Délmagyar logó

2017. 10. 17. kedd - Hedvig 9°C | 24°C Még több cikk.

Aki miatt nem meghalni jártak a kórházba

DélmagyArchív 1925: Megrázó repülőbalesete után tízezrek búcsúztatták dr. Boros József sebészorvost Szegeden. Az erkölcsvédőknek túl meztelen volt emlékművén a fájdalmas nőalak.
Dr. Boros József, a szegedi kórház igazgató-főorvosa.
Dr. Boros József, a szegedi kórház igazgató-főorvosa volt 1905 és 1925 között. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteménye.

A szegediek inkább csak utcanévről ismerik már; a szegedi közkórház kiváló igazgató-főorvosa volt 1905 és 1925 között. A város neki köszönhette a kórházi ellátás minőségét, az egyszerű emberek pedig az ő munkája nyomán kezdtek bízni abban, hogy a kórházban nem csak meghalni lehet.


Dr. Boros József előtt alig végeztek műtétet a szegedi közkórházban. Halálakor, húsz évvel később, 11 378 műtéten volt túl. Ő honosította meg a modern sebészetet a szegedi kórházban. Mindenki ismerte és kedvelte Szegeden.

Ezentúl a levegőben száguldok

Ezért volt különösen megrendítő a hír, amit 1925. június 3-án írt meg az újság: Boros József egy sportrepülőgéppel lezuhant és szörnyethalt a szegedi repülőtér melletti határban.

A Délmagyarországban Sz. Szigethy Vilmos nekrológban búcsúztatta a főorvost. Írásából életszerető, póz nélküli, végletekig jóhiszemű ember alakja rajzolódott ki, akit már-már ünnepeltek a szegediek.

Ahogyan operáció előtt a fertőtlenítést szinte túlzásba tudta vinni, épp úgy mentesítette a lelkét mindentől, ami megfertőzheti. Klikk, intrika, pletyka, megszólás szintén idetartoztak s a meggyőzőnek tetsző érvekkel szemben ő volt mindég az, aki hirtelen érdeklődni kezdett a vacsora után. - Az ér a legtöbbet, ha a Dani szép kecsegéket tudott felbajszolni.

Riport a szegedi repülőszerencsétlenségről. Délmagyarország 1925. június 3.
Riport a szegedi repülőszerencsétlenségről. Délmagyarország 1925. június 3.

Az újság 1925. június 3-i számában Vér György írt riportot a szerencsétlenségről. A szerencsétlenül járt gépet Szentkirályi Kern Dezső százados pilóta vezette, Szeged korábbi főjegyzőjének fia, aki az első világháborút a repülőknél szolgálta végig épségben.

Borossal (aki apja barátja volt) előző héten a Szegedi Csónakázó Egyesületben találkozott, s a főorvos itt kapott kedvet a repüléshez. Boros azelőtt nem ült repülőn, de mivel vállalkozó szellemű ember volt, elhatározta, kipróbálja. Öt nappal a szerencsétlenség előtt meg is történt az első repülés. Utána Boros főorvos a maga kedélyes modorában így szólt a többiekhez:

Hitvány földi férgek, vízifiákeresek, nem beszélek veletek. Ezentúl a levegőben száguldok. :)
 

Nem minden volt igaz, amit beszéltek. Délmagyarország 1925. június 4.
Nem minden volt igaz, amit beszéltek. Délmagyarország 1925. június 4.

Pünkösd hétfőjén, a szerencsétlenség előtti estén a Széchenyi téren a Katolikus Nővédő Egyesület tartott népünnepélyt; ezen a százados és a főorvos is részt vett. „Konfettit szórtak, cigányok muzsikáltak, a tombola számait húzták és a sötét esti órákban már nagyon vidám hangulatban volt mind a kettő. Körülbelül fél egykor még ott látták Boros főorvost egy nagyobb társaság közepette. Innen állítólag még a lementek a Tiszára is." - írta a lap. A pletykák szerint hajnal felé itt jutott eszükbe, hogy repüljenek. Később azonban kiderült, semmi nem volt igaz az alkoholmámoros repülés pletykájából.

A vidám integetés okozhatta a tragédiát

A felszállás reggel fél nyolc körül történt. Jelen volt a százados felesége és gyermeke is, akik azután végignézték a tragédiát.

Elindítják a motort. Két montőr beigazítja a légcsavart. Dr. Boross mosolyogva integet. Már kis társaság van együtt: a gyermekek, Szentkirályiné és három-négy repülőtiszt. Néhány másodperc: berreg a gép, aztán a magassági kormányhoz nyúl a pilóta. Gurulni kezd. Néhány száz métert gurul a zöld gyepen, azután zökkenő nélkül, szinte szelíden a magasba indul a gép. A gyerekek tapsolnak...

Szentkirályi Kern Kecskemétig akarta elvinni a főorvost. Előtte azonban még tett néhány kört a reptér fölött. Nyolcszáz méteren lehettek, amikor mégis ereszkedni kezdtek, állítólag időnként olyan vakmerően, hogy a társaságban lévő repülő ezredes felkiáltott: Ne vicceljetek!

Most hirtelen megbillen a gép — alig lehet százötven méter magasban — dugóhuzó-szerű spirális alakban lefelé zuhan. A pilóta látja a veszélyt, teljes erővel nekiindítja a gépet: nem használ, sőt árt. (…) Egy pillanat: az acélszürke gép orra, a légcsavar mélyen belefúródik a földbe, a szárnyak kettétörnek, a gép, mintha kettéválna. A két utas előrebukik, előbb értek a földre, mint a gép, a motor maga alá temette őket. A motor még zúg, a gép hátulsó része lehajlik a földre. És az összetörött szárnyak alól kilátszik a két véres holttest. Szentkirályi teste szinte a felismerhetetlenségig össze van törve, a koponya széjjelzúzva. Dr. Boross teste számos sebből vérzik, mily sebek látszanak és dűl a vér. Mindketten mozdulatlanok.

