibontakozott a valódi történet.

Kazi Ferenc a valóságban nem akasztotta fel magát, hanem rövidesen újra megnősült (élete során összesen háromszor). Ahogyan Móra Ferencnek is elmesélte 1925-ben, Kazi szintén orosz hadifogságból tért vissza; az első világháború alatt ott volt Przemysl védői között, megsebesült és fogságba esett. Horváth Dezső megállapítja, hogy a regényben egyedül Kazi Ferenc szerepel saját nevén, a többieknek Móra új nevet adott. Valószínűleg azután, hogy Abbáziából a majdnem kész regénnyel visszatért, és Szegeden értesült „Rókus hazaérkezéséről", ami kis híján felborította regénysztoriját.

A történet valós szereplői után nyomozó Horváth Dezső találkozott olyan idős emberekkel, akik ismerték Király Antalt, Katona Rozált és Kazi Ferencet. A domaszéki csatorna partján megtalálta a házat is, amelyet Kazi Ferenc és Katona Rozál 1925-ben épített (ekkor kerültek elő a leletek), s amely megfelelt a regényben Móra által leírt háznak. És megtalált egy levelet is azok közül, amelyeket Király Antal 1926-ban szüleinek és feleségének küldött Oroszországból [a helyesírás az eredeti]:

(…) kérem magukat nagyon szépen, hogy legyenek szivesek vötesék lé magukat és külgyék el nekem mind a négyen apám és anyám és az én feleségem és az én Misikém, csak hacsak lehet nagyon szépen vetesék le magukat szép ruhában hogy éngem az oroszok ne nevesenek mert én montam hogy nálunk tisztán járnak nem ugy mint az oroszok hogy a tetü csipi öket (…) (Horváth Dezső: Móra kőpárnája)

Horváth Dezső találkozott Király Mihállyal is, az említett Misikével, Király Antal gyermekével, akit apja 4 évesen itthon hagyott, amikor a háborúba ment. Felemelő olvasni, ahogyan összeér a hír és az emlékezet. Az egykori fiú még emlékszik a Móra által sorba terített csontvázakra:

Sokáig kijárt oda, ásatott [Móra]. Fölségesen nyugodt ember volt. A halbicskáját magával hordta, avval kaparta le a hullát, de igen finoman ám. Utána megmérte, kettőhuszas csontváz is volt közöttük. Én akkor galambászkodtam, de akárhányat vettem, mind visszament a gazdájához. Volt ott egy kubikos, az biztatott, lopjak el egy emberfejet, meglátom, megmaradnak a galambok. Elvettem egyet, ott voltak a tornácra kirakva, fölvittem a padlásra, vettem megint nyolc galambot, megmaradtak. Tudom én, hogy ez csak babona, és nem ezért maradtak meg, de akkor is így volt. Féltem, ha Móra észreveszi, hogy egy hiányzik, anyám engem agyonver. (Horváth Dezső: Móra kőpárnája)

Horváth Dezső megszólaltatta Kazi Ferenc lányát is arról a napról, amikor Király Antal megérkezett 1927 húsvétján:

Orosz ruhában jött, az én apám fölvette, abban ment locsolkodni. Azt beszélik, meg is volt kinn nősülve, de én azt nem tudhatom. Amikor jött a front negyvennégyben, csúfolták is, hogy jönnek a fiaid, Tóni! Orosz Tóninak emlegette mindenki, mert volt egy másik Király Antal is. Amikor hazajött, én a hambárba mentem föl aludni. Hideg volt, fáztam is, féltem is. Bevittem a macskát, hogy ne legyek egyedül. Aludni nem tudtam, eszembe jutott, hogy valakinek elrágta álmában a macska a gegőjét. Fölkeltem, kidobtam. Hajnal lehetett már, egyszer csak jön az apám társnak a hambárba. Na, gondoltam, kedves édösapám, neked is kitelt a böcsület. Levélből tudjuk, hogy jön haza a Tóni, de a Mama mindig azt mondta, apámat választja. Ki is tartott egészen addig, amíg amazt meg nem látta.(Horváth Dezső: Móra kőpárnája)

Kazi Ferenc 1967-ben, Király Antal 1961-ben, Katona Rozál 1970-ben hunyt el. A válás a lap 1927-es hírével ellentétben nem jutott bíróságig. Kazi megkapta kárpótlását és távozott. További életük a földről, a gazdálkodásról szólt. 

Hogy miért kellett ennek utánajárni? Horváth Dezsőt nem lehet eleget idézni:

A szegedi irodalom röghöz kötődése ismert, Mórától származik az a gondolat is, hogy a valóság párnáján álmodik, aki itt írásra adja a fejét. Ma ezt a vidéket, azt hiszem, a szociográfia eszközeivel derítené föl az irodalom. Móra az ásatások hordalékból regényt csinált. A búzamezőt a valóságból vette, de az éneket maga szerezte hozzá.

A szegedi kisvasút menetrendje 1927-ben. Délmagyarország 1927. január 26.
A szegedi kisvasút menetrendje 1927-ben. Délmagyarország 1927. január 26.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kiskorú szövőlányokkal csatáztak a végrehajtók

DélmagyArchív 1930: Revolver, pofonok, fojtogatás a hőstettek között. Az egész "csirkebandát"… Tovább olvasom