Délmagyar logó

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 10°C | 24°C Még több cikk.

Az is zsidó, üssétek! - mondta az elsős jogász bajtárs

DélmagyArchív 1927-1930: Bajtársi hallgatók zsidóellenes akciói a szegedi egyetemen. A Délmagyarországot kövekkel dobálta 400 bajtárs. Szent-Györgyi Albert beszólt a fajvédőknek.
A Ceausescu-korszak egyetemein 7 százaléknyi magyar hallgatónál többet nem vettek fel, mert ennyi volt a magyarok aránya Romániában. Ugyanezt a numerus clausus elvet a Horthy-korszak elején, 1920-ban a magyar országgyűlés is elfogadta, de a polgárjogokkal annyira ellentétes volt, hogy Bethlen István és Klebelsberg Kunó már 1926-ban felvetette a faji feltétel elhagyását.

A visszahatás elképesztő volt: a magyar egyetemeken egyes bajtársi szövetségek (Csaba, Werbőczy) tagjai és turulista diákok a zsidó hallgatók zaklatásába kezdtek, hogy ezzel érjék el a faji kvóta fenntartását.
  • 1930 őszén azalatt verték ki a zsidó hallgatókat a szegedi egyetem épületéből, míg odabent a rektor Klebelsberg kultuszminisztert fogadta.
  • Egy elsős joghallgató parancsokat osztogatott a folyosón: "Az is zsidó, üssétek!"
  • Másnap az Angliából frissen a szegedi egyetemre érkezett Szent-Györgyi Albert professzor óráján is tüntetéssel próbálkoztak.
  • A Délmagyarország épületét tudósításai miatt 400 bajtársi tüntető ostromolta meg.

1926

A bajtársak nem vállalt felelősséget a zsidó vallású hallgatók testi épségéért. Délmagyarország 1926. október 20.
A bajtársak "nem vállaltak felelősséget a zsidó vallású hallgatók testi épségéért". Délmagyarország 1926. október 20.
 
A numerus clausus az 1920. évi XXV. törvény ki nem mondott zsidóellenes rendelkezése volt. Az egyetemeken egy "népfajból" csak annyi hallgatót vehettek fel, amennyi az illető csoport aránya volt az egész lakossághoz képest. 1928-ban Bethlen István miniszterelnök keresztülvitte a faji kvóta eltörlését. Ez ellen tiltakoztak a fajvédő bajtársi hallgatói szervezetek.
1926. október 20-án a Délmagyarország a szegedi egyetemi hallgatók között terjedő hírekről írt. A budapesti egyetemen a faji kvóta mellett tüntető hallgatók önkényesen igazoltatták és feltartóztatták a zsidó vallású diákokat. Ennek hírére titkos megbeszélést tartott a szegedi hallgatók "kisebb csoportja" is.

1927

1927. október 24-én a budapesti Műegyetemen "betolakodott fiatalemberek" igazoltatták és szinte kiverték a zsidó hallgatókat az egyetemről. A Turul bajtársi szövetség vezetője ez alkalomból felszólította Klebelsberget, hogy küldje vissza a neki juttatott bajtársi dominuszi jelvényeket.
 
Pesti mintára a szegedi egyetemen is a zaklatták a zsidó hallgatókat. Délmagyarország 1927. október 27.
Pesti mintára a szegedi egyetemen is a zaklatták a zsidó hallgatókat. Délmagyarország 1927. október 27.
 
A bajtársi egyesületek 1920-ban alakultak az egyetemi zászlóaljak mintájára. Az 1929-30-as tanévben a hallgatók 47 százaléka volt tagja valamelyik bajtársi szövetségnek. E szervezetek tagsága nem egyöntetűen, de nagyrészt különböző árnyalatú fajvédő elveket vallott.
1927. október 26-án a szegedi egyetemen is aktívak lettek a bajtársak. Az Ady téren (akkor Szukováthy tér) egy bölcsészkari előadás végén "Ki a zsidókkal! Éljen a numerus clausus!" kiáltásokban törtek ki, majd a folyosón megkezdődött a diákok önkényes igazoltatása. A zűrzavar közepette megjelent dr. Horger Antal nyelvész professzor (aki 2 évvel korábban József Attilát eltanácsolta) és távozásra szólította fel a hangoskodókat, eredménytelenül.

