Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Megtanultunk tárcsázni, de elvesztettük a telefonos kisasszonyt

DélmagyArchív 1930: Nincs több udvarlás és bosszús beszólás. Kezdetben egy biciklis küldönc olcsóbb volt, mint a tárcsázós telefon.
Milyen volt a téves hívás? Részlet Sz. Szigethy Vilmos (Bob álnéven) tárcájából. Délmagyarország 1924. július 26.
Részlet Sz. Szigethy Vilmos (Bob álnéven) tárcájából. Délmagyarország 1924. július 26. Itt van a folytatás.
Nem lesz több kagylórázogatás, nem lesz többé téves kapcsolás, hallózás, írta a Délmagyarország 1930-ban, a szegedi automata telefonközpont bevezetésekor.

Azelőtt, ha az ember telefonálni akart, felvette a kagylót, megvárta a telefonos kisasszony jeletkezését, bemondta a számot és várta a kapcsolást. Jó esetben a kívánt helyre kapcsolták, rosszabb esetben kezdhette elölről.

Új szám, új készülék, új tarifa

A kézi telefonközpont utolsó heteiben. Délmagyarország 1930. július 13.
A kézi telefonközpont utolsó heteiben. Délmagyarország 1930. július 13.

Az újság szerint 1930. júliusára az új központ kiépítésével elkészült a posta, de a kapcsolásokat még tesztelni kellett. A szegedi előfizetőknél újakra cserélték a régi készülékeket és útmutató füzetben ismertették meg őket a tárcsa használatával.

Persze, mindenki a telefonelőfizetés drágulásától tartott, egyáltalán nem alaptalanul. Az automata központ bevezetését látszólag ok nélkül halogatták, ezért az emberek arról beszéltek, hogy előbb a tarifák fognak drágulni. Így is lett.
 
Még nem tudni, mennyit drágul a telefon. Délmagyarország 1930. november 8.
Még nem tudni, mennyit drágul a telefon. Délmagyarország 1930. november 8.

A szegedi posta még november 8-án sem tudott semmit a díjszabásról, amelyet csak november 16-én ismerhetett meg. A telefondíj felemelése után az újság kiszámolta, hogy jobban megérte kerékpáros küldöncöt küldeni az üzenettel, mint kifizetni a 12 fillért a telefonhívásért.

A közönség bizalmatlan volt és a tarifa ellenőrzését sem értette: az automata központról már Budapesten az terjedt el, hogy gyakran hibásan számolja a hívásokat, és ezért többet kell fizetni.
Hegedűs Ferenc, a Szegedi 1-es posta vezetője azt ajánlotta az előfizetőknek, hogy eleinte minden hívást jegyezzenek le, noha a számlálógépek jól működnek.

És ez itt a telefon tárcsája...

Végül 1930. november 22-én szombaton eljött a nagy nap, amikor este 8-kor a telefonos hölgyek átadták a munkát az új központnak. 8 és fél 9 között az átállás miatt senki sem telefonálhatott.
 
Eljött a telefonos átállás nagy napja. Délmagyarország 1930. november 22.
Eljött a telefonos átállás nagy napja. Délmagyarország 1930. november 22.
  • Nemcsak, hogy megdrágították a telefontarifákat, de megszüntették az addigi vidék-Budapest 1:2,5 árarányt a telefondíjaknál. Most már ugyanannyiba került Szegeden telefonálni, mint a fővárosban.
  • Az átállással a korábbi távbeszélő számok megváltoztak, így újra kellett tanulni a szegedi telefonszámokat.
  • Most már nem a telefonos kisasszony volt a rossz kapcsolás oka. A közönség megismerkedhetett a saját hibájából történt téves hívásokkal, amelyek a díjszabásba is beleszámítottak. (Nem volt mindegy, hogy jól tudjuk-e a számot).

A premier jól sikerül. Délmagyarország 1930. november 23.
A premier jól sikerül. Délmagyarország 1930. november 23.

A másnapi újságból kiderül, hogy az átállás hibátlan volt. Háromnegyed 8 felé még élénk volt a manuális központ, a telefonos kisasszonyok az utolsó kézi kapcsolásokat végezték. Nem sokkal 8 előtt jelentkezett dr. Beretzk Péter orvos és kért egy számot. A kisasszony bekapcsolta, ő volt az utolsó, aki manuális kapcsolással beszélt Szegeden.

Fél kilenc után aztán sok hívás érkezett be: az emberek nem törődve a magasabb díjszabással „siettek automatán üdvözölni az ismerősöket".

a tárcsás készülékek gyengék voltak. Délmagyarország 1930. december 4.
A tárcsás készülékekkel baj volt. Délmagyarország 1930. december 4.

A Délmagyarország december 4-iki híréből kiderült, hogy a tárcsás készülékekre sok volt a panasz. Már tárcsázás közben búgni kezdett a telefon, mintha kapcsolna, és egyik este a rendőrségi ügyeletes tiszt telefonja romlott el. Sűrűn előfordult az is, hogy egy számot bizonyos állomásokról nem lehetett elérni. Kiss Jenő postai műszaki igazgató a központ gyerekbetegségének nevezte a hibákat és mindenkit biztosított, hogy el fognak múlni.

