Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Pénzpecsételés: feje tetejére állt a szegedi piac

DélmagyArchív 1920: Pénzhiány ötféle pénz közepette. Megverték a kenyereskofa asszonyát. Juhász Gyula a kávéházi valutarazzián. Jön a Turul?
Kékpénz
Kékpénz: 20 osztrák-magyar korona 1913-ból
Kékpénz: 20 osztrák-magyar korona 1913-ból

Kékpénznek a régi osztrák-magyar koronát nevezték. A trianoni szerződés előírta, hogy a monarchia utódállamai előbb bélyegezzék felül a régi koronát és e bélyegzett pénzt használják a saját valuta bevezetéséig.

Bélyegzett kékpénz
Felülbélyegzett 1000 koronás
Magyarország által felülbélyegzett 1000 koronás
Románok által lepecsételt 1000 koronás
Románia által lepecsételt 1000 koronás

A felülbélyegzett kékpénzből lett a magyar korona. Magyarország utolsónak kezdte el 1920. március 18-án a bélyegzést. Április 11-től a kékpénz értéktelenné vált, csak a „bélyegzett kékpénzzel" lehetett fizetni. (Ebben az időszakban a románok még megszállva tartották a Tiszántúlt, így ott román bélyegzésű kékpénz is volt.)

Fehérpénz
25 koronás fehérpénz 1918-ból
25 koronás fehérpénz 1918-ból
A fehérpénz hátoldala.
A fehérpénz hátoldala.

Magyarországon 1919-ben a Károlyi-kormány, majd a tanácskormány nyomta a „fehérpénzt". Ez a régi osztrák-magyar korona rontott változata volt, csak egyik oldalán színnyomással.

Postatakarék-pénztári jegy
Postatakarékpénztári jegy 1919-ből.
Postatakarékpénztári jegy 1919-ből.

Mivel nem volt elegendő mennyiségű bankjegy a forgalomban, a pénzhiány enyhítésére a meg nem szállt Magyarországon 5, 10 és 20 koronás pénztári jegyeket nyomtak; ezeknek fedezete a kékpénz volt.

Szegedi szükségpénz
Szegedi takarékjegy 1918-ból
Szegedi takarékjegy 1918-ból

A háborús pénzhiány enyhítésére Szegeden a város is bocsátott ki pénzjegyeket. Ezeket később visszavonták.
1920. március 18-án felül kellett pecsételtetni az addig használt osztrák-magyar koronát, a "kékpénzt". Ez a rendelet lezárta az 1919-ben uralkodó pénzkáoszt, Szegeden azonban három hétre a feje tetjére állította a mindennapi vásárlást.

Fizetés, amiért nem vásárolhattak

1920 elején legalább ötféle pénz volt forgalomban az országban. Szegeden pedig még ennél is ziláltabb volt minden: a város 1920 márciusában még francia fennhatóság alatt állt, Újszegedet és a környező falvakat a szerbek, a Tiszántúlt a románok tartották megszállva, ráadásul a Délvidékről és Erdélyből menekültek érkeztek Szegedre. A Délmagyarország 1920. január 4-én, amikor a felülbélyegzésről még nem lehetett tudni, az alábbi helyzetről írt

  • A megszállott Szeged a régi kékpénzt használta, mivel a kommunista fehérpénzzel vagy a postatakarék-jeggyel nem tudott volna árut beszerezni a környező, megszállott területekről, korábbi természetes élelmiszerbázisáról.
  • Emiatt a városban a kereskedők sem fogadtak el mást, mint a kékpénzt vagy a szegedi szükségpénzt.
  • Az ország többi részén a pénzhiányt postatakarék-jegyekkel orvosolták, a megszállás alatti Szegeden azonban ezt a pénzt nem fogadták el.
  • Ezért az állami alkalmazottak (a vasutasok például) olyan pénzt kaptak fizetésül, amiért nem vásárolhattak. Még a szegedi postatakarék sem fogadta az állami banktól az ilyen utalásokat!
  • A városba nagyszámú menekült érkezett, náluk pedig csak román, jugoszláv vagy osztrák bélyegzésű kékpénz volt. Szegeden ezeket sem fogadták el. Az Osztrák-Magyar Bank szegedi fiókja például nem vette át a főbank felülbélyegzett bankjegyeit.
  • Ezért a lebélyegzett kékpénzzel rendelkezők igyekeztek – áron alul - megszabadulni az ilyen pénztől. Persze megjelentek azok, akik tudták, hogyan kell eltüntetni a pecsétet a bankjegyről.
A fizetésül kapott pénzt nem fogadták el Szegeden. Délmagyarország 1920. január 4.
Délmagyarország 1920. január 4.