A pilóta felesége és gyereke jajveszékelve rohant a roncs felé. De segíteni már nem lehetett, hiába érkeztek meg a mentők. A Délmagyarország munkatársa félóra múlva a helyszínen volt, és szemügyre vette az összetört gépet.

Az első szakértői vélemény szerint a dugóhúzós zuhanásból nem lett volna baj, ha a gép legalább ezer méter magasan van, mert a pilóta egy erős indítással ki tudta volna hozni a zuhanásból. Talán minden a vidám integetés miatt volt, amikor a százados elengedte a kormányt és leállt a motor.

Halottas kocsiját tízezrek kísérték a szegedi utcán

Tízezrek voltak a temetésén. Délmagyarország 1925. június 5.
Tömegek voltak a temetésén. Délmagyarország 1925. június 5.

Az újság másnap cáfolta azokat a feltételezéseket, hogy a férfiak egy átmulatott éjszaka után alkoholos állapotban indultak volna útnak. Kiderült, hogy a százados nem ivott alkoholt, és mindketten hamar hazamentek az esti mulatságból. A pilóta 11-kor már ágyban volt, reggel hétig aludt, akkor kiment a repülőtérre és Boros érkezéséig három kísérleti repüléssel is kipróbálta a gépet.

És végül nem volt igaz a pilóta meggondolatlan trükkje sem. Akadt, aki elmondta: néhány napja a pilóta azt nyilatkozta, ilyesmit sosem tenne utassal. Sajnos, a halálos tragédia viszont igaz volt.

A Tisza Lajos körúton alig lehetett mozogni 1925. június 4-én, amikor a két férfit temették.

A körúton alig lehetett mozogni, újabb embertömegek hullámzottak a régiek nyomába, az ujságíróképesség itt felmondja a szolgálatot, hogy hűséges képet adjon a megjelentekről. (…) A halottaskocsi már a Klauzál-téren járt s a Takaréktár-utca még mindig ontotta a gyászközönséget, amelynek nagyobbik része elkísérte kedves halottját egészen a temetőbe.

Túl meztelen volt a fájdalmas márványszobor

Dr. Boros József emlékműve a szegedi Kossuth sugárúton.
Dr. Boros József emlékműve (Petri Lajos alkotása) a szegedi Kossuth sugárúton.

Dr. Boros József emlékének ápolását szinte azonnal megkezdte a szegedi orvostársadalom. A Kossuth Lajos sugárút 42. szám alatti közkórház elé márvány emlékművet terveztettek Petri Pick Lajos szobrásszal és a szoborra közadakozást hirdettek az orvosok körében. Az adakozás során végül nem sikerült beszedni az összes pénz, amit a szoborbizottság hitelre felvett. Szeged városa azonban nem igyekezett kezességet vállalni. Ezt később meg is tagadta.
A szobrot 1926. szeptember 1-jén avatták, aznap Lengyel Vilma írt érzékeny emlékezést a Délmagyarországban. Az emlékmű ma is látható a Rókusi templom és a volt közkórház közötti füves részen. Eredetileg a kórház ablaka alatt állt, ahol Boros József műtéteit végezte. 2009-es felújítása után (Bánvölgyi László munkája) került jelenlegi helyére.

A fájdalmas szobor felavtása 1926-ban. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.
A fájdalmas szobor felavatása 1926-ban. A Móra Ferenc Múzeum fotógyűjteményéből.

1927 tavaszán az emlékművön látható fájdalmas kifejezésű, meztelen nőalak miatt a szobrot csaknem kicenzúrázták a helyéről. A nem sokkal korábban megjelent erkölcsvédelmi rendeletet kihasználva a rókusi katolikus egyházközség az emlékszobor eltávolítását kérte a várostól. A helyi erők javaslatát még az egyházi vezetés is műfelháborodásnak tartotta, mivel az emlékmű nőalakját nem találta erkölcstelennek.

Az erkölcsvédők ebbe nem nyugodtak bele. Előbb bemocskolták a nőalak fehér márványát, majd feljelentették a városnál.

Az egyházközség határozatát Breisach Béla kanonok közölte írásban a város tanácsával. Beadványában előadja, hogy a ruhátlan szobor, legyen az akármilyen művészi alkotás, alkalmas a templomba járó hívek megbotránkoztatására, tehát a vallásos érzületet sérti. Azt kéri a hatóságtól, hogy még a húsvéti ájtatosságok előtt távolíttassa el eredeti helyéről.


Az élet keserű mellékese, hogy két évvel korábban Breisach Béla rókusi plébános végezte dr. Boros József temetési gyászszertartását, amelyen a városi elöljáróságok kivétel nélkül megjelentek. A város ebben a kényes helyzetben arra készült, hogy beviteti a szobrot a kórház előcsarnokába - az ügy azonban később elült.


1931 áprilisában Erdélyi Jenő korabeli főorvos javasolta először, hogy dr. Boros Józsefről nevezzék el az akkori Kórház utcát. Az átnevezés 1932-ben megtörtént s az utcát ma is így ismerjük.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Így lettek tarkák a Dóm tér hófehér galambjai

DélmagyArchív 1931-1944: Klebelsberg kedvenceiből időnként becsinált lett a népkonyhán, pedig Jászai… Tovább olvasom