Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

És hátulról lelőtte a hálás kislány

DélmagyArchív 1914: Nesze, drága apám, egyél - mondta egy másik kislány egy sebesült katonának. A borzalmas háború sebesültjei Szegeden.

1914. augusztus végén a magyar katonák a szerb és az orosz fronton harcoltak. Ebben az időben kezdett először szembesülni a hátország azzal, hogy milyen borzalmas a háború.

Sebesültekről szóló hír a Délmagyarország 1914. augusztus 26-i számában.
Sebesültekről szóló hír a Délmagyarország 1914. augusztus 26-i számában.

Szegedre 1914. augusztus 25-ig 1040 sebesültet hoztak (közülük 160 állapota súlyos volt). A városba ebben az időben a szerbiai frontról, a szabácsi csatából hozták a sebesülteket. 

A sebesülteket szállító vonatok a Szeged-Rókus állomásra érkeztek. Az állomás környékét lezárták, mert augusztus 24-én az egyik délutáni lap megírta a sebesültvonat érkezésének idejét, és a szegediek valósággal megostromolták az állomást.

A súlyos sebesülteket katonai kórházba, a könnyebb sérülteket pedig a szegedi iskolákban berendezett helyszínekre szállították, általában villamoson. A korabeli beszámoló szerint egy órán belül minden sebesült megérkezett ápolásának helyére.

Szeged népe már a villamosvonal mellett sorfalat állt a katonáknak, és virágot, ajándékot dobált át nekik, az iskolák közelében pedig állandó volt a tömeg.

Borban és pálinkában mosdottak

1914-ben a szerb hadsereg Szabács környékén visszavonulásra késztette a monarchia rosszul vezetett seregét. A magyar katonákat éppen ekkor osztották meg a szerb és az orosz front között. Csak a szabácsi hídfőt sikerült megtartani ezen a helyszínen. (Szabács onnan is ismert a magyar történelemből, hogy várát 1476-ban Mátyás király csellel elfoglalta a töröktől.)

Szabácsot magyar katonaezred foglalta el és tartotta. Innen származtak az alábbi felkavaró történetek, amelyek valóságalapját nem ismerhetjük.

- Szabács csinos város (...) körülbelül ötezren foglaltuk el. Mikor beléptünk a város területére, egy szál katona sem volt látható. Legelső dolgunk a lakosság összeterelése volt. A férfiakat a templomokba zártuk, az asszonyokat és gyerekeket kávéházakba és vendéglőkbe internáltuk. Majd a piactéren lövészárkokat ástunk és azokban nyolc gépfegyvert helyeztünk el, melyek a piacra nyíló utcákba tátották torkukat - mondta egy sebesült katona.

Egy másik híradás szerint a magyar katonák "a lakosság provokatív magaviselete folytán" bútorokat, üzleti berendezéseket és felszereléseket romboltak össze, "borban és pálinkában mosdottak".

 ... és sütőtököt raktak a hasüregébe

Eleinte csak a szerb férfiakat fogdosták össze és a templomba csukták őket, de az asszonyok és tizenöt éven aluli gyermekek ott maradhattak elpusztított lakásaikban.

- Mikor azonban katonáink azt tapasztalták, hogy a nők a városból kivert szerb katonaságnak különböző jeleket adnak, azokat, akiket ezen rajta csíptek, irgalmatlanul felkoncolták, a többieket azután szintén bezárták. A szerb nők viselkedése egyáltalán borzalmas és gyalázatos volt. Amelyik nő szembekerült katonáinkkal, a legalázatosabban viselkedett, amint azonban mód kínálkozott rá, hátulról lőttek rájuk a szerb bestiák.
Például az egyik magyar huszárnak vizet nyújtott fel egy asszony, amint pedig megfordult a lovával, biztos lövéssel leterítette szegény magyar huszárt a lováról - írta az újság.

A sebesültek beszélnek a háború borzalmairól a Délmagyarország 1914. augusztus 27-i számában.
A sebesültek beszélnek a háború borzalmairól a Délmagyarország 1914. augusztus 27-i számában.