A Délmagyarország írta 1920. január 4-én: "A szegedi pénzpiacon jelenleg a legrútabb visszaélések történnek. Biztos tudomásunk van arról, hogy a lebélyegzett kékpénzeket, nagy százalékok levonásával összevásárolják és azután azokat a „tisztító intézetbe" küldik, vagyis a bélyegzőlenyomatokat vegyszerekkel eltüntetik és az így tiszta kékké vedlett bankjegyeket a tetemes haszon zsebre vágása mellett hozzák a forgalomba."

A seftelők visszaszorítása miatt 1920. február 25-én valutarazziát tartottak a szegedi Tisza, Korzó, Belvárosi, Hungária és Kossuth kávéházakban. Öt kávéházból húszan kerültek elő 1 millió koronával. Az eset azért is érdekes, mert a razzia természetesen a kávéházban érte Juhász Gyula költőt, aki akkoriban gyakran írt a Délmagyarországba (időnként Gyalu művésznéven). Tőle van leírásunk arról, milyen is egy kávéházi valutarazzia.
Juhász Gyula a valutarazzián. Délmagyarország 1920. február 26.
Juhász Gyula a valutarazzián. Délmagyarország 1920. február 26.
 

Egyesek, persze előre tudták

1920 márciusában, amikor a magyar kormány meghozta a bankjegy-felülbélyegzési rendelet, Szegeden mindenki a régi kékpénzt használta.

A felülbélyegzési rendeletben ez állt:

  • Tíz koronán felüli címletekben március 18-tól a kékpénz nem volt már törvényes fizetési eszköz, ha nem pecsételték le a magyar hatóságok. Pecsételésre április 8-ig (majd 11-ig) lehetett bevinni a hatósághoz, azután a kékpénz értékét vesztette.
  • A pecsételés egyben azt is jelentette, hogy a meglévő kékpénz bankjegyek értékének 50%-át a tulajdonos az államnak kényszerkölcsönként átadja (és elismervényt kap érte). Az állam ezzel igyekezett fékezni az inflációt.
  • Az idegen (pl. román, jugoszláv) felülbélyegzésű pénzeket a magyar állam nem váltotta be.

Egyszerre minden a feje tetejére állt Szegeden. Az újság szerint az alábbiak történtek:

 
A pénzfelülbélyegzés hatása Szegeden. Délmagyarország 1920. március 20.
A pénzfelülbélyegzés hatása Szegeden. Délmagyarország 1920. március 20.
  • Az addig egyedül értékesnek tartott kékpénzt magyar pecsét nélkül egyszerre nem voltak kötelesek elfogadni a kereskedők.
  • Mindenki úgy kezelte, hogy a kényszerkölcsön miatt, a pecsételés által a kékpénz már csak a felét éri.
  • Emiatt a bejelentés reggelén mindenki azon igyekezett, hogy árut vásároljon, túladjon a kékpénzen, és minél több aprót kapjon vissza.
  • Voltak persze, kereskedők és pénzemberek, akik előre tudtak a készülő rendeletről, ők idejében megpróbálták áruba fektetni pénzüket.
  • A rendeletet megelőző napon, március 17-én, szerdán a hetipiacon például a rőfös sátrak között valósággal tolongtak a nagykereskedők, akik minden pénzt hajlandók voltak az árukért megadni.
  • Egyúttal megindult a hajsza a postatakarék-pénzért, amit addig senki nem fogadott el, így kevés volt forgalomban Szegeden.
  • A szegedi szükségpénzt pedig ekkorra már bevonták, így azzal sem lehetett a pénzhiányt enyhíteni.

Ezért verte meg a nép a kenyérárus feleségét

Mivel is találkozott egy átlagos polgár a szegedi piacon 1920. március 18. után:

  • A kékpénzt már egyetlen kereskedő sem fogadta el. Emiatt az emberek nem tudtak mivel fizetni. A szegényebb, tartalékkal nem rendelkező szegediek éheztek.
  • A kereskedők úgy tekintettek a lepecsételt kékpénzre, mint ami fele annyit ér, emiatt azok, akik kötelesek voltak nyitva tartani, kétszeresére drágították az árakat.
  • Mivel az ilyen drágítást büntette a hatóság, a termelők és a kofák inkább nem vittek árut a piacra, ami miatt súlyos hiány alakult ki.
  • Csak a város által üzemeltetett hatósági élelmiszerboltokat kötelezhette a városi tanács, hogy fogadják el a kékpénzt, itt azonban nem volt annyi áru, hogy a piacot helyettesíthette volna.

