Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Mákfőzet miatt butultak a tanyai gyerekek

DélmagyArchív 1930: Bedrogozták a csecsemőt, hogy ne sírjon. Tanfelügyelőségi jelentés volt róla.
A Szeged környéki tanyai iskolák tanítói 1930-ban jelentésekben számoltak be arról, hogy a tanyákról gyenge tanulási képességű gyerekek kerülnek a népiskolákba, s velük a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudnak eredményt elérni.

A tanítók vizsgálni kezdték a gyerekek családi körülményeit és ellenőrizték a szülőket. A butulás oka szerintük a mákony, vagyis a mákfőzet volt.
 
A tanítók figyelmeztetnek. Délmagyarország 1930. február 5.
A tanítók figyelmeztetnek. Délmagyarország 1930. február 5.
 
Mákfőzetes mérgezés. Délmagyarország 1918. május 30.
Mákfőzetes mérgezés. Délmagyarország 1918. május 30.
A tanyavilágban még jóval korábbról az a kétes népi tudás hagyományozódott, hogy a sírós csecsemő megnyugszik, ha tejben megfőzött mákfejet adnak neki. Az így kapott mákony elaltatta a gyereket, és a munkában túlterhelt embereknek nem kellett a gyerekre is figyelniük.

A mákfőzetnek azonban nem alvás, hanem kábított állapot volt az eredménye, amely a gyermek ideg- és értelmi fejlődését gátolta. A tanítói jelentések szerint gyakori volt, hogy gyenge értelmi képességekkel, figyelemzavarral kerültek tanyai gyerekek az iskolába.
 
Vezércikk a Délmagyarországban 1930. február 6.
Vezércikk a Délmagyarországban 1930. február 6.
A tanfelügyelőség megállapította, hogy a jelenség veszedelmes, és akár egy generáció életét lerombolhatja. Utasította a tanítókat, hogy szülői értekezleteken kezdjék el a tanyai emberek felvilágosítását és meggyőzését, szakítsanak a „hagyománnyal".

A hír annyira döbbenetes volt, hogy a másnapi Délmagyarország vezércikke is erről szólt.

A lap keserűen köti össze a tanyai népnevelés hiányát az akkor készített Dóm téri árkádos nemzeti emlékcsarnok költségével.

Pár évvel ezelőtt az iskola mellett felrobbant a tanyai tanító pálinkát főző kisüstje s most kiderül, hogy a pálinkát főző tanítóhoz mákonnyal butított gyerekek járnak az iskolába. A kultúrának ezt a fekete képét nem enyhíti az árkádok aranyrámája. A ráma ragyog s ragyog a program is, csak a valóság takar el olykor kétségbeejtő, döbbenetes erejű képeket.

Néhány héttel később, 1930. február 23-án a vidéki városok kultúrájával foglalkozó konferenciája kapcsán újabb vezércikk hozza szóba a témát. „Árkádokkal nem lehet harcolni a mákony ellen" – írja a lap, amely ekkor a munkanélküliséggel állította szembe a tekintélyelvű kulturális építkezéseket.

Ma ebben az országban egyetlen kultúrprogram jogosult: a kenyér programja. Mert kultúra az is, hogy ne éhezzen senki. (…) A magyar vidéki városok ne mulatságokat: kenyeret adjanak a munkanélküli munkásnak és immár munkanélküli munkaadónak!

A csecsemők szerencsétlen kimenetelű "altatásáról" rendőrségi hírek is szóltak.
 
Mákonyos gyermekhalál. Délmagyarország 1932. december 16.
Mákonyos gyermekhalál. Délmagyarország 1932. december 16.
1932 decemberében Makón egy szomszédasszony tanácsolta az éjszakát átsíró kisgyermek anyjának, hogy mákfejet, vöröshagymát és köménymagot főzzön össze, és azt itassa meg a gyerekkel. A csecsemő egész éjszaka aludt, reggelre azonban jelentkeztek az ópiummérgezés jelei, eszméletét vesztette és a kórházban sem tudták megmenteni életét. Az anya és a szomszédasszony ellen eljárás indult.

1933. június 23-án a Délmagyarország arról adott hírt, hogy 4 asszonyt ítéltek el az ügyben – fejenként 3-3 nap fogházra gondatlan emberölés vétségével.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Angyal suhant át a törvényszéki termen

DélmagyArchív 1932: A bírák szemében is könny ült, amikor boldog karácsonyt kívánt az elítélt vak… Tovább olvasom