Délmagyar logó

2017. 01. 22. vasárnap - Vince, Artúr -9°C | 0°C Még több cikk.

Levegőért kapkodnak a vállalkozások

Csongrád megye - Kampány van, nagy a csatazaj a pártok háza táján, ennek ellenére (vagy éppen ezért) a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (CSMKIK) is megszólalt, a maga szokásos racionális hangján igyekszik felerősíteni a gazdasági szereplők – az ország boldogulása szempontjából is meghatározó – érveit. A vállalkozók szemléletváltást, cselekvő figyelmet sürgetnek, és új lehetőségeket javasolnak. A gazdaságfejlesztési elképzelésekről Nemesi Pált, a kamara elnökét kérdeztük.
– Elnök úr, gazdaságfejlesztésről ezerféle megközelítésben lehet beszélni, ön mit tenne első helyre?
– Talán a munkahelyteremtést. Hogy miképpen lehet minél több embert megtartani, illetve visszaterelni a munka világába. Lehetetlen helyzet, hogy kétmillió aktív munkavállaló tartsa el az országot. Elkerülhetetlen, hogy a minimálbér eltávolodjon a segélyektől és egyéb juttatásoktól. Magyarul, megérje dolgozni, és ne érje meg nem dolgozni. Komolyabb munkahelyteremtést pénzügyileg kiszáradt, forráshiányos, agyonterhelt vállalkozásoktól remélni dőreség, tehát elengedhetetlen a kis- és közepes vállalkozások versenyképességének megerősítése. Ugyanakkor a közmunkaprogramok célját és értelmét is át kell gondolni. Olyan jellegű munkáltatásban vagyunk érdekeltek elsősorban, amely a gazdasági infrastruktúrát fejleszti, és a helyi környezet élhetőségét javítja.

– Ha jól értettem, a vállalkozások versenyképességét tekinti a gazdaság achillesi sarkának. Mik a legfőbb gondok ezen a téren?

– Levegőért kapkodnak a vállalkozások. Mint már említettem, legtöbbjük tőkeszegénységben szenved, rendkívül nehéz a forráshoz jutás; még mindig magasak az élő munkára rakodó terhek, még mindig túl sok az adminisztráció, a bonyolult, drága, gyakran fölösleges bürokrácia. El kellene érni Brüsszelben, hogy az európai uniós pályázati pénzek lényegesen nagyobb arányát lehessen gazdaságfejlesztésre fordítani. A legkiszolgáltatottabb helyzetben kis- és közepes vállalkozások vannak. Versenyképességet befolyásoló tényező az oktatás, szakképzés helyzete, színvonala is. Hol vagyunk már attól, amikor a kvalifikált munkaerő magas aránya versenyelőnynek számított Magyarországon. Most újra kapaszkodhatunk.

– Megszorításokkal terhelt nehéz időkben, pengeélen táncoló költségvetési egyensúly mellett, honnét lesz pénz a versenyképesség erősítésére?
– Nem minden a pénz. Ha újra sorra vennénk, amiről eddig beszéltünk, nagy részéről kiderülne, hogy a változtatás elsősorban szemléletváltás és elhatározás kérdése. Az persze igaz, hogy az ország jelenlegi teljesítménye alapján, a nagy elosztórendszerek reformjainak szakszerű kidolgozása és következetes végigvitele nélkül nehéz elképzelni, hogyan és mikor fogjuk utolérni a fejlett nyugati államok színvonalát. Miközben ugyanis rendkívüli áldozatok árán a kilencvenes években átalakultak a piaci struktúrák, a nem versenyképes cégek sorra tönkrementek, a gazdaságon kívüli nagy ellátórendszerek, mint például az oktatás, az egészségügy, a nyugdíj-, illetve a szociális ellátórendszer, az államigazgatás stb. ha nem is változatlan formában, de a régi struktúrában él tovább. Ám bárki nyúljon bármihez is, a legfontosabb a kiszámíthatóság, a változtatási irányok világos megfogalmazása, a tervezhetőség. És: érdemi párbeszéd és együttműködés a társadalomban és a politikai pártok között is.

