Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Rendőri készültség kellett az öngyilkosok temetésén

DélmagyArchív 1924: Rókusi asszonyok káromolták az öngyilkos varrólány szüleit. A nép felelőst akart. Mindegy ki, csak lakoljon. A szétszabdalt ország lelkiállapota.
1924 nyarán rendőröket kellett kivezényelni Szegeden az öngyilkosok temetésére, mert a szertartásokon botrányos jelenetek, tüntetések, sőt zavargások törtek ki.
 
A háború után szétszabdalt ország, a szegénység és az úttalanság nemcsak az öngyilkosságok számának növekedésében mutatkozott meg, hanem az egyszerű nép reakciójában is.
 
Az öngyilkos temetéseken, és általában a rókusi szegénynegyed temetésein egyre több volt a kegyeletsértő incidens. Annyira, hogy 1924 júliusában a szegedi plébániahivatalok a rendőrségtől kértek védelmet. Ennek nyomán a szegedi rendőrség minden öngyilkos temetésére erős rendőri készültséget rendelt el: a rendőrök már a halottat kiadó rókusi közkórháznál megjelentek, majd a temetési szertartáson is részt vettek.
Rendőri készültség volt minden öngyilkos temetésén. Szeged 1924. július 26.
Rendőri készültség volt minden öngyilkos temetésén. Szeged 1924. július 26.

Az újság szerint már hónapokkal korábban nagyobb tömegek jelentek meg azoknak a temetésén, akik eldobták életüket. 1924 nyarán azonban több kirívó eset is történt. 

Június 27-én a Damjanich utcai Sós Veronikát temették. A 21 éves varrólány néhány nappal korábban a Tiszába vetette magát. Eleinte azt beszélték, szerelmi bánata miatt, de az emberek között egy másik verzió is terjedni kezdett, ami miatt a lány szüleit, elsősorban édesanyját kezdték okolni az öngyilkosságért. A temetés napján 400 rókusi jelent meg a ravatalozónál, jóval korábban, mint ahogy a szülők megérkeztek. Az elsősorban asszonyokból álló tömeg Sósné érkezésére zajongásban, szitkokban tört ki és neki akart menni az asszonynak. A tüntetés miatt a temetést is el kellett halasztani.
Rókusi asszonyok tüntettek Veronka temetésén. Szeged 1924. június 28.
Rókusi asszonyok tüntettek Veronka temetésén. Szeged 1924. június 28.

A népes asszonysereg azonban nem távozott, a lap szerint valósággal ellepte a temetőt, s egy egész rendőrszakaszt kellett kivezényelni a varrólány temetéséhez. Akkora volt a tolongás a sírnál, hogy a lelkész alig fért oda. Amikor a halottat elföldelték, a tömet ismét a szülők ellen fordult. Sósékat rendőri kísérettel vitték haza a Damjanich utcába, s a ház előtti tüntetést is rendőrök oszlatták el.
 
Hasonló tüntetések zajlottak le július 14-én, amikor özvegy Hahn Hermanné vetett véget életének.  A fiatal özvegy 4 és 7 éves gyermekével lakott a szegedi Liszt Ferenc utcában, amíg a ház tulajdonosa, Palatinus János vissza nem akarta venni a lakást. Hahnné nem akart költözni, pedig lakáshivatal talált megfelelő helyet a családnak. Mire a kilakoltatási határidő lejárt volna, az asszony felakasztotta magát a kilincsre.

A nép között az a hír járta, hogy a lakástulajdonos két csirke eltűnése miatt véresre verte volna az özvegyet, erről a történetről azonban a rendőrség később kiderítette, hogy nem igaz. Rövidesen tömeg verődött össze a ház előtt, és egyre keserűbb hangulatban mindenki a háztulajdonost hibáztatta. Palatinusékat kihallgatta a rendőrség. De mire elengedték őket, a háznál estére 1000 fősre duzzadt a tömeg és ostromra készülődött. Itt is a rendőrségnek kellett oszlatni.
Rendőrök zavarták szét a halottas ház előtt gyülekező tömeget. Szeged 1924. július 15.
Rendőrök zavarták szét a halottas ház előtt gyülekező tömeget. Szeged 1924. július 15.

A lap nem sokkal ezután Miskolcról is hírt adott egy hasonló esetről. Itt a mostohaanyát hibáztatta a tömeg egy 18 éves lány öngyilkossága miatt. A görögkatolikus szertartás után a temetői nép kővel dobálta meg a gyászoló szülőket, és csak lovasrendőri rohammal lehetett megakadályozni a lincselést.
 
Ahogy az sejthető, a temetői zavargásokat nem lehetett pusztán a népi igazságérzet feltörésének betudni. 1924. májusában az újság kiváló publicistája, a város főlevéltárosa, Sz. Szigethy Vilmos írt cikket a lapban a rókusi temetések botrányairól. A kép, ami ebből kirajzolódik, bár nem általánosítható (a rókusi pap panaszkodik benne), de azt azért jelzi, hogy a városi szegénynép spontán viselkedésére az egyházi szertartás nem sok hatással volt. Egyesek alighanem heccből jártak temetésekre, különösen, ha az elhunytat cigányzenével temették, ahogyan a szerző leírja.
Kegyeletsértően viselkedett a rókusi nép a temetéseken. Szeged  1924. május 4.
Kegyeletsértően viselkedett a rókusi nép a temetéseken. Szeged 1924. május 4.

Szegeden Trianon után, és kivált a gazdasági válság időszakában megnövekedett az öngyilkosságok száma. A statisztikák szerint havonta körülbelül 10 ember (1931-ben 112) szegedi dobta el az életét, vagyis minden harmadik nap megölte magát valaki. Az esetek 90 százaléka a lap szerint gazdasági hátterű volt; ahogyan a korabeli újság megjegyezte: ilyen válságban szerelmi bánatból már senki sem akart meghalni

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három hónap iskolába járás már bizonyítványt ért

Három hónap iskolába járás már bizonyítványt ért
DélmagyArchív 1944-45: A csonka tanév, amelynek kezdetén alig volt ép ablak az iskolákban, a tanárok… Tovább olvasom