Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Kellemes volt, vagy gyötrelmes? Ön hogyan érettségizett?

Csongrád megye – Megkezdődtek az írásbeli érettségi vizsgák, s amíg a diákok izgulnak és csak írják és írják, nosztalgiázzon velünk! Önnek hogyan ment annak idején?

jozkó így nosztalgiázik: Érettségi...
több, mint 40 éves emlék.
Sok mozzanatára úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna ... rázós tételekről tömörített puskák a belső zsebben... nem volt rá/juk/ szükség, de én mindenre felkészültem.
Az emlék, az érzés ma is döbbenetes: tűzkeresztség, első vizsga /"radnótis " szigorral/ komoly téttel! Első azok között, amelyek sorban követték - az élet komoly megmérettetései alkalmával.
A "nem az iskolának, az életnek tanulunk" tételt nem árt gyorsan elfelejteni:
az életben tudni kell - ehhez persze tanulni is, de önmagában azt nem díjazzák!
Találkoztam/találkozom rendszerint olyan emberekkel, akiknek nincs "papírja" róla : de érettebbek, mint sok diplomás honfitársam!
Kedves Fiatalok, becsüljétek meg a tanulás lehetőségét - és élvezzétek a tudás örömét!
/Kis szerencsével a hasznát is.../


nagymama: Osztályunk a mai napig összetartó, találkozóink sikeresek, emlékezetesek. A 60-as években történt. A május 1-jei kötelező felvonulásról elfelejtett szólni az osztályfőnökünk, ezért közös megegyezéssel senki nem vett részt. Politikai ügyet csináltak belőle, érettségi vizsgánk került veszélybe. Végül osztályfőnökünk kapott fegyelmit, és a pedagógusnapi jutalmát nem kaphatta meg. Ez 30 évvel később jutott tudomásunkra, sajnáltuk. A matek írásbelin történtek miatt ismét problémánk volt. Az egyik társunk a megoldást kivitte a mosdóba, 13 egyforma rossz másolat lett a vége. Ezt szigorított szóbelivel, dupla tétel húzással megúsztuk. Akkor ez nem volt vicces, rosszabbul is történhetett volna.

Napsütés emlékei: Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, és általában elég jó voltam közgéből, bármit kiszámoltam és ábrázoltam, csak azokat a nyavajás mutatószámokat és a hozzájuk tartozó képletet ne kelljen bemagolni. Persze az érettségin kihúztam azt az egyetlen tételt, állítólag egészen elsápadtam, de nem adtam vissza. Mikor kidolgoztam, a tanár az asztaltól rámnézett, a szemével kérdezte, hogy tudom-e. Intettem neki, hogy nem. Aztán mikor kimentem vizsgázni, úgy kérdezett, hogy a kérdésben benne volt a válasz, nem feltűnően persze, de ha az ember amúgy nem volt síkhülye a témához, akkor ki tudta következtetni. Így érettségiztem végül ötösre. Lehet persze, hogy ehhez az is kellett, hogy bölcsész volt az elnök...

Henrik se mostanában maturált, szakközépiskolában: "Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet" - József Attila műveiben. Ez volt 1966-ban a közgazdaságiaknak magyar írásbeli érettségi tétele. Az egyik. Sikerült, ez volt a lényeg, de a szaktárgyak, azok nehezek voltak. Igaz, a főiskolai alapokat megadták, ott szinte brillirozni lehetett a gimisekkel szemben, akik mindig is nagyképűek voltak egykor és most is, ugye.

Egyetért Henrikkel? - a szerk. Várjuk véleményét a kommentekben!

