Délmagyar logó

2018. 01. 20. szombat - Fábián, Sebestyén -2°C | 6°C Még több cikk.

Kertben kukorica, erkélyen kacsa?

Csongrád megye - Eddig a városokban övezetenként, vagy az állattartó épületek befogadóképessége, illetve családi szükséglet szerint határozták meg a tartható jószágok számát. Októbertől ez egységesen szabályozott, az önkormányzatok nem korlátozhatják az állatok számát.
Négy övezetben szabályozták az állatlétszámot a 2001-ben született helyi rendeletben – amelyet később többször módosítottak – Vásárhelyen. Mindez már a múlt, október elsejétől az élelmiszerláncról szóló törvény értelmében nem korlátozhatják az önkormányzatok, hogy mennyi haszonállatot tartsanak a településeken.

– Korábban szinte hetente vita volt az állattok tartása miatt a városban, az elmúlt 4-5 évben alig akadt probléma. Ez is jelzi, hogy egyre kevesebb jószágot tartanak. A létszámkorlátozás eltörlésétől azt reméli a kormány, hogy nő az állattartási kedv. Persze ez nem jelenti azt, hogy mondjuk egy panelban haszonállatot lehetne tartani – magyarázta Makó András vásárhelyi aljegyző. Korábban városrészenként, körzetenként szabályozták, milyen állatból mennyi lehet. Az első övezetben (belváros) két nagyobb haszonállatot (tehén, ló), négy kisebbet (sertés, birka) és 50 aprójószágot (tyúk, kacsa) lehetett tartani. A másodikban már 15, 50 és 100 darabot, a harmadikban, vagyis a külvárosban 50, 100, 200 állatot. A negyedikben, a külterületeken, tanyákon nem szabályozta az önkormányzati rendelet az állatok tartását.

Fotó: Segesvári Csaba
Nem, nem Photoshop. Pulyka a lakóparkban. Fotó: Segesvári Csaba


A vásárhelyi közgyűlés már hatályon kívül helyezte az erről szóló helyi rendeletet. Maradt viszont a jószágtartás körülményeiről szóló helyi rendelet, amelyben többek között meghatározzák, hogy a szomszédtól milyen távolságra lehetnek állatok vagy a zárt trágyatároló.

„Családi szükségletre" – így határozták meg még 2003-ban (azóta többször módosították) helyi rendeletben a szentesi képviselők a belterületi állattartást. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy lovat vagy tehenet nem lehetett a belvárosban tartani. Sertésből öt, csirkéből száz, libából pedig tíz lehetett a háznál. Csányiné Bakró-Nagy Vera, a város aljegyzője elmondta: komoly viták előzték meg a helyi rendelet megalkotását, hiszen Szentes hagyományosan állattartó város. Az aljegyző szerint szabályozott, ámde betartható, rugalmas rendeletet alkottak. Időt hagytak (akár 1-2 évet is) azoknak, akik például két tehenet tartottak városban, és egyik napról a másikra nem tudták hová tenni a jószágokat. A cél az volt, hogy ne a település szívében tartsák a nem oda való állatokat. Még az állatorvosok is azt mondták: „nagyobb lett a rend" a helyi rendelet hatására. Csányiné Bakró-Nagy Vera hozzátette: egyelőre nem lehet tudni, hogy az országos szabályozással – a kormány szándéka szerint – nőni fog-e az állattartási kedv Szentesen. Az állatok tartási körülményeibe továbbra is beleszólhat az önkormányzat.

Csongrádon mára jelentősen lecsökkent az állattartással kapcsolatos hatósági ügyek száma. A korábbi rendeletben foglalt lehetőségek sem voltak maximálisan kihasználva, az eddigi szabályozás is engedte nagyobb létszámú haszonállat tartását. Úgy érzik, nem az új szabályozás fogja növelni az állattartási kedvet – tudtuk meg Szubally Brúnó aljegyzőtől.

Már szeptemberben döntött a makói képviselő-testület a helyi rendelet megszüntetéséről. Korábban városon belül azokat a helyeket határozták meg, ahol nem lehet haszonállatot tartani, illetve a nagy állattartó telepeken szabályozták a jószágok számát. Az elmúlt években akadt gond az állattartás miatt – elenyésző mértékben.

