Délmagyar logó

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 13°C | 28°C Még több cikk.

Hol köpködjön a szegedi nép?

DélmagyArchív 1927: Végtére, valahol köpködni is kell, írta Móra Ferenc, amikor - a kultúrpalota elé költözött a Köpködő. Jeles hely volt.

 

Piacos nyuzsgés a Széchenyi téren. A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből.
Piacos nyüzsgés a Széchenyi téren. A Somogyi-könyvtár gyűjteményéből.

1927-ben dr. Regdon Károly orvos, törvényhatósági bizottsági tag elindította a köpködés elleni harcot Szegeden. Ebben az időszakban Szegeden évente 400 ember halt meg tüdővészben. A betegséget elsősorban a rossz életkörülmények, vizes, penészes lakások okozták, a köpködésről viszont okkal feltételezték, hogy terjeszti a TBC kórokozóit.

Hiába a TBC, szerettünk köpködni

A baj csak az volt, hogy Szegeden a „köpködés ősi szokása" ma már nehezen hihető mértékben elterjedt. Az újság szerint „a népek nem tudtak meglenni köpködés nélkül". A szokás annyira problémás volt, hogy Regdon doktor a köpködést büntető szabályrendelet mellett nyilvános köpőcsészék felállítását is javasolta.

Köpőcsészéket a szegedi utcákra! Délmagyarország 1927. március 30.
Köpőcsészéket a szegedi utcákra! Délmagyarország 1927. március 30.


A Délmagyarország nem azért volt ellenzéki újság, hogy erre ne reagáljon. A tuberkulózis a szegények betegsége, vagyis szociális kérdés, amit nem lehet egy köpködési rendelettel megoldani, írta a lap. „Munkáslakásokat kell itt építeni!" Nem sokkal ezután Regdon azzal tette helyre a lap politizáló hevét, hogy az orvosokat nem kell szociális érzékre tanítani.

Az indítványból annyi lett, hogy a tanács egy vegyesbizottságnak adta a témát véleményezésre. 1927. november 11-én össze is ült a köpködési bizottság, és megállapította, hogy bármennyire jó ötlet a nyilvános köpőcsésze, a vízöblítés megoldhatatlan, és a tárgy esztétikailag sem lenne az igazi. Viszont Pálfy József alpolgármester bejelentette, hogy elkészül a tüdővész elleni szabályrendelet, és ennek része lesz az utcai köpködés tilalma.

Statáriális bírságolás az utcán köpködés miatt. Délmagyarország 1927. november 12.
Statáriális bírságolás az utcán köpködés miatt. Délmagyarország 1927. november 12.


Éljen a köpködés polgárjoga!

Ez azonban fél évvel később sem került közgyűlés elé, hanem egy újabb vegyesbizottság foglalkozott vele. Ezen az újabb ülésen tört ki a demokrácia történetében még ma sem rangja szerint értékelt vita a köpködés jogának védelmezői és dr. Regdon között

A legnagyobb vita a köpködési szabadság tervezett korlátozása miatt keletkezett. A bizottság tagjainak nagy része úgy védelmezte a köpködés jogát, mintha az hozzátartozna a független polgár privilégiumaihoz.

A bizottság végül azt fogadta el, hogy „a közönség üdülésére szolgáló sétányokon általában, a köztereken és az utcákon a gyalogjárdára tilos a köpködés". A Délmagyarország hozzátette, hogy ezzel a Széchenyi téri városi bérház (ma: polgármesteri hivatal) előtt is megszűnik a „Köpködő kaszinó".

Kernyi István fotója 1924-ből a Széchenyi téri piaci életről. Móra Ferenc Múzeum fotógyűjtemény
Kernyi István fotója 1924-ből a Széchenyi téri piaci életről. Móra Ferenc Múzeum fotógyűjtemény.

De mi is az a Köpködő?