Nemesi Pál: A legfontosabb a kiszámíthatóság. Fotó: Karnok Csaba
Nemesi Pál: A legfontosabb a kiszámíthatóság.
Fotó: Karnok Csaba

– Mit lehet mindehhez hozzátenni helyben?
– Például a bürokratikus terhek csökkentését, az ügyintézés gyorsítását, vállalkozóbarátabbá tételét. Célszerű további olyan helyi beszállítói hálózatokat szervezni és segíteni, amelyek jó eséllyel indulhatnak városok különféle beszerzésein. Nem kell többet tenni, csak amennyit, a nyugat-európai országok is megtesznek a saját vállalkozóikkal – nemzeti és helyi szinten egyaránt. Kedvezményes helyi hitelekkel is lehet segíteni és megtartani a vállalkozókat, javasoljuk például, hogy az építményadóból származó bevételekből hozzanak létre olyan alapot, amire munkahely-teremtési céllal pályázhatnának a vállalkozók. Speciális adottsága Csongrád megyének a hármas határ nyújtotta lehetőség. Nem használjuk ki kellőképpen, mint ahogy a testvérvárosi kepcsolatokat sem.
– Ha önnek kellene elhelyeznie Csongrád megyét Európa, illetve Magyarország gazdasági térképén, hová tenné a hangsúlyokat?
– Járműipari nagyhatalomsemmiképpen nem leszünk. De lehetünk agrár- és élelmiszeripari nagyhatalom, kutatás-fejlesztési nagyhatalom, de termálvizeinkben is nagy lehetőségek rejlenek. Kevés olyan ország van a világon, amelyik méretéhez viszonyítva ilyen nagy mennyiségű és ilyen jó minőségű termőfölddel rendelkezne, mint mi. Hollandiában fele akkora a termőföld nagysága, mint a miénk, éves szinten mégis 36–38 milliárd euró értékű mezőgazdasági értéket állít elő, a magyar 4 milliárddal szemben, vagyis közel tízszer annyit mint mi, fele akkora területen. Van tehát hová fejlődni. Csongrád megyében minden feltétel adott ahhoz, hogy nagyra törő álmokat dédelgessünk az agrár- és élelmiszergazdaságot illetően.

– Kutatás-fejlesztést említett – a tudásipart már valóban önálló iparágnak tekinthetjük Szegeden?
– A megye kutató-fejlesztő helyein közel két és fél ezer kutató dolgozik, amivel Csongrád megye vezeti a megyék rangsorát. Legyen szó az élettudományokról, a gyógyszervegyészetről, szoftveriparról, a Szegeden dolgozó kutatók a világ élvonalában dolgoznak. Sokunk feladata, hogy a nagy iparvállalatok fejlesztő részlegeit minden eszközzel segítsük idetelepíteni. Erősíteni kell a vállalkozások innovációs felkészítését, valamint a szabadalmak mielőbbi megvalósulását. És akkor még nem beszéltünk a szuperlézerről. Mint közismert, itt épülhet meg az Európai Unió egyik gigaberuházása, a föld legnagyobb teljesítményű lézerközpontja 2011 és 2015 között. A 200 millió eurónyi – több mint 50 milliárd forintos – létesítményben 300 nemzetközi kutató dolgozik majd, munkájukat mintegy 600 fős kiszolgálószemélyzet segíti – vagyis a szuperlézer munkahelyteremtő beruházásnak sem utolsó. Mindenkinek azt javaslom, várja szeretettel és ideális feltételekkel!