Városi farm

– Tavaly kecskéket hozott a szomszéd, idén kacsák jöttek, majd megérkeztek az iszonyatosan rikácsoló kakasok. Ha ez nem lenne elég, nemrég még pulykákkal is gazdagodott a városi farm. Nem költöztem tanyára, falura, de még csak a város peremére sem – panaszkodott móravárosi olvasónk. Becsöngettünk a bepanaszolt házba, ahol egy kedves férfi nyitott ajtót. – Mindenért feljelentenek – mondta a férfi, hozzátéve, egyeseknél egyetlen állat is kiveri a biztosítékot. A probléma forrása, hogy az újonnan épült társasházak a régi ingatlanok udvaraiba érnek. Utóbbaikban hagyományosan állatokat tartanak, amihez nem szoktak hozzá a betelepülők. – A kakasokat már bezártam – mondta búcsúzóul. A belvárostól mindössze egy kilométerre már feléledt a háztáji reneszánsza, nem mindenki örömére.

Szegeden 1999-ben alkottak rendeletet, amely szabályozta a lakóövezetekben a haszonállatok tartását. Az eddigi gyakorlat szerint a nagy laksűrűségű lakóterületen, valamint üdülőterületen haszonállatot nem lehetett tartani, a kiskertekben is szabályozták az állattartást. Kertvárosban „családi szükségletre" lehetett jószágot nevelni, baromfiból 120-at, disznóból legfeljebb 6-ot. A korlátozó rendeletet a legutóbbi közgyűlés hatályon kívül helyezte, viszont haszonállat továbbra is csak a közegészségügyi, állat-egészségügyi körülmények között, arra alkalmas épületben tartható.

– Szeged közigazgatási területén belül két nagy marhatelep van, a környéken található 5 nagy sertéstelepen több mint 10 ezer malacot nevelnek. Ezenkívül 62 udvarban 352 tehenet tartanak. Egyre kevesebben nevelnek otthon állatot: a teljes háztáji sertésállomány az összes külterületi tanyát is beleszámolva 900–1000 darab közötti – mondta Farle Csaba, a Csongrád Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóság főállatorvosa.

Egy koca, egy porta. A korlátozás eltörlésének egyik oka lehet, hogy a kormány tavaly meghirdette az „Egy koca, egy porta" stratégiáját, a háztáji sertéslétszám megduplázását. Németh Antal, a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (VHT) elnöke szerint a program megvalósításával nemcsak a sertésszám emelkedne, de nőne a vidéki udvarok rendezettsége, kihasználtsága is, a takarmányszükséglet egy részét ugyanis a portákon meg lehetne termelni, és az egészséges életmód terjesztésére is jó alkalmat kínálna a sertésekkel való foglalatosság.