A fajvédő hallgatók hamarosan minden karon őrséget szerveztek. Ekkor már volt olyan előadás, amit a rendbontás miatt nem tartottak meg. Az anatómiai intézetben a bajtárs hallgatók kiszúrták egyetlen zsidó vallású társukat, és nekirontottak. A folyosón végig verték, úgy távolították el az épületből. Később kiderült, Reményi Sándor súlyos állkapocssérülést szenvedett.

Az inzultusra egy szakasz rendőr is megjelent és követte a zsidókat szidalmazó hallgatókat a természettudományi intézetig. 200 diák gyűlt össze az épület előtt, amikor a rendőrkapitány parancsot adott az oszlatásra.

A Dugonics téri központi épület előtt is tömegjelenetek voltak. Az itt összegyűlt zsidózó hallgatókat egy szakasz rendőr az épületbe szorította. Eközben azonban az onnan kijövő zsidó vallású női hallgatókat pfújolták.

Később a szegedi hallgatók egyesülete élesen elítélte a szerintük jobbára elsőéves hallgatók viselkedését. Emiatt az egyesületen belül is heves vita alakult ki. A bajtársi egyesületek arra törekedtek, hogy amíg a még be sem nyújtott numerus clausus-revíziós törvényjavaslatot vissza nem vonják, zsidó hallgatót nem engednek be az egyetem épületébe.
 
A bajtársak nem tanulnak zsidókkal. Délmagyarország 1927. október 28.
A bajtársak nem tanulnak zsidókkal. Délmagyarország 1927. október 28.

1927. október 27-én este 350-400-an gyűlést tartottak a bajtársi szövetségek tagjai közül. A Csaba bajtársi szövetség tagjai látták el az igazoltatást és az őrséget, a Werbőczy bajtársi szövetség vezére pedig felszólított mindenkit, hogy igazolja le szomszédját. Így biztosak lehettek abban, hogy csakis megbízható bajtársak körében voltak.

A titkos gyűlésen azonban bajtársi jelvénnyel megjelent dr. Kolosváry Bálint jogtudós egyetemi tanár is, és közölte a bajtársakkal, hogy elég volt. Az egyetemi tanács nem tűri tovább az igazoltatásokat: ha tovább folytatják, bezárja az egyetemet. A lázadóknak nem maradt más vigaszuk, mint a Délmagyarország szétverése, az egyetemi tanár azonban kategorikusan megtiltott minden felvonulást, így letettek a dologról.
 
Közelharc, botrány a szegedi egyetemen. Délmagyarország 1927. november 23.
Közelharc, botrány a szegedi egyetemen. Délmagyarország 1927. november 23. A beszámoló itt folytatódik.

A bajtársi szövetségek ezután sem kerültek le a címlapról. 1927. november 22-én a zajos botrány ismét fellángolt Szegeden. Budapestről  "hadiparancs" jött, miszerint a szegedi zsidó hallgatókat ki kell verni az egyetem falai közül. A bölcsészkari épületben éppen készültek az akcióra, amikor Erdélyi László Gyula bencés szerzetes, a művelődéstörténet professzora megjelent. A hallgatók hangosan abcúgolták, tudván, hogy a korábbi akció idején zsidó hallgatókat mentett a zaklatók elől. Ekkor már rendőri készültség volt, és hamarosan szét is oszlatták a készülődő tüntetést.

