Szeged - delmagyar.hu

vélemény:Magyarázza már meg valaki, hogy miért kell ma Magyarországon a sajtó és szólás szabadságért szót emelni az összes médiában és a gyűléseken szabadon, korlátok nélkül!

A szót emelők szerint például azért, hogy a múltban általuk gyakorolt korlátozásokat jaj, csak be ne vezessék újra (ezúttal ellenük). Vörös zászlós, sarlós-kalapácsos korlátozások ellen nem tiltakoznának.

vélemény:

x:"Csak a magyargyűlöletére lehet mindenkor ráhagyatkozni", írja a riporter az egyébként mérsékelt hangvételű Frankfurter Allgemeine Zeitung 2012-11-17 szombati számában (Nr. 269, Seite 31). "Immár tizenkét éve él Kertész Imre Berlinben, abban a városban, amelyik őt, amint írja, inkább a gyerekkora Budapestére emlékezteti mint Budapest maga", teszi hozzá az írót magasan elismerő riporter.

Ha erre lehet a Nobel díjat és a vele járó pénzt megkapni miért ne?

Végtelenül szomorú ez az egész ügy, mindhárom nép szemszögéből nézve:
8. qrumpli 2012.11.18. 04:27 "... aki azt se tudja eldönteni, hogy melyik nációhoz tartozik."
Kertész Imre döntését megnehezítette, hogy kamaszfiúként magyarok fogták el és vitték a német haláltáborba. Öregkorában inkább a tettesek utódai között él, mint a tettestársakéi között, "ha már lúd, legyen kövér". Túlélte azokat, akik a sorstalanságát rászabták, és ezt a győzelmét az elszenvedett tett helyszínén díjazzák igazán.

Magyarázza már meg valaki, hogy miért kell ma Magyarországon a sajtó és szólás szabadságért szót emelni az összes médiában és a gyűléseken szabadon, korlátok nélkül!

x:"Csak a magyargyűlöletére lehet mindenkor ráhagyatkozni", írja a riporter az egyébként mérsékelt hangvételű Frankfurter Allgemeine Zeitung 2012-11-17 szombati számában (Nr. 269, Seite 31). "Immár tizenkét éve él Kertész Imre Berlinben, abban a városban, amelyik őt, amint írja, inkább a gyerekkora Budapestére emlékezteti mint Budapest maga", teszi hozzá az írót magasan elismerő riporter.

Ha erre lehet a Nobel díjat és a vele járó pénzt megkapni miért ne?

"Csak a magyargyűlöletére lehet mindenkor ráhagyatkozni", írja a riporter az egyébként mérsékelt hangvételű Frankfurter Allgemeine Zeitung 2012-11-17 szombati számában (Nr. 269, Seite 31). "Immár tizenkét éve él Kertész Imre Berlinben, abban a városban, amelyik őt, amint írja, inkább a gyerekkora Budapestére emlékezteti mint Budapest maga", teszi hozzá az írót magasan elismerő riporter.

Lutetia:Nem beszéltem teljes hosszúságú próbaidőről. Tapasztalati úton véges idő alatt véleményt lehet kialakítani valakiről, legfeljebb a későbbi tapasztalatok rácáfolnak erre. Érdemes volna alaposabban elolvasnod azt a wikipédia-idézetet, amit az előítéletről közöltél pár hozzászólással korábban. És akkor elérnénk talán, hogy ugyanarról beszélünk.

