Életstílus

2012.07.12. 16:46

Péntek 13.: a gonosz napja?

Ókori gyökerei vannak a tizenhármas számtól való félelemnek, péntek pedig a bibliai események miatt számít szerencsétlen napnak. Mi történik, ha a kettő találkozik? Egyeseket tán épp ma ér őrült szerencse. <br>

Göde Mónika

A világ egyik legelterjedtebb babonája a péntek 13-ától való félelem: ma sokan még elővigyázatosabbak, ha fekete macska vagy kéményseprő tűnik fel közelükben. Néhányan úgy vélik, ezen a napon nagy baj érheti őket, így ki sem dugják az orrukat otthonról – nem mennek dolgozni, nem szállnak repülőgépre.

A félelem a tizenhármas számtól, vagyis a triszkaidekafóbia az ókorba nyúlik vissza. A tengerentúlon olyannyira tartja magát ez a szokás, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a felhőkarcolóknak nincsen tizenharmadik emeletük, a kórházakban nincs tizenhármas szoba. Franklin Delano Roosevelt sosem volt hajlandó olyan asztaltársaságnál étkezni, ahol tizenhárman ültek. Rendszerint odarendeltek még egy embert.

Bibliai oka van, hogy a pénteket a legszerencsétlenebb napok között jegyezzük. Ezen a napon feszítették meg Jézus Krisztust, és állítólag ez volt a paradicsomi bűnbeesés napja is. Az utolsó vacsorán tizenhárom vendég volt: tizenkét apostol és maga, Jézus. Ezért tartja magát az a hiedelem is, hogy tizenhárom emberrel étkezni egy asztalnál: veszedelem. Más források szerint a Messiást eláruló Júdás személyére utal a szám, mert ő volt az, aki utolsóként ült le az asztalhoz. A középkorban ezen a napon éhgyomorra tüsszenteni nagy szerencsétlenséget jelentett. A péntek - a néphit szerint - a gonosz napja, vagyis nem alkalmas házasságra, vagy arra, hogy új házba költözzünk, új állást vállaljunk, nagy útra induljunk. A pénteki naptól való félelem másik gyökere, hogy a XIX. századig ez a nap volt Európában a hóhérok napja: rendszerint ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. A XX. században az Apolló 13 katasztrófája után mai napig tartja magát az a téveszme, hogy az űrrakéta 13 óra 13 perces fellövési kísérlete a harminckilences indítóállványról meghiúsult.

– Nem vagyok babonás, nincsenek rituáléim és kabaláim sem. Viszont megfigyelem, hoz-e változást, valami extrémitást ez a nap. Érdekességként fogom fel. Ugyanúgy kimozdulok otthonról, mint máskor. Megüti a szemem, ha fekete macskát látok, de nem tulajdonítok neki jelentőséget. Viszont ha otthon felejtek valamit, amiért vissza kell, hogy menjek, leülök valahova, hogy elkerüljön a balszerencse – meséli [namelink name="Pálinkó Lujza"] táncművész.

[namelink name="Galambos Gábor"], a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának dékánja kérdésünkre Rejtő Jenőt idézte: „Nem vagyok babonás és nem hiszek a badarságokban, mert aki minden hétfőn hármat köp kelet felé egy barna kavicsra, azt nem érheti megrontás".

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!