Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Keveházi Katalin: A DélmagyArchív kihívás volt, nekiláttunk

1910 és 1970 között kereshető a 105 éves Délmagyarország.
A 105 éves Délmagyarország újság teljes állományát kereshetően digitalizálni és ingyenesen elérhetővé tenni egyszerre nagy teljesítmény és nagy gesztus. "Ha a családom szegedi gyökerű lenne, biztosan rávetném magam az archívumra" – mondja Keveházi Katalin, a SZTE Klebelsberg Egyetemi Könyvtár főigazgatója a szolgáltatásról.

FRISSÍTÉS! A DélmagyArchív 2014 decemberében megnyitotta a lap 1970-ig terjedő lapszámait is.

  • Ugye, kimondhatjuk az elején: 350 ezer újságoldal digitalizálása és kereshetővé tétele igazi szakmai teljesítmény?

Önmagában a dokumentumok digitalizálása egy könyvtár mindennapjaihoz tartozik, az azonban már valóban teljesítmény, ha egy újság teljes állományát kereshető adatbázisba szerkesztik. Magyarországon több olyan projekt is van, amelyben tematikusan, vagy időszakra bontva folyóiratokat (is) digitalizálnak. Ezek közül a Magyar Elektronikus Könyvtár Elektronikus Periodika Archívuma, valamint az Arcanum kiadó tevékenysége emelkedik ki; az ő adatbázisaikban vannak teljes állományok is. Az azonban egyedülálló, hogy egy 104 éves regionális újság elejétől a végéig adatbázisba kerül. A Délmagyarország lesz az első ilyen lap.

Keveházi Katalin: Decemberben szeretnénk újabb időszakot átadni a közönségnek. Fotó: Segesvári Csaba
Keveházi Katalin: Decemberben szeretnénk újabb időszakot átadni a közönségnek. Fotó: Segesvári Csaba

  • Önök saját erőből, a Somogyi könyvtár segítségével, de pályázati pénz nélkül fogtak a munkába, pedig nem a helytörténet a profiljuk. Mi hajtotta az intézményt erre a feladatra?
A Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Egyetemi Könyvtára valóban nem közművelődési könyvtár, hanem az a legfőbb feladata, hogy az egyetemet kiszolgálja. Ugyanakkor mégiscsak Szegeden működünk, vannak eszközeink, van tudásunk és van tapasztalatunk. Az egyetem-, és helytörténeti kutatások számára fontos forrás lesz az archívum, a szélesebb olvasóközönség hozzáférése pedig új távlat számunkra. Könyvtárunk egy ideig a helyét kereste Szegeden. Az egyetemi polgárokkal nem kell külön megismertetni, mit kereshetnek nálunk, a város lakói azonban nem mindig tudják, hogy a Somogyi-könyvtár mellett ide is lehet könyvtárba jönni, hiszen közkönyvtári feladataink is vannak. A könyvtári éjszaka-sorozatunk is éppen azért indult, hogy megmutassuk: a város számára is dolgozunk.
  • Digitalizálták, kereshetővé tették, és analitikusan is feldolgozzák a Délmagyarország anyagát. Egy könyvtárnál megszokott ekkora informatikai tudás?

Szeretünk magunk számára is új dolgokat kipróbálni. A mi könyvtárunk egykor az elsők között volt, ahol informatikai eszközöket kezdtek használni adatbázisok kezelésére. Az 1970-es évek eleje óta különböző adathordozókon – mágnesszalagon, lyukkártyákon – rögzítették katalóguscéduláinkat, az 1990-es évek első felétől pedig már elektronikus adatbázis, majd integrált rendszer működik nálunk. Valóban kiváló informatikai tudás van a könyvtárban. Jó volt az együttállás, hogy találjunk magunknak új kihívást. Évek óta építjük azt az archívumunkat – a neve Contenta -, amelynek tartalma mostanra sokszázezer oldalnyi, elsősorban az egyetemhez köthető dokumentum: szakdolgozatok, disszertációk, tudományos cikkek, egyetemtörténeti kiadványok, egyetemi folyóiratok, újságok. A Szegedi Egyetem című lap után már szinte magától értetődő volt, hogy a Délmagyarország következik.

  • Mennyi időbe telt, amíg a most látható archívum elkészült?

Az előkészületek már önmagukban hosszadalmasak voltak, hiszen előbb aprólékosan fel kellett mérnünk, hogy a Délmagyarország melyik évfolyamát hol találjuk meg, hiányoznak-e lapszámok, illetve, hogy az egyes lapszámok fizikai állapota milyen típusú szkennelést tesz lehetővé. Ezután kellett megterveznünk az adatbázis felépítését, a rekordok generálását, az analitikus feldolgozást, a megjelenítést. Sok kolléga közös gondolkodása kellett hozzá, míg 2012 végére úgy éreztük, mindent tisztáztunk - és elkezdhetjük. Nagyjából egy év alatt állt össze az 1910 és 1945 közötti anyag, amit most meg tudunk mutatni a közönségnek.