A Köpködő mint helyszín ma már magyarázatra szorul. Szabó László Szeged halála és feltámadása című sorozatában így írt róla a Délmagyarországban:

A városháza előtt jókora térség volt már a Széchenyi-tér megteremtése előtt is. Aki csak "ráért", azaz akinek nem volt munkája, az itt sereglett össze minden délelőtt s itt pipázgatva megbeszélte az ügyeket és szidta a közállapotokat. Akinek emberi munkaerőre volt szüksége, annak csak a városháza elé kellett mennie, - talál ott napszámost, favágót, kubikost, faragót, barkácsolót, kőművest, amennyit csak akart. A városháza déli oldalán volt a lacikonyha, ahol egész nap sült a kolbász, hurka, pecsenye a szegénység számára. A mai kor kifejezéseivel élve, azt kellene mondanunk, hogy ez volt a "munkásbörze"; de akkoriban a sok pipás ember miatt csak úgy hívták, hogy "Köpködő".

A Köpködő: Szeged második közgyűlése. Szeged 1925. március 19.
A Köpködő: Szeged második közgyűlése. Szeged 1925. március 19.

A Köpködőt a Szeged hasábjain 1925-ben búcsúztatták el a Széchenyi térről. A lap szerint a városi tanács azt elégelte meg, hogy a munkakeresők esőben nem mentek haza, hanem behúzódtak a hivatal kapuja alá, sőt felmentek a felújított épület emeletére is – ahol pedig úgy viselkedtek, mintha az utcán lennének. Emiatt mondták ki, hogy a munkakeresők gyülekezzenek inkább a Rudolf téren, ahol amúgy is piac volt (ma Roosevelt tér), bár az átköltözés még hosszú időbe telt.

Ha nem volt úri cipő, mehetett a járdára is

Móra Ferenc: Valódi kecskebékákat köpnek. Délmagyarország 1929. május 29.
Móra Ferenc: Valódi kecskebékákat köpnek. Délmagyarország 1929. május 29.

A Köpködő tehát elkerült a Széchenyi térről. De nem szűnt meg, hanem újranyílt – hol másutt? – a múzeum-kultúrpalota előtt. Cikkünk legnagyobb szerencséjére, mert Móra Ferenc múzeumigazgatónál hitelesebben senki sem rajzolhatta volna meg a szegedi köpködés képeslapját:

Ezeknek [a köpködőknek] a standja valamikor a bérház előtt volt, de idővel rájöttek, hogy nem odavalók, mert ott nagyon szem előtt vannak. Tologatták őket ide-oda, végre beosztották őket a kultúrpalota elé. Végre valahol köpködni is kell, s ezt a helyet az Isten is erre a célra teremtette. Látszik, hogy a piaccal a néprajzi egyedek is nagyon meg vannak elégedve s nem kívánkoznak innen sehová. Hivatásukat sehol még ilyen lendülettel nem gyakorolták. Valódi kecskebékákat köpnek, természetesen a gyalogjáróra, mert nem mindig halad el előttük úri cipő, amire népies produktumaikat applikálják. Pár nap óta a szép nem is erősen képviselve van köztük, ennélfogva most már nemcsak köpködnek, hanem trágárkodnak is. Ebben nem szorulnak továbbképzésre, hanem jó lenne valami idegen nyelvű tanfolyamot is rendezni neki, hogy a külföldről idecsavargó tudósok ne csak az etnográfiai, hanem az etnológiai gyönyört is élvezhessék.
(Móra Ferenc - Pro domo, 1929)

Piacozás a Rudolf téren 1930-ban. Liebmann Béla fotója. Móra Ferenc Múzeum fotógyűjtemény.
Piacozás a Rudolf téren 1930-ban. Liebmann Béla fotója. Móra Ferenc Múzeum fotógyűjtemény.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Amikor a Széchenyi téren még fizettek a székekért

DélmagyArchív 1910-1950: Viszont Buchwald bácsi szerint a Csillagbörtön ingyenes volt és ott télen… Tovább olvasom