Olvasóink írták

  • 8. cselac 2012. október 25. 10:03
    „Na, ezért költözünk mi el a városból...többek között. A városi létforma egyre drágább, inkább próbálja meg az ember önmagának megteremteni a napi betevőt. Annyi mocskot, szemetet etetnek meg velünk és olyan áron, ami lassan már kibírhatatlan...egy kis kert pedig már el tud látni egy családot, akinek van hozzá persze affinitása, sok ember persze nem alkalmas erre, persze ez nem is feltétlen baj. Viszont szép ez a világ...a belvárosiak a zajról, hangoskodókról panaszkodnak, a kertvárosban élők meg az állatokról...szerintem cseréljünk :D”
  • 7. klj-54 2012. október 24. 18:00
    „@kokorcsin:
    Exem (Harmadik, törvényes feleségem) apukája Komádiban a jászolban született.
    Értett a tehenekhez, ha gond volt velük a lőkösházi állatorvos "Pál Miskát hívjátok"-al küldte a fullajtárt.
    Az állattartás több mint egy mezei szakma, de ma már aki érti az vagy belefáradt és abbahagyta (mint apósom, amibe bele is halt!) vagy más egyebet is tesz mellette. A tehén tömegtakarmányt igényel és sok egyebet igényel, melyet meg kell neki adni ahhoz, hogy tehén legyen és ne marha!
    Ma ebben az országban kormányaink hozzá nem értése miatt minden ellehetetlenedett!
    Nem csak ez és az előző, hanem 1989 óta mind félre tette a megoldáshoz vezető utat.
    Ma nincs kereslet és ez egy 23 éves folyamat alja.
    Ha nincs kereslet nem termelek.
    Amellett ahogy hallgatom a híreket, Orbánék nem tudni melyen alapon előírják majd, hogy mekkora földön mennyi embert kell foglalkoztatni.
    Ilyen a világon nincs!
    Ekkora hozzá nem értéssel csak a csőd felé lehet kergetni az országot.
    Éltem, dolgoztam kint Angliában, hollandban, láttam miként élnek, termelnek.
    Mi mindennek az ellenkezőjét tesszük!
    Adóztatunk, miközben a másik oldalon meg szórjuk a pénzt.
    Nem tudom a megoldást csak azt, hogy ezekkel a ma regnáló politikusokkal -párttól függetlenül!- csaka csődbe mehetünk.
    Ezek a saját zsebükön kívül semmit nem ismernek :(”
  • 6. kokorcsin 2012. október 24. 15:33
    „klj-54 -hozzászólásához kapcsolódva. Én ezt is elhiszem.Viszont én azt szoktam látni a TV-ben, amikor az osztrákok, meg a svájciak tavasszal hatják ki a havasi legelőre a teheneket, és ősszel meg behajtják, ja és ott van hagyománya az állattartásnak, van hely bőven, más a településszerkezet. Nálunk sokkal kisebb telkek vannak, kevés a hely, meg ez a falusi élet már más, mint régen volt. Én most itt konkréten Szeged vonzáskörzetére gondolok, de pl. Hajdú-Bihar megyei kis falvakban sem tartanak már annyi jószágot, mint a hatvanas években. A TSZ-ek megszűntek, az embereknek földje nincs, de ha volna is egy-két hold, olyan sokba kerül a bemunkálás, meg az öntözés, hogy többszörösébe kerülne a saját előállítású hús, mintha a boltban veszi meg. Ez csak azoknak éri meg, akiknek sok földje van, és elő tudja állítani a takarmányt. Csak figyelni kell, hogy mennyibe kerül most a kukorica, de ez még csak egy része a dolognak, mert kell növendék állat is, azt oltatni kell az állatorvossal, a csirkét lámpázni, ha hideg van, figyelni rájuk, lehet, hogy fele sem marad meg. Nem olyan egyszerű ez. Ötletelni lehet. Egyébként, ha megérné, ha volna értelme, akkor sokan csinálnák. Élnek még abból a korosztályból elég sokan, akik láttak már ilyet. Csak számolnak, hogy mi mennyibe kerül.
    Egyébként tőlünk nyugatra a gazdaságok apáról-fiúra szállnak. Ott nem volt rendszerváltás. Megmaradtak a kisbirtokok és a családból általában a fiú gyermek viszi tovább. Ez náluk más mesterségeknél is előfordul. Mint tudjuk nálunk volt egy háború, ami mindent megváltoztatott és itt teljesen másként működnek a dolgok.”
  • 5. klj-54 2012. október 24. 13:26
    „@kokorcsin:
    Tanyán?
    Viccelsz?
    Németországban kisváros főterén lévő tehenészetbe vittem szalmát.
    Ott mondták:
    "Ich kann scheise nicht, Du kannst essen nicht!"”
  • 4. kokorcsin 2012. október 24. 12:27
