Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Lidércjárás miatt elmaradt a farsangi bál

DélmagyArchív 1927: Szétszórt tanyák, bezárt ablakok, riadt emberek. Annyira féltek a lidérctől, hogy nem mentek bálba. Sem a tanítóhoz.

Beszámoló a lidércfény okozta riadalomról a Délmagyarország 1927. január 20-iki számában.
Beszámoló a lidércfény okozta riadalomról a Délmagyarország 1927. január 20-iki számában.
Az 1927-es farsang első napján elmaradt a bál egy algyői majorban.

Az emberek annyira féltek a közelben látott lidércfénytől, hogy a mulatság kedvéért sem mertek előjönni házukból.

Amióta a lidércfény mutatkozott, este hat óra után egyetlen ember sem merészelte háza táját elhagyni.

Algyő és Sövényháza (1974 óta Ópusztaszer) között, a Pallavicini-uradalom területén egykor volt lápos, mocsaras vidéken gyakran fellobbant a lidércfény.

A nevezetes láng a metángázt tartalmazó mocsárgáz lángja, amely magától meggyullad. Az újság így írja le:

Este öt és hat óra tájban, amikor még nincs teljes sötétség, hirtelen és hosszan, mintha pásztortüzeket gyújtanának, sárgás embermagasságú fény villan fel a mocsaras vidékből. Ez a fénv hol állandóan egy helyen áll, hol imbolyog jobbra-balra. Megfigyelték, hogv a mozgása olyan, mint a szél járása. Néha percekre eltűnik, aztán ismét távolabb mutatkozik, hogy a végén elvesszen valahol.

Az emberek csoportokba verődve szemlélték a jelenséget, de ha a fénycsóva meglebbent, és közeledni kezdett, házukba menekültek.

Ráadásul, ahol a lidércfényt látták, ott valaha temető volt.

A nép hitében tüzes emberek, elátkozott lelkek és hazajáró kísértetek jelentek meg a lidércfény alakjában.

A helyi tanítók felvilágosító előadással próbálkoztak, de azon csak a tanköteles gyerekek jelentek meg, a babonás emberek nem.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Most megint mehetek lopni, panaszolta a kis Csárász

DélmagyArchív 1926: Rongyokban járt, piacon lopott, és a Kassban aludt. Aztán megjavult, de a világ… Tovább olvasom