Szeged - delmagyar.hu

Az olaszok keményen tréningeztek a fináléra. Fotó: MTI

Negyedik hete szegeződik szinte mindennap a televízió képernyőjére a tekintetünk. Élőben, felvételről meccset néztünk, összefoglalót figyeltünk, értékeltünk, örültünk, szomorkodtunk. Hatvankét meccsen vagyunk túl: volt közte jó és rossz, gólgazdag és gól nélküli, sok színes lapos és lapmentes, telt házas és foghíjas lelátós, kedvenc és utálatos. Már csak a két helyosztó van hátra: a bronzmeccs és a finálé.

A vitatkozókat megosztja a végső mérkőzés, a vasárnapi döntő szereposztása. Az olasz és a francia hívek földöntúli örömében jó lenne már egyszer osztozni nekünk, magyaroknak is, míg a másik oldal szerint a gallok például gyenge játékkal jutottak el Berlinbe, az olaszok pedig még mindig a védekezést helyezik előtérbe, így nem várható jó mérkőzés.

Nézzük a tényeket: az olasz válogatott megnyerte csoportját, aztán gólt sem kapva kiverte Ausztráliát – ugye emlékszünk Grosso két cselére, majd hattyúhalálára, és Totti 93. percben belőtt tizenegyesére? –, Ukrajnát – ez sima győzelem volt –, végül az elődöntőben a hosszabbítás utolsó percében szerzett két találattal a házigazda németeket is. A védekezés magasiskoláját mutatja be a kieséses szakaszban a Cannavaro, Materazzi, Gattuso trió. Cannavarón és Gattusón nem lepődhetünk meg, annál inkább a klubjában, az Interben csak csetlő-botló Materazzin. Egy biztos: ebből az olasz védelemből a fináléban sem hiányzik majd a milanos Nesta.

A franciák a csoportmeccsek elején szenvedtek, aztán belelendültek. Akik temették őket, most kérhetik a bocsánatot. És ők is dicsérhetik hátsó alakzatukat: a dél-koreai Pak Dzsi Szung és a mexikói Marquez kivételével senki sem járt túl az eszükön. Mégis itt található a gyenge pontjuk: a kapus Barthez. A beadásokkal már nincs túl nagy gondja, ám a lövések után a némelyik labda úgy jött ki a melléről vagy a kezéből, mintha forró lenne és sütne.

Ami a gólszerzést illeti, ebben a taljánok állnak jobban: tizenegy találatuk ellenében csak nyolc áll francia oldalon. Házi gólkirály tekintetében a galloknál kevés felé oszlik a teher, hiszen Henry három, Vieira és Zidane két-két találatnál jár. Az olaszoknál Toni szerzett már két gólt, a további kilencen nyolc játékos osztozik. Lehet, hogy a csapategység ezen is lemérhető?

A döntő esélyesének kikiáltani valakit őrültség lenne tőlünk. Statisztikák ide, gólok oda, egy meccsen bármi megtörténhet. Vb-döntőről van szó, amelyen a jobb forma, az erőnlét és a szerencse mellett talán a legfontosabb szerepe a napi hangulatnak van. Ki hogyan aludt, ki hogyan és mit reggelizett, ebédelt, ki hogyan húzta fel a cipőjét, ki hogyan utazott a csapatszállító buszon, ki milyen zenét hallgatott? Mai futballunkban már ezek a tényezők is döntőek, befolyásolhatják egy labdarúgó produkcióját.
Olaszország negyedszer, vagy Franciaország másodszor? A kérdésre vasárnap este választ kapunk. Csattanósat vagy csendeset? Ha megnéztük, majd eldöntjük. Mert nézzük meg!