    „Én úgy gondolom, hogy mindennek meg van a maga helye. Aki állatot akar tartani, mondjuk sertést nagy számban, vagy szarvasmarhát, az menjen lakni tanyára. Régen ezelőtt 50-60 évvel is ott tartották a jószágokat. Pl. Vásárhelyen a gazdáknak volt egy városi házuk, ahova időnként hazajártak, de volt egy tanyájuk is, ahol a jószágokat tartották megfelelő körülmények között, és nyilván ott volt a termőföldjük is. Faluban nem sok háznál volt szarvasmarha, vagy sertés, mert annak hely kell, megfelelő nagyságú porta. Már akkor sem volt szokás a lakás mellé tenni a disznóólat. Arról nem is beszélve, hogy a trágyát úgy helyezték el, úgy kezelték, hogy az nem volt büdös. Utána jött egy hullám, amikor elkezdtek nagy számban sertést tartani a kisméretű portákon és ezeket már táppal etették, és nem zárt tárolóban tartották a trágyát. Az Isten mentsen meg mindenkit attól a szagtól. A fél falut beborította. Na most engedelmet kérek, azért, hogy valaki ebből akar pénzt csinálni, akkor az egész környéknek szenvedni kell miatta. (Az ellenőrzéssel nem tudom mi volt a helyzet.) Mostanra már mindenki igyekszik a háza környékét rendben tartani. Fát ültet, virágokat és uram bocsá néha szeretne ki is menni a saját udvarára pihenni egy kicsit. Ám ha a szomszéd disznót tart embertelen körülmények között, egy zsebkendőnyi telken, néhány méterre a kerítéstől, akkor ez teljességgel lehetetlen. Sem ruhát szárítani, sem szellőztetni nem lehet. Ez volna a normális szemlélet? Figyelembe kellene venni, hogy megváltozott a világ, ez a falu már nem a régi falu, itt mindenki mással foglalkozik, nem paraszti munkával általában és ezt figyelembe kellene venni. Más a helyzet azokban a kis falvakban, ahol nagy porták vannak, eleve már adott a hely az állattartásra évtizedek óta, pl. a dunántúli sváb porták, ahol mindennek megvan a helye és még kaszáló, vagy hatalmas kert is van a ház mögött. Itt biztosan lehet normális módon állatot tartani. De nem a városias elrendezésű kicsi telkeken a szomszéd ablaka alatt. Egyébként, ha az állatokat tisztán, megfelelő körülmények között tartják, és nem táppal etetik, akkor nincs nagy bűz, csak be kellene tartani az írott és íratlan szabályokat. Régen, mikor takarmánnyal etették őket nem is nagyon lehetett észrevenni, hogy van egy tehén, vagy egy-két disznó a háznál.
    Egyébként meg úgy hülyeség az egész, ahogy van, mert olyan takarmány árak vannak, hogy csak annak éri meg állatot tartani, akinek földje van. Az meg tud tartani egy tanyát is, ahol vannak az állatok.
    Egy falusi "őslakos".”
  • 3. Mike3 2012. október 24. 11:55
    „2: Ez pontosan olyan, mint az, hogy a frissen Vecsésre költözött tahók ugatnak a repülőtér miatt. Tessék jobban szétnézni vásárlás előtt!”
  • 2. Naca 2012. október 24. 11:43
    „"A probléma forrása, hogy az újonnan épült társasházak a régi ingatlanok udvaraiba érnek". Nagyon igaz megállapítás. Sok Szegedhez közeli településre telkek osztásával igyekeztek betelepülőket csábítani, csak azzal nem számoltak, hogy egy Szegedről kitelepülő, panelban felnőtt család, aki legfeljebb egy kanárit tartott a lakásban és egy hagyományos életformát követő őslakos családnak kell egymás mellett élni. Az egyiknek életeleme a jószágtartás, a másiknak büdös. Domaszék tényleg jó példa erre, mert a valaha 1-1,5 km-re lévő tanyákat is elérte, sőt körbefogta az új telep. És akkor ki engedjen? Az, aki generáció óta ott él, abból él? Annak, aki bejár Szegedre dolgozni és csak aludni jár haza? Aki befüvesíti az udvart és legfeljebb grillezik hétvégén? Különben a trágya szag nagyon jó allergia ellen, csak jó mélyeket kell szippantani és az orrot is tisztítja. Túlságosan finnyásak az emberek.”
  • 1. klj-54 2012. október 24. 10:06
    „Számomra riasztó az ami Domaszéken van!
    De azért éljen meg az ember ...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

2,8 milliárd jutott idén állami utakra Csongrád megyében

A megye útjainak fele rossz, ehhez képest idén is csak 22 kilométer helyreállítására futja. Tovább olvasom