Horger Antal nyilatkozott a Délmagyarországnak:

Megnyugtathatom a közönséget, hogy holnaptól kezdve megszűnik az egyetemen minden rendzavarási lehetőség. Az egyetem tanácsa a rendőrséggel egyetértőleg olyan szigorú intézkedéseket léptet életbe, amelyek lehetetlenné teszik a zavargásokat. (...) A hallgatókat az egyetemi altisztek fogják igazoltatni. Meggyőződtünk ugyanis arról, hogy a tüntetésben nagyrészt az egyetemtől távol álló elemek vettek részt, különösen a felsőipariskola egészen fiatal diákjai, akik együtt kiáltoztak és tüntettek az elsőévesekkel, leginkább az elsőéves jogászokkal. A többiek, az egyetem komoly, tanulni akaró hallgatósága elejétől végig távol tartotta magát minden kilengéstől.

A Délmagyarország másnap egész oldalas vezércikkel nyitotta a lapot.
Ezen a napon az egyetemen valóban nyugodtabb volt az élet, mert a bajtársak a városháza elé vonultak fel, és egy színházi előadás ellen tiltakoztak. A városházán is nekiláttak igazoltatni, nem hagytak újságírókat a közgyűlési terembe, ahol 20-30 bajtárs botokkal felfegyverkezve magára zárta a terem ajtaját. A közjátékról nem született tudósítás, de a végén 120 diák csendben elhagyta a városházát, miután félórát töltött "négyszemközt" Somogyi Szilveszter polgármesterrel.

1928

1928-ban Klebelsberg Kunó javaslatára módosították a numerus clausus törvényt, és abból kikerült a faji és nemzetiségi hovatartozásra utaló szakasz. Belekerült viszont a szülők foglalkozásáról szóló feltétel.
 

Botrány az anatómiai intézetnél. Délmagyarország
Botrány az anatómiai intézetnél. Délmagyarország 1928. október 24.

Életkép a tüntetésről. Délmagyarország 1928. október 24.
Életkép a tüntetésről. Délmagyarország 1928. október 24.

1928. október 23. - új év, új zavargások. Persze megint „a gólyák" készültek az akciókra. Az egyetemi főkapura cédula került, miszerint a zsidó hallgatók aznap nem mehetnek előadásokra; ezt a portás észrevette és letépte. Az egyetemi épületek körül rendőrök cirkáltak, a városházánál pedig megerősített rendőrosztagok álltak.

Az eseményről a Szegedi Új Nemzedék című fajvédő lap tudósításában így írt: „A mártíromságra törekvő zsidó diákok hétfőn verekedést és botrányt akartak provokálni az egyetemen". A lap szerint a jogi karon nem volt verekedés, hanem a tüntetők pusztán "a legnagyobb csendben és rendben tudomására hozták a zsidó hallgatóknak, hogy azonnal hagyják el az épületet".

Aznap a bölcsész bajtársak 80 fős csoportja a Dugonics téri egyetemi épület elé ment és ott biztatta a jogász bajtársakat, hogy ne tanuljanak együtt a zsidókkal. El is mentek közösen a Kossuth sugárúti anatómiai intézethez. Ott a jogász bajtársak behatoltak egy laboratóriumba, ahol a Csaba bajtársi szövetség egyik tanársegéd-patrónusa tartott órát. A tanársegéd nem értett egyet velük, viszont úgy gondolta, hogy a zsidó hallgatók okosabban teszik, ha távoznak az épületből. A harcias jogász bajtársak elől a megtámadott hallgatók az ablakon át menekültek, a lányokat pedig lovagiasan kikísérte a tanársegéd, és átadta őket a rendőrségnek.

Délután ismét bajtársi gyűlés volt, ahol Kiss Albert jogtudós egyetemi tanár megint megfenyegette a tüntetőket, hogy bezárják az egyetemet, és oda lesz a félévük. A Délmagyarország ellen is készültek, de ezúttal ott rendőri készültség volt, a bajtársi szervezetek vezetőinek pedig sikerült leszerelniük a tüntetést. Másnapra feszülten, de helyreállt a rend, bár a zsidó hallgatók még nem jelentkeztek az egyetemen.