Mindezek tetejében a hatóságok lassan haladtak a pecsételéssel. Szegeden három gép teljesítette a felülbélyegzést, de ezek közül az egyik gyorsan elromlott.

Mivel nem volt elegendő pecsételt pénz, az emberek kénytelenek voltak a régi kékpénzen és kétszeres áron vásárolni. Volt eset, hogy nemcsak az élelmiszertt, de a gyógyszert is kétszeres áron adták a kékpénzért.

A Délmagyarország szerint annyira kevés volt a pecsételt pénz, hogy "a forgalomba került egy-egy felülbélyegzett bankjegyet az utcasarkokon összegyűlt emberek csoportosan bámulják s mindenkinek van valami megjegyzése rá. A lebélyegzett pénzek annyira újszerűek még, hogy az üzletek kirakataiban is kiragasztották őket.

A Délmagyarország beszámolója egy jellemző piaci esetről:  

Szombaton még alig került a forgalomba egy kevés lebélyegzett pénz. A zavar épp oly nagy volt a városban, mint pénteken. A piacon ismét nagy volt a felfordulás. A kofák alig árusítottak. A tanyaiak le sem pakoltak. Csoportokba verődve inkább az újságokat olvasták, hogy mi van a pénzlebélyegzéssel. A kenyérpiacon a feldühödött éhes tábor megrohanta Alexa Milán kenyeres sátrát, mert 40 koronát kért a kenyér kilójáért. Alexa Milánnét megverték, a kenyeret pedig elvitték. A kávéházak s vendéglők törzsvendégei hitelbe élnek.

A csempészek most már a pecsételetlen pénzt gyűjtötték. Délmagyarország 1920. március 21.
A piacon ki sem pakoltak a kofák. Délmagyarország 1920. március 21.

Mivel a magyar lakosság már akkor sem bízott a magyar adminisztrációban, sokan el sem vitték felülbélyegezni pénzüket:

A tanyaiak még nem jelentkeznek kellő számban a felülbélyegzéseknél. Ennek oka csak kisebb részben lehet a tájékozatlanság (...). Az ok inkább az, hogy a tanyai ember bizalmatlan s még mindig nem hajlandó elhinni, hogy baj lesz belőle, ha a pénzét felül nem bélyegezteti. Ezért a hatóságok újabb erélyes hangú felhívásokkal fogják őket figyelmeztetni, hogy pénzük értéktelenné válik, ha azt felül nem bélyegeztetik.

Hallotta, Sajókám, jön a Turul!

Március 30-án az adóhivatal már azzal biztatta az újságolvasókat, hogy egy hét alatt megoldódik a pénzjegy probléma. A szegedi adóhivatalban lebélyegeztek 45 millió koronát, ebből 22 milliót megkapott a város és az állami hatóságok – a többinek pedig nyoma veszett. A piacokon még ekkor (március 30-án) is alig volt érvényes pénz.

A miniszteri biztos így nyilatkozott:

Véleményem szerint lelketlen spekuláció az egész. Egyes emberek összegyűjtik és maguknál tartják a lebélyegzett pénzt, remélve, hogy ennek nagyobb ázsiója lesz későbben. Ma még megtehetik, de egy hét múlva már nem, mert elsején óriási mennyiségű lebélyegzett pénz kerül a közönséghez, amelyet összevásárolni képtelenek lesznek.

Április 7-re valóban így is lett. A felülbélyegzési problémák megszűntek, már voltak használható pénzjegyek az embereknél.

 
Rémhír a kávéházakban: jön a Turul. Délmagyarország 1920. április 9.
Rémhír a kávéházakban: jön a Turul. Délmagyarország 1920. április 9.
Másnap azonban már arról terjedtek hírek a szegedi kávéházakban, hogy a kormány rövidesen három-négyszeresével leértékeli a magyar koronát.  

Úgy mondták, Turul néven új pénznemet is bevezetnek.

Turul nem lett, hanem az új magyar korona maradt és került egyre mélyebb inflációba. Végül 1927-ben ezt a pénzt cserélték le a pengőre, amely 1946-ban a világtörténelem legnagyobb mértékű hiperinflációja  (1016 százalékos havi inflációs ráta!) közepette adta át helyét a forintnak. 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A híddal együtt bombázták le a szegedi hídpénzt

DélmagyArchív 1910-1944: A hídpénz története a közúti (Belvárosi) hídon. Európai kuriózum volt, egy… Tovább olvasom