Délmagyar logó

2017. 12. 11. hétfő - Árpád -1°C | 13°C Még több cikk.

Kommunista gyűlés a tápéi füzesben - 1. rész

DélmagyArchív 1930: Régen volt már munkásmozgalmi szemináriumon? Most pótolhat. Az első nagy kommunistaper Szegeden.

A szegedi kommunista legendárium bizonnyal szegényebb lenne, ha 1930. május 18-án a tápai gátőr nem veszi észre, hogy a füzesben egy tucat ember csoportosul, és egyre újabb jövevények tartanak a találkozó felé. Olyan idők voltak, hogy az ilyesmit jelenteni kellett a rendőrségnek; más források szerint ezt egy bizonyos csendőrbesúgó tette meg.

Szikorszky Aladár nyomozó ekkor kerékpárra szállt és Szegedről Tápéra biciklizett, hogy megállapítsa, valóban gyűlésféle folyik-e a fűzfák között. Efelől nem maradt kétsége, mert ahogy észrevették a rendőrt, a társaság szétfutott. A fürge közeg izgalmas hajsza után végül három makói földművest fogott el.

Mit üzennek a moszkvai elvtársak?

A tápai füzesben a Szovjetunióból irányított Kommunisták Magyarországi Pártjának területi gyűlése kezdődött volna. A párt néhány hónappal korábban a Moszkva melletti Aprelevkában Kun Béla vezetése alatt tartotta II. kongresszusát, amelyen az osztályharc kiélezéséről, a munkások közötti fokozott agitálásról döntöttek. A rajtaütés kora délután történt, előtte már az ifjúsági tagozat "ülésezett".

1930-ra a Dél-Alföldön Szegeden, Makón, Kecskeméten és Kiskunfélegyházán alakultak ki a párt helyi sejtjei, s ezeknek vezetői jöttek össze a területi gyűlésen, hogy megismerjék a kongresszus döntéseit és összehangolják működésüket.

Megzavarták a kommunista találkozót. Délmagyarország 1930. május 23.
Megzavarták a kommunista találkozót. Délmagyarország 1930. május 23.


Az elfogott makói földmunkások kihallgatása után röviddel a rendőrség felhajtott nyolc "kommunistagyanús egyént" Szegeden: Gombai Mihály kőművest, Gladics József hentessegédet, Gera Sándor cipészsegédet, Batik Rácz János napszámost, Kákonyi József napszámost, Szekeres Mihály napszámost, Komócsin Antal cserepezőt és Igaz Lajos makói alkalmi munkást, később Bökönyi János makói cipészsegédet.

Kiderült, hogy köztük vannak azok is, akik 1930 januárjában röplapokat terítettek Makón. A Délmagyarország 1930. áprilisában adta hírül, hogy két 6 éves gyerek a leventéket lázító röplapot terjesztett Makón, Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szervezete aláírással. A gyerekeket fiatalember szólította meg a vásártéren és 10-10 fillért adott nekik a cédulák szétosztásáért.

Gyerekeknek adták a röpcédulákat. Délmagyarország 1930. április 30.
Gyerekeknek adták a röpcédulákat. Délmagyarország 1930. április 30.
 

Utcanév és mozgalmi ikon lett belőlük

A tápéi kaland során a kommunista gyűlés budapesti szervezője elmenekült. Őt Kovács Istvánnak hívták, és a Rosner Jenő fedőnevet használta. 1930-ban még alig töltötte be a 18-ik évét; ilyen fiatalon tagja volt a KMP titkárságának.

A szegedi sejteket Gladics József és Gera Sándor 1929 óta építette, de a központ csak 1930 tavaszán ítélte úgy, hogy a növekvő munkanélküliség közepette sikeres forradalmat lehet kirobbantani. Ennek érdekében a fedett kommunista szervezők részt vettek a szegedi szakszervezeti mozgalomban is, elsősorban az építőmunkások és a bőripari munkások között. A nyomozás  kiderítette, hogy az építőmunkások szakszervezetének több vezető tagja is részt vehetett a szervezkedésben (Ladvánszky József, Gombai Mihály, Komócsin Mihály, Stéhli István), ezért a Fodor utcai építőmunkás otthont bezárták. Ez a legális szakszervezetet és a szociáldemokrata pártot kényes helyzetbe hozta.

