Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Így éltek az orosz hadifoglyok Szegeden

DélmagyArchív 1916-1926: De hogyan éltek a magyar foglyok által hazahozott orosz feleségek? Cudarul.

Az első világháború orosz hadszíntereiről 2,5 millió osztrák-magyar állampolgár esett hadifogságba. Csak az 1916-os Bruszilov-offenzíva során majdnem 400 000 osztrák-magyar katonát vittek hadifogolyként a belső Oroszországba.

De az első világháború során Magyarországra is kerültek orosz hadifoglyok. A Monarchia táboraiban 1918-ban mintegy 2 millió hadifoglyot tartottak fogva, s ezek kétharmada orosz alattvaló volt. Az orosz foglyokat már 1915 nyarától munkára is vezényelték; így jutottak például orosz hadifoglyok az újszegedi kender- és lenfeldolgozóba, valamint nagyobb számban a Szeged környéki tanyákra, ahol a mezőgazdaságban dolgoztatták őket. Szegeden Dobay Gyula ügyvédet, későbbi fajvédő politikust nevezték ki a hadifogoly-iroda vezetőjének. Dobay később Nyikoláj címmel drámát is írt az orosz foglyok életéről (a mű azonban feledhető lett, Juhász Gyula Nyakolaj címmel gúnyolta ki).
 

Orosz hadifoglyok Magyarországon. Hungaricana képeslapok (Arcanum)
Orosz hadifoglyok Magyarországon. Hungaricana képeslapok (Arcanum)


Az első szegedi oroszok 1924-ben mentek vissza hazájukba. Azért ilyen későn, mert a szovjet állammal Magyarország nem sietett diplomáciai kapcsolatot létesíteni, így végül a bécsi konzulátus szervezte meg a hazatérést. Az oroszok indulásáról szóló cikkben Sz. Szigethy Vilmos azt írta, jámbor, szelíd népek voltak, s volt közöttük egynéhány apostoli arc; a rendőrségnek nem sok dolga volt velük .

A szegény muszkákat, akik nagyon unták a háborút és el sem tudták képzelni, miért kellett otthagyniuk otthonaikat, a Szeged környéki tanyákra adták ki dolgozni a háború alatt. Hamarosan otthonosak lettek és jól beváltak a tanyai munkában. Annyira, hogy a falusiak hencegtek azzal, ha volt egy-egy orosz földművesük – írta Sz. Szigethy Vilmos a Délmagyarországban.
 

Sz. Szigethy Vilmos cikke a hazatérő orosz foglyokról. Délmagyarország 1924. január 31.
Sz. Szigethy Vilmos cikke a hazatérő orosz foglyokról. Délmagyarország 1924. január 31.


Az orosz hadifogoly annyira a szegedi élet része lett, hogy Tömörkény István több karcolatában is felbukkan. Néhány Tömörkény-novella többet elárul az orosz foglyok szegedi helyzetéről, mint egy kötegnyi újság.

Az Intelem Katinak című karcolat például olyan esetet ír le, amikor az orosz felveszi a magyar gazda viselkedését: a tanyai menyecskét a fiatal orosz fogoly hozza be fogaton Szegedre a vásárba; amikor aztán a sok várakozás miatt türelmetlenek a lovak, de a nő csak nem tudja abbahagyni a diskurálást, a muzsik így szól rá: „- Sijess mán, Kati!"

Tömörkény István "Gyurka" című novellája ugyanerről szól. A gazdát behívják katonának és az asszony egyedül marad az orosz „Gyurkával". A férj megjárja Przemyslt s nagy későre visszatér a frontról. Amikor Srapnel kutya ugatására az orosz felfigyel az érkezőre, így kiált be a házba: „- Kati, gyere ki! Meggyitt másik gázda..."

Azt is érdemes elolvasni, amelyikben az utcát seprő orosz fogoly igazítja útba Felsővároson a juhászt, hogy merre van a sóház (A juhász meg a muszka).

- Muszáj vót én gyinni Oroszországúl, hogy í tuggya, hol urak adnak sót népeknek...

