Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

DélmagyArchív: Pillantás a történelem hátsó konyhájából

Ilyennek látják a könyvtárosok, akiknek 2 éves munkája volt.
Hol érhető el a DelmagyArchív?
Az SZTE Klebelsberg Könyvtár a netes közönség számára is elérhetővé tette a Délmagyarország újság 1910 és 1945 közötti kereshető, digitalizált adatbázisát.

FRISSÍTÉS! A DélmagyArchív 2014 decemberében megnyitotta a lap 1970-ig terjedő lapszámait is.

A Szegedi Tudományegyetem könyvtára a szegedi Somogyi-könyvtárral együttműködve 2 éve kezdte el a 104 éves lap digitalizálását. A munka egyedülálló a maga nemében: ilyen sok évet átfogó és ennyire teljes anyagot még nem digitalizáltak magyarországi közgyűjteményben és saját készítésben.

A Délmagyarország 104 évfolyamának digitalizálásához körülbelül 30 000 lapszámot, azaz 350 000 oldalt kell digitalizálni. E hatalmas munka első mérföldköve a DélmagyArchív adatbázisban most fellelhető 10 344 lapszám, 99 000 oldal és 72,7 millió kulcsszó-alakú kifejezés. Az archívumban 17 344 egyetemtörténeti és 19 189 szegedi helytörténeti cikket már analitikusan is rendszereztek és további 24 580 más katalóguscédula is segíti a pontosabb találatokat.

Az archívum által most feldolgozott 1910-1945 közötti időszakban olyan események zajlottak le, mint a két világháború, Trianon, a kolozsvári egyetem és a püspöki székhely Szegedre költözése, a Fogadalmi templom, a Dóm tér és a klinikák felépítése, a gazdasági világválság, Szent-Györgyi Albert Nobel-díja, a Szegedi Szabadtéri Játékok elindítása, és erre az időszakra esnek Móra Ferenc, Juhász Gyula, Tömörkény István, József Attila, Móricz Zsigmond publikációi a lapban.

Keveházi Katalin, a SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgatója interjúnkban elmondta, a könyvtár pályázati források nélkül fogott neki a munkának, egyszerűen azért, mert kihívásnak és fontosnak érezték az egy évszázadnyi történelem digitalizálását.

Egy helyen sehol nincs ennyi Délmagyarország

Kokas Károly, az egyetemi könyvtár főigazgató-helyettese, Nagy Gyula és Molnár Sándor könyvtár informatikusok. Fotó: Segesvári Csaba
Kokas Károly, az egyetemi könyvtár főigazgató-helyettese, Nagy Gyula és Molnár Sándor könyvtárinformatikusok. Fotó: Segesvári Csaba

Könyvtáros szemmel az újság nemcsak a vidéki Magyarország legpatinásabb napilapja, de fontos forrás és adatállomány is. Nagy Gyula, a lapszámok digitalizálásán második éve dolgozó könyvtár-informatikusok egyike; szerinte az archívumban olyan állományt tudtak létrehozni, ami az eddigi egy helyen fellelhető legteljesebb Délmagyarország adatbázis.

A digitalizáláshoz szükséges újságpéldányok nagy részét az SZTE Klebelsberg Könyvtár és a Somogyi Károly Könyvtár közösen adta össze, és magában a digitalizálásban is szorosan együttműködnek. Mivel az egyetem később költözött Szegedre, mint ahogyan a Délmagyarországot megalapították, az első évfolyamok lapszámai csak a Somogyi-könyvtárban voltak meg, ott is csak egy-egy példányban. Kajdi László, a Somogyi-könyvtár könyvtárosa elmondta: az 1910-1925 közötti időkből digitalizáltak az ő műhelyükben. Az itteni lapok között voltak olyanok, amelyeket xeroxmásolatban használtak fel, mivel az eredeti példányok már rossz állapotban voltak, és szkenelésük lassabban haladt volna. A többi régi lapszámból a másodpéldányokat felvágták és az egyetemi könyvtár nagy teljesítményű szkennerén dolgozták fel azokat.

