Szeged - delmagyar.hu

Rákosi Mátyás márciusban ünnepli 60. születésnapját. És hogyan is ünnepelhetné méltón az ország vezérét? Természetesen munkaversennyel.

19-ről 50-re

A január 9-i DM azt ünnepli 1. oldalán, hogy: „Naponta túlteljesítik a tervet a szegedi üzemek dolgozói". Ahogyan a lap írja: „A szegedi üzemek dolgozói valamennyien csatlakoztak bányászaink felhívásához: Harcoljunk a mindennapi terv túlteljesítéséért. Azokban az üzemekben, ahol a múlt évben élen jártak a termelésben, igyekeznek ezt a helyet most is megtartani, sőt még jobban élre törni. A múlt év utolsó negyedévi kiértékelésénél a minisztertanács vándorzászlajáért folyó versenyben, az Újszegedi Konzervgyár került az első helyre. Ez a kiértékelés a kendergyár dolgozóinak munkájához újabb lendületet adott. Az eredmény meglátszik már az új tervév párnapos kiértékelésénél is."

A folytatás, ha lehet, még keserűbb szájízt hagy az emberben. A január 19-i lapban, Felajánlások a Ruhagyár szabad pártnapján címmel arról tudósít a DM, hogy: „Csomorné elvtársnő, szalagvezető, a műszaki feltételek biztosításával harcol a békéért.

A szabad pártnapon megígérte, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára teljesítményét 19 darabról 50 darabra emeli." Azaz két és félszeresére! Elképesztő. De így van ez más üzemekben is: „Az Újszegedi Kender- és Lenszövő Vállalat dolgozói is szabad pártnapon tették meg felajánlásukat Rákosi elvtárs születésnapjára. A copszoló nevében Csiszár Istvánné elvtársnő, művezető versenyre hívta a cérnázó üzemet."

És minderre olyan munkásasszonyok kényszerültek, akik vasárnapi ebédet sem igen tudtak tálalni a családi asztalra. Mert nem telt rá, no meg mert üresen kongtak a boltok.

A beadás örömei

Szinte mindent keményen korlátozott az állam. Ilyen körülmények között nagy áttörésnek számított, amiről január 19-én tudósított a DM, miszerint a begyűjtési miniszter rendeletet hozott a hatvan kilogrammon aluli súlyú sertés szabadforgalmáról. „A begyűjtési miniszter rendelete értelmében bárki szabadon vásárolhat és az ország egész területén bármilyen szállítóeszközön szabadon szállíthat 60 kilogrammon aluli súlyú sertést.

A 60 kilogrammon aluli súlyú sertést a vásárlástól számított 3 hónapon belül levágni nem szabad. Továbbra is érvényes az a rendelkezés, hogy a 125 kilónál kisebb súlyú sertés magánfogyasztás céljára nem vágható le." Vagyis disznót vágni ezután is csak engedéllyel volt szabad, és be kellett szolgáltatni a feldolgozott termékek jókora hányadát az államnak.
És a begyűjtés, a padlássöprés is kőkeményen működött, a termelők legnagyobb keserűségére. Ilyen körülmények közt tragikomikus a DM február 22-i írása, miszerint „napról-napra emelkedik Szegeden a begyűjtési kötelezettségüket túlteljesítő dolgozó parasztok száma". Ahogyan a tudósítás szól: „Szeged dolgozó parasztsága is, mint mindenütt az országban lelkesen teljesíti első negyedévi begyűjtési tervét. napról-napra emelkedik a begyűjtési kötelezettségüket túlteljesítők száma. A város valamennyi részében kis- és középparasztok nagy számban jelentkeznek a begyűjtőhelyen és teljesítik, illetve túlteljesítik kötelezettségüket. A Petőfi-telepen özvegy Palotás Józsefné 8 holdas dolgozó paraszt, a Hattyú-utcában Kakuszi Mihály 3 holdas, a Felsővárosi Feketeföldeken Kovács Péter 5 holdas, Felsővároson Horváth József Vásárhelyi-sugárúti 44. szám alatt lakó 14 holdas középparaszt mutatott jó példát a baromfi, tojás és zsír begyűjtésében."

Azon pedig már legföljebb mosolyogni lehet, amit a lap március 18-án tesz közzé. „Szegeden tartotta konferenciáját a Közalkalmazottak Szakszervezetének Csongrádmegyei Területi Bizottsága – Célunk és feladatunk, hogy hivatalainkat a szovjet hivatalok színvonalára emeljük, ahol az állam, illetve a nép érdeke minden mást megelőz."

Ami azt illeti, a hazai hivatalokat valóban sikerült sok szempontból a szovjet színvonal felé süllyeszteni.

Néhány emberi szó

Ha néhány emberi történet szerepelt is a lapban, annak is oka volt. Az állam például az amúgy is kicsiny vásárlóerőt kölcsönkötvények kényszerű jegyzésével is igyekezett megcsapolni. Ezt így népszerűsítette a DM szeptember 9-i számában: „Mónus nénit öröm érte... Mielőtt elindult a városba, hogy megnézze a szemüvegét megjavították-e már – a garabolyába tette az Ötéves Tervkölcsön kötvényét is. Úgy gondolta: mégis csak megnézi a Takarékpénztárban, nyert-e kötvénye? Bacsó elvtárs, a Takarékpénztár vezetője örömmel fogadta Mónus nénit, leültette és megnézte, hogy nyert-e a kötvény. – Ezer forintot nyert Mónus néni. – Tényleg? Hisz ez lehetetlen. És megkapom ezt? – Hát persze, hogy meg. A nyereményeket bármikor kifizetjük – válaszolt Bacsó elvtárs. Mivel százforintos volt a kötvény, Mónus Mihályné vásárhelyi 4 holdas parasztasszonynak nyomban kifizették az 500 forintot. – Le akartak beszélni annakidején a jegyzésről. Mondták: sose látom többé a pénzt, búcsúzzak el tőle. De lám most jó, hogy nem hallgattam a rémhírekre: Mónus Mihályné azonban továbbra is tudta kötelességét nem elégedett meg az első jegyzéssel, hanem az első és második békekölcsönből is kivette a részét."

Még jó, hogy voltak valódi örömhírek is. Például szeptember 21-én az, hogy Bernben a Grosics – Buzánszki, Loránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai II., Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor összeállítású magyar válogatott 4:2-re verte Svájcot.
Legalább foci volt akkoriban.

Összeállította: Szávay István