Október 25-én a diákszövetségek ülést tartottak, megtiltottak minden tüntetést és verekedést. A szelíd tekintetű, ősz Dézsi Lajos rektor, irodalomtörténész egyetemi tanár (aki korábban József Attilát jóindulattal biztatta) ebben az ifjúság érettségének komoly jelét látta, hiszen a bajkeverők csak budapesti illetőségűek lehettek.

Nagyon a lelkükre beszéltem, megmagyaráztam nekik mit veszélyeztetnek: a szegedi egyetem jó hírnevét, az ország jó hírnevét, közelebbről, hogy mennyit tett értük most az állam, éppen a szegediekkel; ott a négyszáz férőhelyes internátus, a menza, amelynek a költségeit most már a kultuszminiszter viseli.

1929

1929-ben nem volt zavargás a szegedi egyetemen, de egy nyilatkozat jól jellemzi ezt a békét:

Követeljük, hogy a törvénybe foglalt százalék lefixiroztassék, nehogy minden évben 1-2 százalékkal több kerüljön be az egyetemekre a tőlünk idegen elemekből, de azoknak, akik bejutnak, biztonságot és nyugodtságot kell biztosítanunk a tanulásukhoz. (Miske László, a hallgatói szövetség gyűlésén)

A nemzetiségi alapú kvóta melletti tüntetés korjelenség volt: Csehszlovákiában 1929 őszén a Vencel téren kardlapozták szét a tömeget, amelyik alighanem a felvidéki magyarokra is gondolt, amikor "tőlünk idegen elemekről" beszélt.

1930

Verekedés a szegedi egyetemen. Délmagyarország 1930. november 11.
Verekedés a szegedi egyetemen. Délmagyarország 1930. november 11.

Egy újabb év telt el, amikor Szegeden újra felléptek a máshová való gólyák, és éppen Klebelsberg Kunó kultuszminiszter szegedi látogatása napján eltávolították a zsidó vallású hallgatókat az egyetemről.

1930. november 10-én a szegedi egyetem jogi karán a tüntetők benyomultak az órára és három zsidó hallgatót húsz bajtárs addig vert, amíg azok nem távoztak. A Délmagyarország beszámolója szerint egy elsőéves joghallgató vezette őket, aki időnként rámutatott egy-egy diákra: „Ez is zsidó, üssétek!". A megtámadottak a katonahallgatók és a volt piarista keresztény diákok védelme alatt tudtak távozni.

A bölcsészkaron két hallgatót zaklattak, egyiket hátulról fejbe verték. Itt a Csaba és Werbőczy bajtársi szövetségek vettek részt a balhéban. Az Ady téri épület előtt javában folyt az ütlegelés, amíg odabent Klebelsberg Kunó egyetemi látogatását fogadta a rektor.

Ekkor a zsidó diákszövetség elhatározta, addig nem jelennek meg az egyetemen, amíg az nem képes megvédeni őket. A Délmagyarország egy bántalmazott hallgatótól közölt levelet.

Ami pedig engem illet, az én magyarságomat ezek után sem a beütött kalapom fogja determinálni, hanem a velem egy-vér magyar kultúra, amelyért a szegedi Alma Materre jöttem s az a dédapám, aki Garibaldi magyar légiójának zászlaja alatt küzdött, magyar becsülettel az olasz testvérnemzet szabadságáért.

A bajtársi szövetségek 400 hallgatója megtámadta a Délmagyarországot. Délmagyarország 1930. november 12.
A bajtársi szövetségek 400 hallgatója megtámadta a Délmagyarországot. Délmagyarország 1930. november 12.
 
A Délmagyarország az 1920-30-as években Szeged polgári radikális, liberális lapja volt, amely elsősorban zsidó polgári tőkével működött. Újságírói között is számosan voltak zsidó vallásúak. Többet a témáról: Lengyel András - Közkatonái a tollnak.