És végül azt, amelyikben a szegedi orosz foglyok értesülnek a „ribillióról" vagyis, a revolúcióról:

Akkor arra halad egy öreg tanyai magyar a nagy sipkájával, újság a kezében, odaszól nekik:
- No, Vasziliek, kiütött a fóradalom Oroszországban. Nem sokáig lösztök mán itten.
Nem értik. A magyar magyaráz:
- No... Revolúció! Ribillió!
Hogy még teljesebb igazságot mondjon, nemzetközi nyelven nagyot kanyarít a karjával a levegőbe, rúg is hozzá egyet, szólván:
- Cár: fuccs! Cárusgye: obsit! Merre a nap süt!
A fogolyszemekben megint egy kis fényforma villan föl. De csak egy kis hirtelenségre. Mert hihetetlen az ilyesmi.
A cár... Az sohasem megy el onnan, ahol van. Vagy ha elmegy, jön helyette másik. Mese lehet ez csak, újságkitalálás, a szegény muszka foglyokat akarják vele bolondítani. Igen, hányszor mondták már, hogy a cár az oka mindennek, hányszor kívánták a pokolba, a neve említésekor hányszor tették össze a két kezüket úgy, mint mikor valaki a csirke nyakát kitekeri, de most csak mégsem akarják elhinni, hogy Russzijában olyan világ is lehessen, hogy a cár ne legyen. Csak a szibírják hagyja abba a saroglyaléc faragását, s vidáman tolja föl a fején a sapkát - ő tudja miért.
Az öreg tanyai ránéz, s azt mondja:
- No, csakhogy van legalább egy őszinte embör is köztetök...

(Tömörkény István: A ribillióról)

Sz. Szigethy szerint 1924-ben már csak 17 orosz volt Szegeden, a tanyán pedig alig 2-3 ragadt meg belőlük (Dorozsmán kettő, Tápén egy telepedett meg).

Két szegedi tisztnek és egy színházi katonazenésznek van orosz felesége, viszont mikor az orosz hadifoglyokat elvitték tőlünk, többen ragaszkodtak a szegedi talajhoz, féltek az otthon bizonytalanságától és négyen szegedi lányt vettek el. 

A szegedi oroszok között volt cipész, szabó, földműves, napszámos és két fűtő is, akik már itt vizsgáztak. Négy orosz nősült meg Szegeden, de csak egynek volt gyermeke.

1924. június 29-én arról adott hírt az újság, hogy az első transzport orosz már haza is indult: 11 férfi, 4 gyerek és 2 nő volt a csoportban; utóbbiak szegedi születésűek, akik követték férjüket a Szovjetunióba. A következő transzportra Woronkoff Teofilnál lehetett jelentkezni, aki főiskolai hallgató lévén, rövid ideig dolgozott a szegedi városházán is (amíg a B-listázással el nem küldték).

A felhívás azokra az orosz nőkre is vonatkozott, akiket a magyar hadifoglyok magukkal hoztak Szegedre, de azután cserbenhagyták őket. A temérdek magyar hadifogoly katona közül, már csak a nagy számok törvénye szerint is számosan találtak magunknak feleséget Szibériában. Más kérdés, hogy mi lett ezekkel a házasságokkal, amikor megérkeztek Magyarországra.

Íme egy csokorra való az orosz női sorsokból:

Anna Stoszija Szibériából kisgyermekkel a karján jelent meg a szegedi kapitányságon. Szeged 1921. október 2.
Anna Sztoszija Szibériából kisgyermekkel a karján jelent meg a szegedi kapitányságon. Szeged 1921. október 2.

Kaszajeva Mária 19 éves szibériai orosz nő a szegedi Szabadsajtó utcában hypermangánt ivott, mert szerelme elhagyta. A szegedi fiatalember Szibériában találkozott a nővel és az orosz forradalom kitörése után együtt vágtak neki a nagy útnak Magyarországra. Az úton kitartott az orosz nő mellett, de hazatérve elidegenedett tőle és elhagyta.

Halgas Pált, az újszegedi Temesvári körútról szerencsésnek mondhatta az újság, mert 1921-ben nem tudhatott előre a kolhozosításról. Az orosz nő ugyanis, akit a szegedi férfi feleségül vett, 1200 hold birtokosa volt. De azért, írta a lap, nemzetiszínű szalag díszelgett a ruháján, és közös kisfiuk is tanult magyarul.