A lap elbeszélése szerint a komitácsik (a XX. század első évtizedében lezajlott I. és II. Balkáni háború szerb szabadcsapatainak katonái) minden elképzelhető módon harcoltak a monarchia csapatai ellen. Így szól a szemtanú elbeszélése:

- Voltak, akik beletemetkeztek a mocsarakba, s amint ezeken túlhaladtunk, kikeltek a sárból és bombákat dobáltak ránk hátulról. Találtunk magyar bakát, akinek kiszedték a beleit és sütőtököt raktak a hasüregébe. Mást meg felkoncoltak és paprikát hintettek kilószámra a beleibe. De ezen rémségek láttára jaj volt azoknak a komitácsiknak is, akik a mi kezeinkbe kerültek.

Tanúja voltam, egy jelenetnek, mikor egy 10-12 éves leány könyörögve a földre vetette magát egy kapitányunk előtt, hogy kíméljék meg az életét. A kapitánynak megesett a szíve és kiadta a parancsot, hogy senki egy ujjal se merjen hozzányúlni a leányhoz. A leány hálás is volt. Amint a kapitány hátat fordított neki, hátulról lelőtte.

Mintha hátulról megrántottak volna. Golyó volt.

Milyen érzés volt a harctéren, kérezte a Délmagyarország a Szegedre szállított sebesülteket.
"Sebesülésemet jó ideig észre sem vettem. Egyszer csak éreztem, hogy odatapad a kezem a puskatusához, akkor láttam, hogy golyó találta a kezemet."
"Csak annyit éreztem, mintha hátulról valaki megrántott volna. Golyó volt, amely elöl hatolt belém és hátul a borjúszíjban megakadt."
"Az első pillanatban borzongott a hátam. De csakhamar elfogott a harci láz – mit sem törődtem a golyók fütyülésével."

Milyen érzést vált ki, amikor először tüzelnek az emberre?
"Az első percben csaknem minden katona nyaka közé kapja a fejét az első ijedelemtől."
"Ezután átmenet nélkül nekibátorodnak és csakhamar föl sem veszik a puskaropogást és ágyúdörgést. Állítólag, ellenállhatatlan belső kényszer hajtja őket előre. A tiszteknek legtöbbször minden erélyükkel kell őket visszatartani, hogy vakon ne rohanjanak neki az ellenségnek vagy a halálnak."

- Nesze, drága apám, egyél!

Az újság a sebesültek ápoló önkéntes nővérekkel is foglalkozik. Túl az elismerésen, amellyel az ápolónőket említik, van egy nagyon is életszerű megállapítása a riportnak. Érdemes szó szerint idézni:

Az egyik iskola tornatermében például, jobb oldalt, mindjárt az első helyen egy súlyosan sebesült katona fekszik. Három golyó érte. Arcán lázrózsák égnek. Szegény közelebb áll a hálálhoz, mint az élethez. Senki sincs mellette. Ellenben ugyanebben a teremben egész kör képződött egy könnyen sebesült jóképű pesti fiú körül a - betegápolónőkből. Szinte heverésznek körülötte és úgy hallgatják a vitézi tetteket.

Hirdetmény a Délmagyarország 1914. szeptember 3-i számában.
Hirdetmény a Délmagyarország 1914. szeptember 3-i számában.
A sebesülteket ellátó helyek előtt a szegediek gyülekeztek: gyümölcsöt, süteményt és cigarettát hoztak a katonáknak. Az ablakon leeresztett kosarakban húzták fel az ajándékokat. Egy 8-10 éves kislány a telerakott kosarat ezzel az üzenettel indította útjára: - Nesze, drága apám, egyél! A katonák pedig kiolvasott magyar és német lapokat kértek a helybéliektől.

Szegeden arra is mozgalom indult, hogy fehérneműt gyűjtsenek a sebesült katonáknak. A használt vagy kiigazításra szoruló fehérneműkön szegedi úriasszonyok, „elsősorban a feministák egyesületének tagjai" dolgoztak.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az első magyar szoknyarendelet

DélmagyArchív 1927: Klebelsberg Kuno utazásai során úgy találta, hogy az iskolás lányok szoknyája… Tovább olvasom