A projekt jól fogta ki az Országgyűlési Könyvtár 2013-as selejtezési akcióját, ahonnan a hetvenes évektől gyűjtött Délmagyarországokat sikerült beszerezni. Voltak olyan évek is, amikor a papírminőség miatt nehéz volt bánni az újságokkal, a húszas években például több évfolyam fénymásolt újságlapokból áll, itt az eredeti példányok eleve nem voltak meg. Annak ellenére, hogy az Országos Széchenyi Könyvtárat is megjárták a hiánypótlási felhívások, 1910-től 1945-ig mintegy 300 oldalnyi újság jelenleg is hiányzik.

A lapok szkennelésével már 1970-ben járó Molnár Sándor könyvtáros egyáltalán nem érzi unalmasnak ezt a munkát: - Mintha az időben utazna az ember: napról-napra kísérjük az elmúlt 100 év történetét. 1910 óta a lap változott a korral. A részleteken is átjön ez, amik nincsenek a történelemkönyvekben. Az 1920-as válság alatt például eltűnnek a cipőreklámok az újságból, és csak cipőtalpat hirdetnek benne. A millpengős időszakban pedig egy ideig kiírják az árak nulláit, de aztán már csak annyit, hogy három lilába kerül valami; annyira nem volt értéke a pénznek, hogy csak színét nevezték meg.

Pillantás a történelem hátsó konyhájából


Kokas Károly: A történelem hátsó konyhájából nézve nagyon hasonlítanak a mindennapjaink
Kokas Károly: A történelem hátsó konyhájából nézve nagyon hasonlítanak a mindennapjaink
Kokas Károly könyvtáros, az egyetemi könyvtár főigazgató-helyettese is megerősíti: a régi lapokból olyan információk kerülnek elő, amik nem hagyományozódnak a történelemben.

- A két világháború közötti Szeged történetében tudunk a Dóm építéséről vagy Szent-Györgyi Albert Nobel-díjáról, de azt már elfelejtettük, hogy 1929 telén farkasordító hideg volt. Gyerekkoromban a Dunántúlon hallottam a mondást, hogy úgy fázunk, mint huszonkilencben a nyulak. És lám, az 1929-es újságokban gyakran visszatér a megfagyott emberek és állatok témája!

Az újságból feltáruló régi világ egyáltalán nem idegen az új olvasónak. - Egykor Kőszeg város 17. századi jegyzőkönyveit dolgoztam fel, akkor éltem hasonló élményt – mondja Kokas Károly. – A régi lapokból egyből kitűnik, hogy egykori embertársaink élete éppen annyira sokrétű és összetett volt, mint a mienk. A történelemkönyvekben már nem lehet érzékelni, de a történelem hátsó konyhájából nézve nagyon hasonlítanak a mindennapjaink.

Mi utólag mindent a történelmi eredmény felől látunk. Az újságban is megtaláljuk a történelem lenyomatát, de amikor a lapot írták, még nem ismerték az események irányát. 1914 késő nyarán elfogadható cikket lehetett írni arról, hogy milyen gyorsan megnyerjük majd a háborút, és az egész férfiembernek való kaland lesz. Az aznapi újság mindig lenyomata a köznapi gondolkodásnak – így Kokas Károly.

Lapozok, és ott van József Attila verse


A Délmagyarország szkenelése már az 1970-es éveknél tart. Újabb kereshető évfolyamok decemberben várhatók. Fotó: Segesvári Csaba
A Délmagyarország szkenelése már az 1970-es éveknél tart. Újabb kereshető évfolyamok decemberben várhatók. Fotó: Segesvári Csaba


A jó újság szkennelés közben is olvastatja magát. A munka közben megtalált kedvenc témákról is megkérdeztük a könyvtárosokat:

Nagy Gyula: - Izgalmas volt szkennelés közben egyszer csak elérkezni ahhoz a lapszámhoz, amelyben megjelent József Attila Tiszta szívvel című verse, vagy amelyikben Szent-Györgyi Albert Nobel-díjáról számolnak be. Amúgy pedig egykor ugyanolyan botrányok, bulvárhírek, tragédiák voltak a lapban; nem különböznek a mai hírek témáitól. A Délmagyarország mindig is néplap volt, és a széles közönségnek szólt. Persze, szkennelés alatt nagy kedvenceink voltak a karikatúrák és reklámok is, mert ezekre elég volt rápillantani munka közben, és beszéltek a korról.