Délmagyarország 1966. szeptember 11.
Délmagyarország 1966. szeptember 11.

Bökönyi János makói susztersegéd 1930 óta volt tagja az illegális kommunista mozgalomnak. A perben kapott börtönbüntetése után bőripari szakszervezetben agitált tovább. 1944-ben visszatért Makóra, a szovjetek érkezése után polgárőr lett, majd 1949-ben Szegedre került a rendőrség kötelékébe. 1964-ben ezredesként ment nyugdíjba, de a rókusi pártszervezet titlkára maradt.

Komócsin Mihály tetőfedősegéd, az idősebb Komócsin, a Pol Pot megyei elsőtitkár édesapja volt. Az események idején a szociáldemokrata párt tagja volt, de kapcsolatban állt az illegális KMP-vel. Az első világháborúban olasz fogságba esett, majd a tanácsköztársasági vörös hadseregben szolgált, amiért 6 hónapra börtönbe került. A volt szegedi Komócsin teret (ma Glattfelder tér) nem róla, hanem másik fiáról, Komócsin Zoltánról nevezték el. A perben még szerepló Komócsin Antal testvére volt.

Munkásmozgalmi veteránok felvonulása Szegeden. Délmagyarország 1959. április 6.
Munkásmozgalmi veteránok felvonulása Szegeden. Liebmann Béla felvétele. Délmagyarország 1959. április 6.
Gombai Mihály régi vöröskatona volt, éppen az erdélyi Szilágyságban szolgált, amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Ott helyben, Tasnádon kommunista sejtet szervezett, később a románok fogságába került, ahonnan Brassóban megszökött. Bukarestben belépett a szintén illegális román kommunista pártba, de 1924-ben lebukott és 6 hónapra a Jilava börtönbe zárták (a román kommunisták szent helye volt), majd kitoloncolták - Szegedre. 1956-ban karhatalmistaként harcolt az ügyért.

Gladics József hentessegéd 1926-ban illegális kommunista kiadvány terjesztése és a kommunista párt helyi szervezésének vádjával már járt a fogdában, de a börtönbüntetést elkerülte. Mindkét kommunistaperben vádlott volt és elítélték; nem élte meg a szovjet bevonulást. Nevét egykor a mai Trencséni utca viselte Makkosházon.

Gera Sándor. Délmagyarország 1967. június 11.
Gera Sándor. Délmagyarország 1967. június 11.

Gera Sándor cipészsegéd neve is nyilvántartásban volt, őt először 1927-ben Budapesten fogták el marxista lapok terjesztésével, de fiatal kora miatt nem büntették meg. Budapestről kitoloncolták, így visszatért szülővárosába, Szegedre. Az 1931-es perben kapott büntetése után egy évvel később részese volt a második szegedi kommunistapernek is, de az ítéletet már nem várta be: Csehszlovákiába, Ausztriába, végül Spanyolországba ment. Itt vesztette életét a polgárháborúban 1937-ben, a köztársaságpárti felkelők oldalán harcolva. Nevét egykor munkásőrzászlóalj, iskola is viselte, ma már csak utca van elnevezve róla Szegeden.

Mint a tárgyaláson kiderült, 1931-ben Gera Sándor is, Gladics József is mélyen hitte, hogy valóban közel a forradalom.
 

Ítélethirdetés a kommunistaperben. Délmagyarország 1931. január 22.
Ítélethirdetés a kommunistaperben. Délmagyarország 1931. január 22.

Éjen a zárt tárgyalás!

Az ügyet 1931. január 14-én tárgyalta először a törvényszék (a beszámoló itt folytatódik). Szeged utcáin előző napon kétezres munkanélküli tüntetést kardlapozott szét a rendőrség a Tisza Lajos körúton. A munkanélküliek a szociáldemokrata Munkásotthonból abban a reményben indultak a Széchenyi tér felé, hogy az előző évhez hasonlóan hóeltakarítási szükségmunkát kapnak a várostól. A tüntetésben nem volt kommunista szervezkedés, de a rendőrség jobbnak látta megakadályozni, hogy az elkeseredett emberek a városháza elé jussanak.

