Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Éjjelre apaccsá válik, kést dug övébe, és elindul

DélmagyArchív 1929: Ön csak hiszi, hogy Szeged ártatlan város. A pult mellett pohárra várnak a szürcsölők, 30 fillérért kapni egy negyed ágyat.
A szegedi alvilág életéről közölt egész oldalt a Délmagyarország 1929. karácsonyi száma. A riport bizonnyal a kispolgári előfizetőknek szólt arról, hogy milyen is, ha hiányzik a kispolgári biztonság. Ezért aztán megfelelően színes.

A józan, egészséges, békés város éjszakára átmaszkírozza magát, apacssálat köt, kést dug az övébe, szemébe húzza a sapkát és megkezdi pokoli táncát. Amíg hajnalban vissza nem változik paprikapiaccá, kultúrpalotává, jótékony asztaltársasággá, hivatallá, templommá, szegényházzá... Mindenki álmos, poros, ártatlan városnak hiszi Szegedet, ahol vannak tisztviselők, kispolgárok, földművesek, de nincs nagyvárosi posvány, nincsenek titkos utakon szédelgű gonosztevők, sötét szándékú éjjeli lovagok, kalandorok, veszélyes perverzek, kokszosok, sipisták: a világvárosi élet forgatagában élő bűnözők.

Kiszínezett riport Szeged éjszakai életéről a Délmagyarország 1925. december 25-i számában
Kiszínezett riport Szeged éjszakai életéről a Délmagyarország 1925. december 25-i számában

Pedig igen, a szegedi alvilág mély és rejtelmes. De kik is a résztvevői:

  • Nyomorult munkanélküliek, váróteremlakók, koldusok, népkonyhások, akik nem bűnözők, csak páriák. Köztük olyanok is, akik hónapok óta nem aludtak ágyban és nem láttak főtt ételt. Hajnali háromkor nyitják a vasúti várótermet, s amikor megérkeznek, kezdődik a köhögőkoncert.
  • Közülük kerül ki a népkonyhák publikuma. Aki itt nem jut ételhez, az koldulhat. A derék polgár azonban szereti látni, ha a koldusnak hiányzik keze, lába. Ha pedig megvan az étel, akkor következhet a pálinka. Az italmérések közelében élnek a szürcsölők, akik a pult mellett sorakozva várják, hogy a vendégek után felhajthassák a pohár alján maradt rumot; 30-40 szürcsölés már nyom a latban.
  • Az előkelőbbek, a "felső négyszáz" nem mennek a váróterembe, hanem tömeglakásokban húzódnak meg. 30 fillérért már lehet kapni egy negyed ágyat. A zsámolyok őrzik az emberek szagát, morognak egymásra, de az álom kibékíti őket, s összebújnak.
  • Spiclik, felhajtók, mutatványosok, tepsisek, vásározók. Ők nem nyomorognak. Kis kávéházakban sapkában ülnek, rossz arcú emberek. Vásárokon szédítik a hiszékeny parasztokat, akik minden trükknek bedőlnek. A tepsisek az "itt a piros" korabeli változatán nyerik a pénzt.
  • Vannak, akik nőket futtatnak vagy felhajtanak. Ez a szakterület alig változott. A rendőri besúgók az alvilág szemei és fülei; a nyomozáskor először hozzájuk fordul a rendőrség. Cserében pedig a nyomozók hunynak saját manővereikért.
  • Legtöbben a hamiskártyások vannak, a sipisták, akik a gazdag vidékieket várják. Nem lehet lebuktatni őket, mert a drótozó vigyáz, és jelzi, ha gyanúsat lát. Egykettőre megkoppasztják az embert.
  • Alsóváros, Felsőváros, Rókus kiskorcsmáiban dolgozik a mozgó rulettes. Megáll az asztaloknál, kéri a tétet, és ügyesen úgy forgatja a kereket, hogy megfelelő helyen álljon meg. Frakk, dámák, zsetonok nélküli Montecarlo Alsóvároson.
  • A borotvás zsebmetszés kiment a divatból, már csak zsebtolvajok vannak. A leghíresebb szegedi zsebmetszóből is egyszerű sipista lett.
  • Eszelős részegek igyekeznek és szadisták imbolyognak és alkudoznak a berumozott nőkkel, egy közismert morfinista támolyog az utca közepén. Ő is hazafelé tart, reggelre komoly polgár lesz belőle.
  • A szegedi éjszaka igazán színes és nagyvárosi. A Körút, a Kossuth Lajos és a Petőfi sugárút a főgyűjtó csatorna. A Tisza Lajos körúton hajnalban kis csoportokban állnak, és beszélgetnek az éjszaka robotosai.
Reggelre azonban a város újra az, ami volt: békésen terpeszkedő, józan alföldi város.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szakállas menyecske támadása

DélmagyArchív 1934: Conchita Wurst ötlete nem előzmények nélküli. De az algyői csendőrök kevésbé… Tovább olvasom