Molnár Sándor: - Az első karikatúrák a lapban Titóról szóltak: a láncos kutyás időszakban szép számban jelentek meg az újságban. Három évvel később aztán már Titót keblünkre öleltük, mint legjobb barátunkat! 1957-ben pedig a szovjetek felbocsátották Lajka kutyát az űrbe. A kutyából akkora celeb lett, hogy Szegeden szobrot akartak neki állítani az egyik játszótérre. El is készültek a tervek, karikatúra is volt az újságban, amelyen egy amerikai tábornok fogja a fejét, mert felrobbant az űrrakétája, míg Lajka kutya ott vigyorog az űrhajóból. Arról persze nem volt hír, hogy Lajka a Föld körüli pályára állás után elpusztult.

Kokas Károly: - Az ember lapozgat egy újságban, és egyszer csak látja, hogy a vezércikket Juhász Gyula, Móra Ferenc vagy Tömörkény István írta. Amikor gyerekkoromban kötelező verseket tanultam az iskolában, nagyanyám meg-megnézte, kitől van a vers. Szép Ernő, Kosztolányi Dezső nevét látva, így szólt: „Aranyos emberek, mindkettőt nagyon szerettem, olyan jó cikkeket írtak a vasárnapi újságba!" Az ő világában Kosztolányit az újságban lehetett olvasni, és érdekes volt, hogy lám, verset is tudott írni, míg számomra Kosztolányi Dezső már az irodalomtörténet piedesztálján van.

Kajdi László: - Az én élményem is az, hogy nincs új a Nap alatt. Tíz éve a két szegedi könyvtár összevonása ellen ugyanazokkal az indokokkal érveltek sikeresen, mint már a húszas években is.

Számtalan új ösvény taposható ki benne


Délmagyarország, 1930. február 2.
Délmagyarország, 1930. február 2.

Mi a könyvtáros megérzése: mit fog keresni és szeretni a széles közönség a DélmagyArchív-ban?

Kokas Károly arra számít, hogy a szegedi kötődésű utánanéznek a családi történeteknek. - Nem feltétlenül a nagyapa nevét fogják keresni, hanem inkább a Kotányi-féle paprikamalmot vagy a Kovács-féle fonóüzemet, amiről a nagyapa sokat mesélt. A későbbi lapok esetében pedig biztosan lesznek, akik a saját életük régi zugaiba térnek vissza, régi meccsek eredményét nézik meg, vagy a korabeli Pick üzemről olvasnak, ahol inasként dolgozni kezdtek.

Nagy Gyula szerint az adatbázis fő felhasználói a történelemkedvelő emberek lesznek, akiket érdekel, milyenek voltak ezek az évek alulnézetből. Elvégre, ha a mai olvasó akkor él, ugyanebből az újságból tájékozódott volna Szegeden és környékén.

Kajdi László Somogyi-könyvtárbeli tapasztalata, hogy a széles közönség leginkább a családi események felkutatására használta az egybegyűjtött Délmagyarországokat. – A nagypapáról 60 éve megjelent cikk, a családi események hírei az újságban, vagy a kíváncsiság, hogy abban az időben mi ment a moziban, színházban – szerintem az ilyen konkrét keresések érdeklik majd leginkább a közönséget. És biztosan lesznek intézmények, iskolák is, akik a múltjuk feltárására használják az archívumot, és a korabeli hirdetésekben a régi családi vállalkozások nyomaira is rá lehet majd bukkanni.

A használathoz a cikkek analitikus rendszerezése – kiemelése, kulcsszavazása – is adhat új irányokat. A Szeged város helytörténetéről és a szegedi egyetemi múlthoz kapcsolódó cikkeket már fel is dolgozták, de a két „főút" mellett számtalan tematika ösvénye taposható még ki. A tervek szerint ajánlani, sőt, nagyobb múltú cégek, intézmények számára megrendelni is lehet majd ilyen tematikát. Családok, egyesületek, sportágak, iskolák, neves személyek, rendezvények nyithatnak új utakat az analitikus feldolgozásban, és minél részletesebb ez a szövedék, annál könnyebb lesz Szeged múltjának forrásaként használni az archívumot.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tovább olvasom