  • Az sem mindennapi, hogy két könyvtár ilyen minőségű projektben működik együtt, mint önök és a Somogyi-könyvtár.
Nyilvánvaló volt, hogy a helyi közművelődési könyvtárral együttműködjünk, amit egyébként is gyakran megteszünk. Nekünk volt több kapacitásunk, így nálunk folyt a munka nagyobb része, de joggal érezhetik sajátjuknak ők is a munkát, hiszen a Somogyi-könyvtár kezdettől a projekt mellé állt. A Délmagyarország első évfolyamai egyedül a Somogyi-könyvtárban voltak meg, és ezernyi katalóguscédulát – az újságban megjelent helytörténeti vonatkozású cikkek feldolgozásának eredményét - adtak át a munkához.

  • Mire számít, kik fogják használni a DélmagyArcívumot?

A kutatók biztosan használják majd, erre már példát is tudok mondani. Nemrég Glattfelder Gyula-emlékkiállítást nyitottunk a könyvtárban, és az egyetemi levéltárosunk jelezte, hogy néhány dokumentumról csak sejteni lehet a pontos keletkezési dátumot. Mivel ők már belenézhettek a DelmagyArchívba, a Délmagyarország korabeli cikkeinek segítségével sikerült megállapítaniuk a kérdéses dátumokat. Ami pedig a széles közönséget illeti, sok olyan olvasónk van, és a Somogyi-könyvtárnak még több, akik – szakmai, vagy személyes érdeklődésből – különféle témákat kutatnak a múltból: meteorológiai előrejelzéseket, anyakönyvi híreket, helyi közlekedési cikkeket. Vannak köztük olyanok is persze, akik nem biztos, hogy adatbázisként is használni akarják, hiszen a régi, nagy kötetek lapozgatása másfajta élményt jelent. Mégis, ha az én családom szegedi gyökerű lenne, biztosan rávetném magam az archívumra. Utalásokat keresnék a családi történetekhez kapcsolódó eseményekre. Ne feledjük: ebbe a napilapba írt mások mellett Móra Ferenc és Juhász Gyula, a most nyilvánosságra kerülő időszakban lett Szegednek egyeteme, indult a szabadtéri, kapott Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert. Számítok arra is, hogy a látogatók kíváncsiak lesznek a korabeli reklámokra, a változó korstílusra, fogalmazásra, vagy a régi sporteseményekre. Biztosan érdeklődve keresik majd a háborús évek mindennapjainak lapszámait is. Szívszorító élmény azzal szembesülni, hogy a háború nehéz évei alatt hogyan igyekeztek életüket fenntartani az emberek. Akkor is adtak fel apróhirdetésket, akkor is mentek színházba és fodrászhoz. A régi lapok olvasgatása azt is meg tudja ragadni, aki nem gondolná magáról.

  • A könyvtárak dicséretére legyen mondva, a DélmagyArchívum ingyenes, mindenki számára elérhető szolgáltatás.

Igen, az 1910-1945-ös időszak akárhonnan elérhető az interneten. Sajnos, a szerzői jogi szabályozás miatt nem kizárt, hogy 1945 után már nem tudunk majd így kedvezni az olvasóknak. Bár igyekszünk elhárítani az akadályokat, meglehet, hogy a háború utáni időszakok adatbázisát csak a könyvtárakban tudják majd megnézni. A jelenlegi szerzői jogi szabályozás rendkívül megnehezíti a közgyűjtemények munkáját, anélkül, hogy a szerzőknek tényleg hasznuk származna ebből.

FRISSÍTÉS! A DélmagyArchív 2014 decemberében megnyitotta a lap 1970-ig terjedő lapszámait is.

  • Mikor adják át az 1945 utáni évtizedek lapszámait?
Egyelőre folytatjuk a digitalizálást. Épületünk és integrált könyvtárunk megnyitásának 10. évfordulójára, idén decemberben szeretnénk újabb időszakot átadni a közönségnek. Munka közben vagyunk, ezért egyelőre nem tudom, hogy az új periódus 1956-ig vagy 1968-ig tart-e majd. A digitalizálással mindenesetre jóval előrébb járunk, mint a most megnyitott időszak. Amikor pedig – talán 2 év múlva - utolérjük a Délmagyarország jelen időszakát, szeretnénk, ha bizonyos késéssel a friss lapszámok is bekerülnének az archívumba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan keressünk a DélmagyArchívban?

Hogyan keressünk meg egy lapszámot? Hogyan keressünk egy kifejezést a régi Délmagyarországokban? Tovább olvasom