vendégtanár egy ilyen visszaemlékezéssel minimum elégségest érdemelne! Komoly(abb)ra fordítva a szót: Ötven év után már kicsit mosolyogva emlékszem vissza, elsősorban a matek szóbeli érettségimre. Az osztály előtt ült a matektanár és az érettségi elnök. Az asztal tele leforditott feladatokkal. Rám került a sor, hogy tételt húzzak. Húztam is, eddig jól ment. Miután kihúztam, a matektanár rám néz, kérdezi, hogy megy-e. Én nemet intettem. Intett, hogy tegyem vissza, húzzak másikat. Az elnök közben valami mást csinált. Közben azt gondoltam magamban, hogy harmincszor fogok nemet inteni. Szóval húztam újra. S valóban nemet intettem. Szörnyű, hogy milyen szemmel nézett rám a tanárom, szólt, hogy menjek a táblához, és oldjam meg a feladatot. Nehezen jutottam el a táblához, nagyon nagy volt, mégsem találtam. Aztán ki tudja mennyi ideig néztem azt a nagy táblát. Jött a tanár, kérdezte, hogy állok. Rámutattam az üres táblára. Majd valami érthetetlen dolgot kezdett el diktálni, az irás, az még ment. Lejárt az időm, megjelent az elnök. Ránézett a táblára, számolgatott magában, majd kérdezte, hogy ezen a szakon tanulok-e tovább. A matek tanárom vizért rohant, pár perc múlva aztán jobban lett. Hasonlóan a többi érettségi tárgyhoz, itt is megkaptam a kettest! Hatalmas győzelem volt! Dolgoztam 20 évig, mondhatnám kiválóan. Majd az élet úgy hozta, hogy az érettségi már kevés ahhoz, hogy életem végéig köztisztviselő lehessek. Ezért felvételitem a főiskolára magyar-történelem szakra. Előtte be kellett szereznem a gimnáziumi éveim eredményét. Mivel elkerültem a városból, a régi iskolámban tanuló keresztlányomat kértem meg, hogy a másolatokat szerezze be.A gyermek a sok kettes miatt összeomlott. Neki addig a keresztapja volt a legszebb, legjobb, legokosabb. Végül is a felvételin a 210 felvételiző közül a legjobb eredménnyel vettek fel. Nem volt könnyü, de folyamatos tanulással jutottam el az államvizsgáig, és az évfolyamban elsőként és az egyik legjobb eredménnyel kaptam meg a diplomát. Szóval ebben a másik városban a fő munkám mellett felkért a középiskola igazgatója, hogy a harmadik, negyedik osztályosoknak külső munkatársként tanitsam az Államigazgatási ismeretek, Közigazgatási- Állampolgári ismeretek cimü tantárgyakat. Csodálatos munka volt, több volt tanitványom választotta munkahelyéül a közigazgatást. A gimnázium igazgatóhelyettese azt mondta az egyik alkalommal, hogy másnap nem találkozunk, mivel matamatikatanárok konferenciájára utazik. Beszélgettünk, hogy hova, kik lesznek ott. Említette a volt matematika tanáromat is. Az igazgatóhelyettes lelkére kötöttem, hogy ha teheti, adja át a volt tanáromnak az üdvözletemet. Pár nap mulva találkoztam az igazgatóhelyettessel, kérdeztem, hogy sikerült-e az üdvözletemet továbbitani? Elmondta, hogy igen, de a volt tanáromnak semmiképpen sem jutott eszébe, hogy ki lehet az üdvözletet küldő "kolléga". A helyettes mondta, magyarázta, hogy magas, jóképü, jómegjelenésü, intelligens fickó, a tanitványai imádják. És ekkor a volt matektanárom kétrét görnyedt, fogta a gyomrát, nem tudták, sir-e vagy nevet. Aztán kért egy pohár vizet, és valamennyire magához tért. Aztán jött a vonat, el kellett köszönniük egymástól. Mivel az igazgatóhelyettesnek ez az egész üdvözlet átadás homályos volt, igy elmeséltem neki részletesen a középiskolás koromtól a vendég tanárságig az egész történetet. Közölte, hogy eddig is jó kollégák voltunk, de szeretné, hogy ezután barátok is legyünk. Ez volt az én érettségis "kalandom".

Tami a messzi távolból tekint vissza az érettségire: Én már lassan 22 éve érettségiztem és csak kellemes emlékeim vannak róla. Persze drukk és izgalom volt annak idején is, de így utólag visszagondolva, nem ez volt a legnehezebb dolog az életemben. De ezt akkor még nem tudhattuk! Átlagom 4,5 lett - a matek volt ami rontott az eredményen... Sok sikert a most érettségizőknek!

Telstar roppant önkritikus: Fogalmam sincs, a matek írásbelimet hogy hozták ki ötösre...

herkepille friss egyetmistaként emlékszik és mosolyog a vizsgadrukkon: Az anno az egy éve volt, tehát még friss az élmény. És azt kell, hogy mondjam, most hogy egyetemre járok, az érettségi egy lazább dolog. Annak idején én sem hittem senkinek hogy majd ezt fogom mondani, de mégis. Puskázni meg sem próbáltam. Nem vittem puskát egyik tárgyból sem. Egyrészt mert tanultam, másrészt mert olyan nagy volt az anyag, hogy abból képtelenség lett volna diszkrét jól használható puskát gyártani. Jó volt, hogy lehetett közben enni, inni, mert a magyar érettségi fogyalmazós részénél a végére már nem nagyon volt jó ötletem, így megettem szépen nyugodtan egy szendvicset és átgondoltam a dolgot. Így már sikerült befejezni. A matek nem volt nehéz, jó feladatok voltak. Nagyon szerettem gimibe járni, és nagyon hiányzik is.


Korábban írtuk:
Várjuk élményeit, „kalandjait"! Milyen volt az idő? Hol ült? Idegesítette-e a szomszédja? Lebukott, mert puskázni próbált? Két óra alatt végzett mindennel? Nem tudta befejezni? Nem is tudta elkezdeni? Mik voltak a feladatok? Tanárok sztorijait is örömmel várjuk!

Olvasóink írták

  • 10. jmkrisz 2012. május 08. 14:25
    „6. jozko 2012.05.07. 15:49

    ;-D”
  • 9. jozko 2012. május 08. 13:05
    „7. csónakos:

    Sajnos Dr. Papós Mihály tanár úr is megkapta már az általa -az utolsó éveiben - sokat emlegetett SAS behívót!