Olvasóink írták

  • 7. Dema 2010. március 31. 08:27
    „Megszüntetni ezt a pályázatos rendszert!!! Mindenki a profitjábol éljen meg! Védeni a piacot a külfüldiekkel szemben. Expotrtálni!! De nem a Kínai terméket tovább! Magyarság öntudatot a kereskedelembe, ezalatt azt értem, hogy egymást segítsék még külföldön is a magyarok kereskedésben, minden üzletben!!
    Nem azért fizetni, hogy kivágják a több éves szépen termő szőlőtőkéket, meg barac fákat, MERT EZ GYALÁZAT!
    Mondj jobb , szebb , gusztusosabb barackot a Szatymazi baracknál! Van termék! Ahogy a pálinkát, úgy minden MAGYAR terméket favorizálni kell! Nemzeti vagyon!!! Aki ez ellen tesz azt keményen el kellene itélni!a ezt követték vola a vezetőink az elmult 30 évben akkor most nem tartanánk itt. A Német Német autót vesz, szokták mondani. Persze a hasonlat sántít.
    0”
  • 6. macs 2010. március 30. 19:30
    „Dema,
    "Munkahely, Munkahely, Munkahely, Munkahely, Munkahely, Munkahely!"
    De könyörgöm, végre mondja meg nekem valaki, hogy lesz munkahely? Mert én csak egy módját tudom a munkahely teremtésnek, jó minőségű, piacképes termékek gyártása, amire van piac, amit jó áron megvesznek és így van lehetőség a munkabérek növelésére és a megrendelések függvényében új munkaerő felvételére.
    Addig, amig a termelők nagy része egymással versenyez a belső piacon és az árak csökkentésével próbál nagyobb szeletet kihasítani a tortából, addig nem lesz lehetőség újabb munkahelyekre. Amíg elavult technológiával, gyenge minőségben, be nem tartott szerződésekkel, semmibe vett határidőkkel, kiszolgáltatott emberek nyomorából hasznot húzva vállalkozónak nevezik magukat és "agggyá pééénzt, agggggyá pééénzt" ordítják, addig nem lesz gazdasági fellendülés. Amíg a sikeres embereket utáljuk és tolvajnak tituláljuk, a sikerrel pályázókra azt mondjuk, hogy korrumpál, pedig csak jobb pályázatot adott be, szintén ne várjunk csodát.”
  • 5. Dema 2010. március 30. 11:53
    „Ma már szinte mindenki vállakozó! Egyszemélyes vállalkozó a biztonsági őr, a szakács, a takarító, stb. Egyszóval a kis, mini, micro vállalkozók magán emberek valójában. Őket nem képviseli sem a kamara, sem egyéb szervezet már igazából csak látszatilag. Nekik a leg nehezebb.”
  • 4. gavallér 2010. március 30. 08:53
    „Hát igen az összehasonlítás Hollandiával sánta ugyan , de elgondolkodtató. Azt nehéz megérteni ebben a témában is, hogy miért döngetjük a mellünket ,ordítva ,hogy mi vagyunk Európa legjobb adottságú élelmiszer
    előállítói. Mert ez eltekintve a sántító "össze hasonlítástól" önámítás.
    3--- a kisember akkor élhet jól , ha vállalkozó -tulaj- jól él és nem fordítva, ahogy írtad!
    A jelenlegi krízis egyik fő okozója éppen az, hogy a vállalkozások lehetőségei szűkek és kiszámíthatatlanok.
    Ezt a témát a kamarában jobban kellene ismerni!!!”
  • 3. Dema 2010. március 30. 08:19
    „Munkahely, Munkahely, Munkahely, Munkahely, Munkahely, Munkahely!
    Ez kell! Nem a duma! Ha a kisember rendesen meg tud élni, akkor dübörögni fog a gazdaság. Ne a pályázatokból legyen csak lehetőség fenntartani egy vállalkozást. Legyen gazdasági alapja a vállalkozáskoknak. Mindenki a profitból éljen, ne a pályázatok protkós elosztásából!!”
  • 2. cickányzat 2010. március 29. 23:49
    „Ezt a magasröptű beszélgetést nyugodtan ki lehetett volna hagyni.
    Az ég-világon semmi újat nem hozott. Ki vagyunk vele a vízből.
    De a kamara elnöke legalább szép. Na lapozzunk. Ámbátor hova ?”
  • 1. macs 2010. március 29. 18:16
    „"Kevés olyan ország van a világon, amelyik méretéhez viszonyítva ilyen nagy mennyiségű és ilyen jó minőségű termőfölddel rendelkezne, mint mi. Hollandiában fele akkora a termőföld nagysága, mint a miénk, éves szinten mégis 36-38 milliárd euró értékű mezőgazdasági értéket állít elő, a magyar 4 milliárddal szemben, vagyis közel tízszer annyit mint mi, fele akkora területen."
    Ez mind nagyon szép, csak egy aprócska hiba van. Hollandiában egész más szerkezete van a mezőgazdaságnak, mint Magyarországnak. Összehasonlítás sántit.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vészesen öregszünk

Egy friss felmérés szerint az Unióban ma a nyugdíjaskorhoz közeledők, illetve nyugdíjba vonulók közel 220 ezerrel vannak többen, mint azok a fiatalok, akik most valamilyen oktatási intézményben végeznek. Tovább olvasom