A kommunista perben másnap 28 vádlott szerepelt és 50-60 tagú hallgatóság gyűlt össze a teremben. A rendőrség adataiból kiderült, hogy az illegális gyűlés főszervezője Rosner Jenő volt, aki Gera Sándorral, a szegedi sejt szervezőjével lépett kapcsolatba. A szervezés egy pilótajátékra hasonlított: minden belépőnek 2 embert kellett hoznia.

A hallgatóság azonban hiába gyűlt be a terembe. A tárgyalás legelején a két szegedi vezető olyan közjátékot rendezett, ami miatt a bíró azonnal zárt tárgyalást rendelt el és mindkét szereplőt 6 órányi kurtavas büntetésre ítélte (amit később elengedtek nekik).

Alig foglalt helyet a bíróság, amikor Gladics József hentessegéd elkiáltotta magát:
- Éljen a Kommunisták Magyarországi Pártja! Éljen a magyarországi forradalom!
Utána Gera Sándor hentessegéd [valójában: cipész], a pör másodrendű vádlottja kiáltotta:
- Éljen a forradalmi Magyarország!

Ítélethirdetés. Délmagyarország 1931. január 22.
Ítélethirdetés. Délmagyarország 1931. január 22.

 Honvágy és Lenin-iskola

Az 1931-es per iratai. Délmagyarország 1967. június 11.
Az 1931-es per iratai. Délmagyarország 1967. június 11.

1931. január 22-én ítéletet hirdettek. A vádlottak közül csak egyet mentettek fel, Gera Sándor és Gladics József egyenként 2 és fél évet, Gombai Mihály 2 év 5 hónapot, Batik Rácz János és Kákonyi József 2 évet, Komócsin Antal és Szekeres Mihály 8 hónapot, Ladvánszky József 2 hónapot, Stéhli István 3 hónapot kapott. Utóbbi két építőmunkás-szakszervezeti vezető azért, mert elmulasztották a kommunista szervezkedést feljelenteni. (Ladvánszky a Délmagyarországban előzőleg nyilatkozatot tett közzé, miszerint az építőmunkás szakszervezetben nem volt bolsevik szervezkedés - ami valószínűleg nem igaz).

Ladvánszky József (1889-1940) nevét mindenesetre emléktábla őrizte Szegeden, mint az illegális Kommunista Párt kiemelkedő helyi vezetőjét. 1993-ban a közgyűlés határozata alapján távolították el a Szent-Györgyi Albert utca 1. szám alól.

Az ítélőtábla 1931 júniusában enyhítette (megfelezte) az ítéleteket. A tábla meglehetősen engedékenyen úgy ítélte meg, hogy Rosner volt a „főbűnös", a többiek pedig csak eszközök voltak a kezében. Ezért vétséggé minősítette „a bűntetteket", s azokat a vádlottakat, akik már kitöltötték büntetésüket, szabadlábra helyezték. Egy év sem kellett, és a szegedi kommunista kemény ismét a rendőrségi fogdában volt.
 

Elfogták Kovács Istvánt. Délmagyarország 1934. szeptember 1.
Elfogták Kovács Istvánt. Délmagyarország 1934. szeptember 1.


Kovács István (alias Rosner Jenő) 1934 nyarán került rendőrkézre Budapesten. Tárgyalását Szegeden tartották. A tápéi ügy vádlottjai összezártak és sorra kijelentették, hogy nem ismerik őt. Kovács pedig előadta, hogy az előző években külföldön járt (Ausztriában, Franciaországban, Csehszlovákiában) és a honvágy hozta haza. Moszkvát (1931), a Kommunista Ifjúsági Internacionálét (1931-32), valamint az időközben elvégzett nemzetközi Lenin-iskolát érthető okból kifelejtette. Kovács István 1942-ben szabadult, de neki sem kellett egy év, hogy megint börtönbe kerüljön. 1944 novemberében megszökött és partizánakciókat szervezett a német megszállók és a nyilasok ellen. Hosszú életet élt, 2011-ben halt meg, de nem eléggé méltányolt elvtársa volt a Kádár-korszaknak. Ennek ellenére 1989 után is az MSZMP tagja maradt.

(Folytatjuk)

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két tanmese a felsővárosi suszterről

DélmagyArchív 1925: Ha nem akarják, ne higgyék el, de akkoriban ezt beszélték Felsővároson. Tovább olvasom