    Nagytiszteletű, nagy tudású , sokak által sokra becsült kortársaival együtt nyugodjanak békében!

    Nem halnak meg egészen azok, akiknek a nevét, a munkásságát sokan tisztelettel emlegetjük!

    Bocsánatot kérek a többiektől -bár nyilván nekik is vannak hasonló tiszteletnek örvendő egykor volt tanáraik-
    "csonakos" hozzászólása egy kicsit eltérített a cikktől.”
  • 8. Hőbörödött 2012. május 08. 11:20
    „Én csak azt nem értem, hogy mi a frászért kell öltönyben, kiskosztümben végig csinálni az írásbelit. Nekem az volt a legelső dolgom, hogy levettem a zakómat, nyakkendőmet, ingujjat meg feltűrtem.
    Az egyetemi írásbelimre már csak famerben pólóban mentem. Sikerült így is.”
  • 7. csonakos 2012. május 07. 21:11
    „Jozkóval egyetrétve, bizony a Radnótiban mindig magas volt a mérce!
    Nekem négyesre sikerült.
    Papós tanár úr volt az osztályfőnökünk és olyan jó érzés volt rajta túl lenni. Még megemlíteném Ágoston tanár urat aki lelkileg is fölkészített bennünket a nagy megmérettetésre. Köszönet a tanáraimnak a jó fölkészítésért! Mindíg jó szivvel gondolok rájuk.:)”
  • 6. jozko 2012. május 07. 15:49
    „Nyugi, Tirpák, a kisebbségi komplexus az a nyavalya, amit le lehet küzdeni.
    Akarsz róla beszélni?”
  • 5. tirpák 2012. május 07. 12:55
    „há ja tirpák vagyok szlovákiából betelepítve jómunkásember aki elveszi a kenyered mert nekem nem büdös a meló”
  • 4. Bikisunáj 2012. május 07. 12:45
    „Mijaz az éreccségi??? :D”
  • 3. Mozimasiniszta 2012. május 07. 12:21
    „2.-es Te tényleg tirpák vagy ?!
    Az érettségi mindig is csak alap volt amire lehet építeni , sajnálom hogy a szadeszes bagázs
    legyengítette ezt az alapot ! Nem lebecsülve a mai gyerekek képességeit ! sőt ellenkezőleg !
    Jómagam még épp akkoriban végeztem mikor heti hat napon, hat órát kellet a padot koptatni, de ma már nem bánon ! Henrik véleménye igaz is lehetne, én műszaki szakközépben végeztem
    és elárulhatom , egy gimnáziumban is tanító irodalomtanár volt az osztályfőnökünk egypár
    évben , ami fél garancia volt hogy ne csupán érettségizett szakbarbárok legyünk !
    Utólag is köszönet érte Mátéffy Zoltán tanár úrnak !
    Az érettségi ? persze hogy izgultunk, még az is aki úgymond " nagyon tudott" !”
  • 2. tirpák 2012. május 07. 10:54
    „én sehogy nyóc általánosom van oszt mégis havi négykilót keresek dógozni kell nem a padot koptatni na jó egy érettségi biztos jó ha van a gyereknek de mán egy jogsi többet ér annál”
  • 1. jozko 2012. május 07. 10:38
    „Nagyszerű érzés volt túllenni rajta azzal a tudattal, hogy eredményes volt!
    Nem színötös minden tárgyból - a Radnótiban mindig magas volt a mérce!

    A " neccesebb" tételekre -ilyennek becsültem a tételek mintegy harmadát- tömörítve kidolgozott puska
    lapult a zsebembe - esélyem sem volt elővenni.
    Talán nem is akartam - de vizuális memóriám lévén, a megjegyzésre szánt információt -még ma is-
    tanácsos a számomra leghatékonyabban megjegyezhető formában , saját kezűleg !! lejegyezni!
    Rövid definíciókra, alapvető megoldó képletekre és fontos infókra így nagyon sokáig emlékezni tudok...a 40 éves érettségi találkozón túl is.

    Az érettségi vizsgákkal kezdődtek meg azok a típusú vizsgák, ahol már nem csak az számít, mit tudsz összességében, hanem mi az , amit ott és akkor tudsz alkalmazni - jól!
    Élethosszig tartó "vizsgák" ezek - és rendszerint nem tanárok előtt.
    Viszont rendszerint komoly a tét - és a legtöbbször nincs lehetőség utóvizsgára.

    Az "érettség" elérése körülbelül ezt jelenti - szerintem.

    Hoppá!
    Ezt a "cikkbe " szántam ...mindegy, így is elolvassa az, akit érdekel.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magyar érettségi 2012: Arany, Camus, Karinthy, Heltai

Közép szinten Arany János, Albert Camus, Karinthy Frigyes, emelt szinten Heltai szerepel a "fogalmazásban". Tovább olvasom