Többértelmű az "előítélet" szó és fogalom, a német nyelvű wikipédia-cikk részletesebben latolgatja. Létezik kiterjedt "előítélet-kutatás", az is mutatja, milyen nehéz szót érteni.
A sajtószabadság Magyarországon (is, hosszú idők után) lehetővé teszi többek között mindenféle előítélet hangoztatását (például: Kerékpárosok, akiknek fogalmuk sincs a szabályos közlekedésről). A legtöbb autós nem gázol, mégis voltak már autósok, akik gázoltak, kevesen közülük szándékosan. A mindennapi élet tapasztalatai azt mutatják, hogy ez lényegében nem változik, csak a balesetek gyakorisága ellen lehet valamit intézkedni. De már nem azt, amit az utolsó albán diktatúrában megtehettek: magánembernek megtiltották az autótartást. Hanem igyekszik az ember a gyerekeinek pozitív és negatív közelkedési előítéleteket megtanítani.
A Sorstalanságot elolvasván nem veszem rossz néven a szerzője előítéleteit. Végtelenül sajnálom a történteket és szomorúan tudomásol veszem a szerző igazát, őt meg sem kísérelném fölvilágosítani.

x:

Lutetia:

x:

Lutetia:

fürge:#1103 ...

Mélységesen felháborítanak az előítéletek, már csak azért is, mert nem hiszek bennük. (...)

Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója, mindenki él vele, ha nem is éppen az emberekkel kapcsolatosan, ... - Vannak pozitív előítéletek is, szerintem az előítéletek elkerülhetetlenek az életben. Mérsékelten kell alkalmazni, az biztos. Ha valaki késsel hadonászva közeledne felém, rögtön teli lennék előítéletekkel vele szemben.

Van egy tanulságos tapasztalatom a pozitív előítéletről is, és érdekes módon ez is a már említett antiszemita, kommunistából szélsőjobbossá lett bankigazgatóhoz kapcsolódik.
Van ennek az illetőnek ugyanis egy másik gyereke (aki szintén felnőtt már). Amikor ez a gyerek iskoláskorú lett, beíratták Szeged elit-iskolájába. A tanító nénije már a nyugdíj előtti utolsó éveit taposta, és dolgos évei jutalmául szabad kezet kapott: az utolsó osztályba ő válogathatta be a leendő nebulókat. Nagyon egyszerű módszert követett: megnézte, hogy melyik jelentkezőnek milyen foglalkozásúak a szülei (mert ám kétkezi munkások is beíratták oda a gyerekeiket, ha a környéken laktak), és az alapján válogatta össze leendő osztályát. Szerette volna, ha csupa okos, ügyes csimotát taníthat, ezért előnyben részesítette az értelmiségi szülők gyerekeit. Mondanom sem kell, hogy a bankigazgató-csemetét is beválogatta. De nagyon befürdött vele: a legényke ugyanis butácska volt, majdnem megbukott az első osztály végén (a felsőbb osztályokkal sem könnyen boldogult).
Ebből is kiderülhet, hogy én a pozitív előítélettel sem értek egyet, nem csak a negatívval.

Te tudod, jómagam megvalósíthatatlannak tartom "a teljes hosszúságú" próbaidőt a körülöttem lévők megítéléséhez, lásd a válási arányszámokat. Ki nem ismer diplomás munkaerőt, akire gyakorlatilag semmit sem lehet rábízni, beállították a végzettsége és a bemutatkozása alapján, ... oszt cseszhetik.
(Azt, hogy kommunistából tömegszámra válhatnak nemzetiszocialistává, megmutatta a történelem 1933-ban és az utána következő években Németországban, KPD-tagok NSDAP-tagokká váltak. Nem beszélve a szovjet blokk szétesése utáni - nem csak magyarországi - szervezetekről.)

Nem beszéltem teljes hosszúságú próbaidőről. Tapasztalati úton véges idő alatt véleményt lehet kialakítani valakiről, legfeljebb a későbbi tapasztalatok rácáfolnak erre. Érdemes volna alaposabban elolvasnod azt a wikipédia-idézetet, amit az előítéletről közöltél pár hozzászólással korábban. És akkor elérnénk talán, hogy ugyanarról beszélünk.

Lutetia:

x:

Lutetia:

fürge:#1103 ...

Mélységesen felháborítanak az előítéletek, már csak azért is, mert nem hiszek bennük. (...)

Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója, mindenki él vele, ha nem is éppen az emberekkel kapcsolatosan, ... - Vannak pozitív előítéletek is, szerintem az előítéletek elkerülhetetlenek az életben. Mérsékelten kell alkalmazni, az biztos. Ha valaki késsel hadonászva közeledne felém, rögtön teli lennék előítéletekkel vele szemben.

Van egy tanulságos tapasztalatom a pozitív előítéletről is, és érdekes módon ez is a már említett antiszemita, kommunistából szélsőjobbossá lett bankigazgatóhoz kapcsolódik.
Van ennek az illetőnek ugyanis egy másik gyereke (aki szintén felnőtt már). Amikor ez a gyerek iskoláskorú lett, beíratták Szeged elit-iskolájába. A tanító nénije már a nyugdíj előtti utolsó éveit taposta, és dolgos évei jutalmául szabad kezet kapott: az utolsó osztályba ő válogathatta be a leendő nebulókat. Nagyon egyszerű módszert követett: megnézte, hogy melyik jelentkezőnek milyen foglalkozásúak a szülei (mert ám kétkezi munkások is beíratták oda a gyerekeiket, ha a környéken laktak), és az alapján válogatta össze leendő osztályát. Szerette volna, ha csupa okos, ügyes csimotát taníthat, ezért előnyben részesítette az értelmiségi szülők gyerekeit. Mondanom sem kell, hogy a bankigazgató-csemetét is beválogatta. De nagyon befürdött vele: a legényke ugyanis butácska volt, majdnem megbukott az első osztály végén (a felsőbb osztályokkal sem könnyen boldogult).
Ebből is kiderülhet, hogy én a pozitív előítélettel sem értek egyet, nem csak a negatívval.

Te tudod, jómagam megvalósíthatatlannak tartom "a teljes hosszúságú" próbaidőt a körülöttem lévők megítéléséhez, lásd a válási arányszámokat. Ki nem ismer diplomás munkaerőt, akire gyakorlatilag semmit sem lehet rábízni, beállították a végzettsége és a bemutatkozása alapján, ... oszt cseszhetik.
(Azt, hogy kommunistából tömegszámra válhatnak nemzetiszocialistává, megmutatta a történelem 1933-ban és az utána következő években Németországban, KPD-tagok NSDAP-tagokká váltak. Nem beszélve a szovjet blokk szétesése utáni - nem csak magyarországi - szervezetekről.)

x:

Lutetia:

fürge:#1103 ...

Mélységesen felháborítanak az előítéletek, már csak azért is, mert nem hiszek bennük.
(...)
.

Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója, mindenki él vele, ha nem is éppen az emberekkel kapcsolatosan, ... - Vannak pozitív előítéletek is, szerintem az előítéletek elkerülhetetlenek az életben. Mérsékelten kell alkalmazni, az biztos. Ha valaki késsel hadonászva közeledne felém, rögtön teli lennék előítéletekkel vele szemben.

Van egy tanulságos tapasztalatom a pozitív előítéletről is, és érdekes módon ez is a már említett antiszemita, kommunistából szélsőjobbossá lett bankigazgatóhoz kapcsolódik.
Van ennek az illetőnek ugyanis egy másik gyereke (aki szintén felnőtt már). Amikor ez a gyerek iskoláskorú lett, beíratták Szeged elit-iskolájába. A tanító nénije már a nyugdíj előtti utolsó éveit taposta, és dolgos évei jutalmául szabad kezet kapott: az utolsó osztályba ő válogathatta be a leendő nebulókat. Nagyon egyszerű módszert követett: megnézte, hogy melyik jelentkezőnek milyen foglalkozásúak a szülei (mert ám kétkezi munkások is beíratták oda a gyerekeiket, ha a környéken laktak), és az alapján válogatta össze leendő osztályát. Szerette volna, ha csupa okos, ügyes csimotát taníthat, ezért előnyben részesítette az értelmiségi szülők gyerekeit. Mondanom sem kell, hogy a bankigazgató-csemetét is beválogatta. De nagyon befürdött vele: a legényke ugyanis butácska volt, majdnem megbukott az első osztály végén (a felsőbb osztályokkal sem könnyen boldogult).
Ebből is kiderülhet, hogy én a pozitív előítélettel sem értek egyet, nem csak a negatívval.