Hangja édesbús bársony volt, de perelni is tudott

A Délmagyarország már korábban megírta, hogy nem bocsátottak el senkit. A régi központ dolgozóira szükség volt az interurbán telefonközpontban, ahol még mindig kapcsolni kellett. Innentől, ha valaki telefonos kisasszonyt akart, Budapestet kellett hívnia.

A Délmagyarország már 1912. január 16-án így írt a telefonos kisasszonyokról:

Ha az ilyen, telefonnál türelmetlen avagy kedélyes urak csak egyszer is bepillanthatnának a telefonközpontba és látnák, hogy milyen munkát végeznek a „telefonos kisasszonyok", úgy leszoknának arról, hogy ezeket a hölgyeket akár gyerekes udvarlásfélével, akár türelmetlen kifakadással, vagy csak hosszadalmas magyarázgatással is zaklassák.

Telefonáló és telefonos kisasszony pere. Délmagyarország 1930. április 9.
Telefonáló és telefonos kisasszony pere. Délmagyarország 1930. április 9.

Időnként azért a központosnál is elszakadt a cérna. 1930 tavaszán Fenyő Miklós szegedi nagykereskedő és Karkos Gizella telefonos kisasszony kölcsönösen becsületsértésért jegyzőkönyvet vettek fel. A férfi interurbán hívást kért Budapestre, amit félóra alatt meg is kapott. Csakhogy a vonal üres volt, így tartotta a telefont, míg a kisasszony szemére nem vetette, hogy miért nem beszél, amikor várják.

Ezután kölcsönösen hazugsággal vádolták egymást. Sőt, Fenyő lakásán nemsokára szerelők jelentek meg és elvitték a készülékét, mivel durván megsértette a telefonos kisasszonyt. A készüléket később visszakapta, de a hölgy feljelentette őt. Végül a járásbíróság augusztusban mindkét felet felmentette.

A szegedi telefon története

Kiss Jenő mérnök írása 1932-ből. Délmagyarország 1932. december 31.
Kiss Jenő mérnök írása 1932-ből. Délmagyarország 1932. december 31.
 
A Délmagyarország telefonszámai 1910-ben
A Délmagyarország telefonszámai 1910-ben
Az első szegedi telefonközpont a Széchenyi téri Zsótér házban működött és 100 előfizetőt tudott kiszolgálni.

Az első szegedi telefonszámot, az 1-est a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár kapta 1884. december 1-jén. Ezután következett a légyszeszgyár, a Szegedi Lloyd-Társulat, a Szegedi Kereskedelmi és Iparbank. Abban az évben 27 telefon volt a városban, ami 1893-ig csak 76-ra emelkedett.
 
Telefonelőfizetések Szegeden. Délmagyarország 1932. december 31.
Telefonelőfizetések Szegeden. Délmagyarország 1932. december 31.
1894-ben magánvállalkozásból állami kezelésbe ment át a telefonközpont, és az előfizetők száma is növekedésnek indult. Ekkor költözött át a mai postapalotába a telefonközpont.
 
Az ezredik telefonszám 1911-ben. Délmagyarország 1911. április 16.
Az ezredik telefonszám 1911-ben. Délmagyarország 1911. április 16.

Az 1900 körül már 600 állomást tudott kiszolgálni a központ, 1909-ben pedig ezt egy még modernebb váltotta fel. 1911-ben már az 1000-es számot is bekapcsolták.

1913-ban így írt az újság a város telefonos forgalmáról:

 
Juhász Gyula verse a Délmagyarország 1920. január 6-iki számában.
Juhász Gyula verse a Délmagyarország 1920. január 6-iki számában.
"Szegeden átlag kilencezer kétszáz beszélgetést folytatnak minden nap - egy-egy kapcsolóra tehát majdnem ezer kapcsolás jut. Ha tekintetbe vesszük, hogy ezernél több előfizető van már, egy-egy állomás aránylag, átlag tízszer beszél egy nap. Érdekes lesz itt megemlíteni, hogy a nyugati államokban az előfizető átlag ötször beszél, a keleten ellenben huszonötször."

1930. november 22-től lehet automata módon, tárcsázással telefonálni Szegeden. Az új központ már 8000 állomást volt képes kiszolgálni.

Az első interurbán beszélgetést 1893-ban Budapesttel lehetett folytatni, de az interurbán csak lassan fejlődött. 1930-ban készült el az a fejlesztés, amely a nyugat-európai távkábel-hálózathoz kötötte a szegedi hívásokat is. A központi kapcsolás ezután is szükséges volt, de most már Párizsba is lehetett kapcsolatot kérni Szegedről.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tudd meg, asszony, hogy fakír vagyok, és te is az leszel!

DélmagyArchív 1931: Nem telt bele egy esztendő, versenyt szurkálták egymást a legvastagabb tűkkel. Tovább olvasom