Délmagyar logó

2018. 04. 24. kedd - György 13°C | 25°C Még több cikk.

Egy fürt bor - utazás Szegeden

A 2003-as 31 literről mára 23-ra csökkent az egy főre jutó magyar borfogyasztás, csalóka a sok népszerű fesztivál. Van, aki felfedezésre váró pincészetek szőlőfürtön kínált, elérhető árú borsoraival változtatna.
Nem a legismertebb csúcsborokat, hanem a minőségi, főleg ár-értékarányban versenyképes magyar középmezőnyt akarja bemutatni é s népszerűsíteni a szegedi Osztrák Magyar Étteremben nyílt borozó. Ahogy Dlusztus Imre a Délmagyarország egykori főszerkesztője, az Elitbor.hu szakportál üzemeltetője a múlt heti sajtó és VIP-bemutatón elmondta, nagyon sok borozó megszűnt az elmúlt évtizedekben Szegeden. S valóban, alig van már talponálló, vagy kulturált „beülő" amelynek nevében benne lenne a borozó. – Negyven évig nem gondoztuk, tönkrementek – fogalmazott. Azt is megtudtuk tőle, hogy míg 1910 körül a francia, az olasz és a magyar bor a világ kereskedelmének kétharmadát adta, ma kis hazánk részesedése valahol fél százalék körül lehet.

Dlusztus Imre házigazda celebrálta a borbemutatót. A szerző felvételei
Dlusztus Imre házigazda celebrálta a borbemutatót.
A szerző felvételei

Beszél a pozitívumokról, miszerint egyre több a jó családi borászat, javul és egyre értőbb a borfogyasztó közönség, fejlődik a kereskedelem. Külön kihangsúlyozta, hogy a boltok, a multik és az éttermek polcain 95 százalékban magyar bor van és az hazai élelmiszer-kereskedelemben ennek nem sok példáját találni. Egyre több a szaklap, a borkurzus és növekszik a borfesztiválok népszerűsége.

A negatívumok között említette, hogy míg 1985-ben 230, ma csupán 60 ezer hektár a termő szőlő területe. Nincs borstratégia, hatékony marketingkommunikáció, átfogó borweb, szűk a fizetőképes kereslet, lényegében csak az elit iszik minőségi bort. Nagyon sok olcsó spanyol és olasz bort importálunk – háromszor négyszer annyi szőlőt szednek le egy hektárról, mint nálunk –, ami legális, de nehéz vele versenyezni az ivóborok piacán. Dlusztus Imre a legfájdalmasabb negatívumok között sorolta az a tényt, hogy két borvidék, a bükki és a csongrádi gyakorlatilag nincs jelen a piacon.

A közönség
A közönség

Felfedezők

Volt egyszer egy Délmagyarországi Bortúra, ahol Szegedről indulva viszonylag ismeretlen pincészeteket kerestek fel az autós márkakereskedések által támogatott rendezvény résztvevői. Sorolhatnám, hol mindenhol jártunk a kilenc alkalommal, de ha egyet ki lehet emelni, az a később Év borászává választott Frittmann, az akkor még elég rossz hírű Soltvadkertről. Nagyobb pályán, de hasonlóképpen kísérletező kedvű az ötletgazda, amikor nevet még nem szerzett, minőséget azonban már magabiztosan produkáló borászatokat ismertet meg a mind inkább értővé váló fogyasztóval.  

Ott van viszont Gere, Tiffan, Bock, Konyári Dúzsi és még hosszan lehetne sorolni, a sztárborászokat. Az újonnan a piacra érkezők alulról kezdik az árversenyt, ami jó a fogyasztónak. Nincs még feltétlenül területi képviselője, mert nem tudja kitermelni. Ezekből az újonnan érkezőkből, vagy régebbi, de kevésbé ismert borászatok közül 16-ot képvisel – 20-nál többet pedig nem vállal – Dlusztus Imre, ahogy ő fogalmazott „elindult a szabadságharc".