Lutetia:

fürge:#1103 Lutetia! ... A zsidózást meg egyszerű módon lehetne kezelni. ... Csakis néhány , konkrétan megnevezhető zsidó személlyel van a baj. Éppen ezt hallgatják el, illetve ezért antiszemitázzák le egyesek az egész Magyarországot. A zsidózással ugyanaz az eset, mint a cigányozással. Aljas módon pártérdekekből, csoportérdekekből használják fel őket. ...

Kicsit későn reagálok, meg ennek már rég nincs köze a sajtószabadsághoz. Ha úgy van, ahogy írod, és "csakis néhány, konkrétan megnevezhető zsidó személlyel van a baj", akkor végképp nem látom be, hogyan lesz ebből antiszemitizmus. Hiszen sok-sok konkrétan megnevezhető nem zsidó személlyel is baj van, mégsem keverik bele a dologba az illetők "faji" hovatartozását, vagy inkább származását. Mélységesen felháborítanak az előítéletek, már csak azért is, mert nem hiszek bennük. Az életem során sokféle emberrel találkoztam, jóval is, rosszal is, ezért eszembe sem jutna valakit az etnikai hovatartozása alapján megítélni.Annál inkább a személyes tulajdonságai alapján.
Mondok egy példát. Volt nekem egy nagyon közeli ismerősöm (pár éve meghalt), aki egy igen jelentős bank igazgatója volt, vagyis elmondhatjuk róla, hogy bennfentesként volt jelen a pénz világában. Na most ez az illető bizony kapzsi volt, pénzéhes és nyerészkedő (rengeteg pénzt össze is gyűjtött). Egyébként nem volt zsidó származású. Viszont deklaráltan antiszemita volt. És ezt a korlátolt, rasszista felfogást a gyermekébe is átültette (akiből amúgy tanult, diplomás ember lett, vallásos!). És amikor ez a "gyermek" lassan az 50 felé közeledve is bíráló megjegyzéseket tesz nekem, holmi "zsidó körökre", vagy amikor egy kedves, művelt ismerősömet csak "buta, ronda zsidó nő"-nek titulálja a lányom előtt, akkor bizony az ő bankigazgató apukája jut az eszembe. Meg az, hogy milyen szép nagy utat járt be az apuci az MSZMP-től szélső jobbig. Isten nyugosztalja. És csak reménykedni tudok, hogy a fia, aki egyébként orvos, gyógyítás közben félre tudja tenni az előítéleteit.
Sajnos, sok ilyen élményem van Magyarországon. Külföldön még soha nem volt ilyesmiben részem.

Az előítélet a gondolkodás gazdaságosságra törekvő tulajdonságának velejárója, mindenki él vele, ha nem is éppen az emberekkel kapcsolatosan, ... - Vannak pozitív előítéletek is, szerintem az előítéletek elkerülhetetlenek az életben. Mérsékelten kell alkalmazni, az biztos. Ha valaki késsel hadonászva közeledne felém, rögtön teli lennék előítéletekkel vele szemben.
"Sajnos, sok ilyen élményem van Magyarországon. Külföldön még soha nem volt ilyesmiben részem." - Talán mert sokkal kevesebbet éltél (meg) külföldön. "Nyugodt" lehetsz, miután muzulmánokkal társalogtál, eloszlanak a félelmeid (többfelé). Például: www.origo.hu/nagyvilag/20120827-lefejezessel-buntettek-a-mulatozokat-a-talibok.html