Másnap, november 11-én este 400 hallgató megtámadta a Délmagyarország Aradi utcai (ma Victor Hugo utca) kiadóhivatalát. Előtte a bajtársak gyűlést tartottak délután az egyetemen. Innen küldöttség jött a Délmagyarországhoz, hogy "megtudják" ki tette közzé a hétfői eseményekről szóló tudósítást. Az agresszív fiatalembereket elutasították, azok pedig fenyegetéssel távoztak. A gyűlésről kijövő tiltakozók megérkeztek az Aradi utcába és innen előre elkésztett kövekkel dobálták meg az ablakokat. A kőzápor után sikertelenül próbáltak behatolni a kiadóba. Újabb kődobálás kezdődött, majd megérkeztek a rendőrök, akik a kezdeti felszólítások után kardlappal kergették szét a tömeget. Sebesülés nem volt, de a helyszínen maradt csatatér láttán elképedtek a szegedi lakosok.

1930. november 13-án az újság Klebelsberg Kunó kultuszminiszterhez címezte vezércikkét, amely a szükséges városi polgárságról szólt. Tüntetés nem volt, de zsidó hallgatók ezen a napon sem mentek órákra. Somogyi polgármester szégyellnivaló, felháborító gyerekségnek nevezte, Várhelyi József pápai prelátus helytelenítette, Kiss Ferenc evangélikus egyházközségi elnök pedig mélyen felháborítónak tartotta a tüntetéseket.

 
Balhé Szent-Györgyi Albert óráján. Délmagyarország 1930. november 14.
Incidens Szent-Györgyi Albert óráján. Délmagyarország 1930. november 14.

November 13-án a bajtársak az angliai professzori állásából hazahívott Szent-Györgyi Albert kémiaóráját választották ki a hőzöngésre. Szent-Györgyi tanárosan beszólt nekik, jelezve, hogy előző napon egy zsidó volt az egyetlen, akitől jó feleletet kapott, „az urak pedig jobban tennék, ha tüntetés helyett tanulnának".

Az óra után keletkezett zajra előjött szobájából az erdélyi nemesi származású professzor, dr. Issekutz Béla farmakológus, és felszólította a balhézókat, hogy távozzanak. Eközben megpillantotta a folyosón a Szegedi Új Nemzedék című fajvédő lap újságíróját, akit – a másnapi Délmagyarország szerint – galléron ragadott és kidobott az ajtón. Issekutz professzor később pontosított: nem ismerte fel a fajvédő hírlapírót, hanem csak az háborította fel, hogy a legnagyobb zűrzavarban egy idegen szembeszállt vele az egyetem egyik tantermében. 

Végül a Délmagyarország 1930. november 21-i számában Biedl Samu zsidó hitközségi elnök tiltakozását közölte az egyetemi zavargások ellen.

Ha pedig azt nézem, hogy mi a sorsa a magyar zsidóságnak, akkor megállapíthatom, hogy egy cirkusz porondjára vagyunk bezárva, amelynek minden kijárata el van reteszelve!

Ekkorra azonban Biedl Samunak már az újonnan honvédelmi miniszterré kinevezett Gömbös Gyula egyik első beszéde ellen is volt oka tiltakozni.

Hát nem volt elég a honvédelmi miniszter úrnak, hogy az ország területének kétharmadrészét elvesztettük, nem volt elég, hogy annyian itt hagytak bennünket, — még mindig nem vagyunk elég kevesen? Az államférfiúi bölcsességnek a non plus ultrája az, hogy még mindig szűkíteni akarják a magyarság köreit!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi rizs: nem termett jól, de acélos volt

DélmagyArchív 1930-1955: Nem pipáltuk le Kínát, de az urak kalapján rizskalász volt. És itt volt… Tovább olvasom