Nem volt ennyire szerencsés Anna Sztoszija. A Petropavlovszk nevű szibériai faluból való orosz asszony 1921 októberében kétségbeesetten jelent meg a szegedi kapitányságon, karján egyéves kisgyerekkel. Az asszony csak oroszul beszélt, és elmondta, hogy szülőfalujában megismerkedett egy Sulik János nevű magyar hadifogollyal és megszerették egymást. Amikor Sulik belekerült egy hazatérő fogyolycsoportba, vele jött az asszony és az időközben megszületett gyermek is. Budapesten Sulik elárulta az asszonynak, hogy Szegedre mennek, ahol a Róka utcában lakik szüleinél. A pályaudvaron leültette az asszonyt, hogy várjon, amíg jegyet vesz – és nem tért vissza. Az asszony kevés pénzén jegyet váltott, Szegedre jött, becsengetett a Róka utca 4. szám alá, és megtudta, hogy ott a férfi bátyja lakik. Maga Sulik János ugyanis Kiszomborban lakott – és már volt felesége.

Erdélyi István az első világháború elején vonult be katonának és orosz hadifogságban végezte a háborút. A békében is orosz földön maradt és munkát is vállalt. Tomszkban feleségül vette Olestsuk Jozefint, akivel azonban nem csak szovjet módon, hanem egyházi úton is egybekelt. A férfi 1922-ben visszatért Magyarországra és magával hozta az asszonyt is. Itthon azonban 9 hónapot bírt mellette, ekkor találkozott egy másik nővel. Szegedre jöttek, itt engedélyt szereztek a polgármesteri hivataltól és – őt is elvette feleségül. Jozefin hiába könyörgött a férjnek, de nem hiába az ügyészségnek. A szegedi ügyészség perbe fogta a párt, és végül elismerték az orosz pap házassági levelét. A második feleség 2 hétre fogházba került, a férj pedig megszökött. Jozefin nyert csatából utazott vissza Budapestre – cselédnek. 

Csak egyházi levéllel ismerték el a szovjetházasságot. Délmagyarország 1926. október 16.
Csak egyházi levéllel ismerték el a szovjetházasságot. Délmagyarország 1926. október 16.

Borbála Fetrakovát a Délmagyarország újságírója a szegedi piacon találta meg 1925-ben. Fetrakova süteményárusként kereste maga és 3 éves kislánya kenyerét Szegeden. A gyermekre egy idős almaárus kofaasszony vigyázott. Az egykori férj hazatérő hadifogoly volt, így hozta őt Magyarországra, majd elhagyta. Az asszony nem mondott róla rosszat ("biztosan nincs pénze"), és a szegedi emberekről is úgy tartotta: jó lelkűek, veszik a süteményét, és végül a gyermek is bekerülhetett a napközi intézménybe.

Szabó Károly szegedi asztalos oroszországi lett asszonyt hozott magával a hadifogságból, ahol a szovjet törvények szerint kötöttek házasságot. Itthon évekig békésen éltek, mígnem 1926-ban összevesztek, és az asszony elhatározta, hogy hazamegy a mamához Oroszországba. Pénze azonban nem volt az útra, ezért kényszerútlevelet kért. A hatóságok el is intézték a kiutasítást, amivel ilyen útlevél járt, mire a nő meggondolta magát, és előbb tartásdíjat akart elérni. Ekkor derült ki számára, hogy a magyar hatóságok nem ismerik el a szovjetházasságot, így várnia kellett a bírósági végzésre. Bár pénz nélkül maradt, mégis elhatározta, hogy addig nem utazik el, míg a bíróság nem döntött.

Varga Lajos debreceni kisiparos nem hagyta el fogságból hozott orosz feleségét, Reicza Zaláriát, de folyton veszekedtek. Egy ilyen civakodás alkalmával az orosz feleség sértő megjegyzést tett a magyarokra, férje pedig feljelentést tett ellene az ügyészségen. A sunyi férj elérte célját: a feleség a magyar állam megbecsülése elleni vétség miatt 5 hónapot kapott és örökre kiutasították az országból.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kereszteződésben tessék derékszögben haladni!

DélmagyArchív 1929-1935: Mindenki össze-vissza mászkált az úttesten. Hogyan lett a békés… Tovább olvasom