Az Elit borozó praktikusan úgy működik, hogy elvitelre is van bor, de ha valaki helyben kívánja fogyasztani, 200 forintos dugópénzért kinyitják neki a palackot és ami megmarad, azt visszadugaszolva szépen hazaviszi. Ha már a pénzről esett szó, a szakember beavatta a hallgatóságot a bor árképzésének rejtelmeibe is. Frittmanntól például 650 forintért hozzák el a bor palackját a nagykereskedők, ebből 1200-1300 forintos címke lesz az áruházak polcain. Az igényesebb étterem mondjuk 1100 forintért veszi meg, a borlapon viszont már 3600-4400 forintért szerepel. Ez is oka lehet annak a tendenciának, miszerint 2003-as 31 literről mára 23-ra csökkent az egy főre jutó magyar borfogyasztás.

Az előadó egy rögtönzött bor ABC keretében beszélt a rozéról, erről a kék szőlőből fehérboros eljárással készült italról, amely óriási karriert futott be az elmúlt negyedszázad alatt. Vannak területek, ahol nem marad szőlő a vörösbornak, annyira népszerű a rozé. Ugyanakkor, Villányban bolondok lennének a nagy vörösborok helyébe friss rozét készíteni – az egy más műfaj. 

A közönség (részlet) - lapunk egykori szerkesztője, Szávai István.
A közönség (részlet) - lapunk egykori szerkesztője, Szávai István.
A rozé Alföldön nagyon jól megy, s ebben a műfajban előfordul, hogy magyarországi lenyomja a franciákat. Időnként az alföldi borászok kiverik a biztosítékost – például, amikor egy nagy versenyen 900 tétel közül a második legjobb Frittmann kékfrankos rozéja.

A bemutató fürtjének első bora a Béla borászat imrehegyi ezerjója volt, itt portálunk is vendégeskedett már egy ünnepi alakalmommal. Majd következett egy szekszárdi, a Schieber, egy villányi, a Linbrunn pince, chardonnay-val illetve rajnai rizlinggel. Utóbbit négy villamosmérnök tulajdonolja – amúgy sem ritka, hogy a mérnökemberből borász lesz, a precízség jót tesz ennek a szakmának. A fehérborokat a kiskőrösi Szentpéteri pince késői szüretelési rajnai rizlingje zárta – az utóbb említett három borászat egyébként jellemzően 25-35 hektáron termel szőlőt.

A rozé sort a Gál Birtok kékfrankosa nyitotta, Gálné Éva Csepelen lett a rozé fejedelemasszonya és négyszeres Év borásza jelölt. Következett a Vin Art cabernet sauvignon rozé majd a Vinatus cuvée – ez utóbbi Kovács László révén Szegedhez kötődő borászat produktuma.

Imrehegyi borok - a szegedi Borfesztivál elismerése
Imrehegyi borok - a Szegedi Borfesztivál elismerése

Kevesen gondolták, hogy Csepel környékén nagy rozé készíthető, hasonlóképpen meglepheti a szakmán kívülieket az a tény, hogy van rendes borsász Pakson is – mégpedig a Fabro pincészet, ahol egészen komoly vörösborokat is készít Kovács úr. Azt is kevesen tudják, hogy a szocialista iparosítás és az atomerőmű előtt is volt élet Pakson, mégpedig borélet, 2400 hektár termő szőlővel – mára csupán 200 maradt – és 2500 pinceházzal. Az egykor volt paksi terület annak fényében is figyelemre méltó, hogy nagyobb volt, mint például a mai szekszárdi kb. 2000 hektárja.

Kóstoltuk még a Brunyai pince siklósi cabernet franc 2009-es évjáratát, valamint az Egri Korona Borház debrői hárslevelűjét, vagyis az Egri csillagok válogatásából Vicuska borát. És persze kíváncsiak lettünk Jumurdzsákéra is, mert az is van.

Az a bizonyos fürt, és a házigazdák
Az a bizonyos fürt, és a házigazdák

Ilyen és ehhez hasonló borok szerepelnek a szőlőfürt alakú tárcán, négy fehér-, három rozé-, két vörös- és egy desszertborral, természetesen hetente változó sorral – már jók és 890 forintért még megfizethetők. Az italokhoz saját ételkínálatot tartozik, többek között sajttállal, házi szalámival, haltepertővel, fasírtgolyókkal, mégiscsak az étterem volt ott előbb, Papp Jenő üzletvezetővel. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nevet vált a Volksbank

Péntektől Sberbank Magyarország Zrt. néven működik tovább, csakúgy, mint a Sberbank Europe AG többi… Tovább olvasom