Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 23°C Még több cikk.

Tranzakciós adó, avagy nem újdonság, egységes bevezetésére mégis csekély az esély

Különféle nevekkel illetett pénzügyi forgalmi (tranzakciós) adók régóta léteznek sok országban, de az állampolgárok mindennapos pénzügyeit csak néhány helyen, átmeneti jelleggel sújtotta ilyen közteher.
Ami eddig létezett és amiről mostanában világszerte vitatkoznak, az a tőkepiaci adásvételi műveletek kisebb vagy nagyobb körére kivetett, ügyletérték alapú adó. Ám egyelőre nincs esély még efféle tranzakciós adó általános bevezetésére, illetve kiterjesztésére vagy egységesítésére az EU-ban vagy világszinten.

A tranzakciós adó őse 1694-ben jelent meg a londoni értéktőzsdén: ez volt a pecsétilleték, amelyet a részvényvásárlók fizettek az ügyleti okirat hivatalos lebélyegzéséért. Ez - módosított formában - ma is érvényben van Nagy-Britanniában. A tranzakciós adó új, illetve kiterjesztett formáit először a múlt században javasolták jeles közgazdászok - a brit John Maynard Keynes 1936-ban, az amerikai James Tobin 1972-ben, a német Paul Bernd Spahn 1995-ben -, de ezek a javaslatok is mind csak az értékpapír- vagy a valutaügyletekre szóltak.

Az állampolgárok folyószámla-forgalmát eddig csak Ausztráliában (1982-2002 között), Argentínában (1984-1992 között) és Brazíliában (1993-2007 között) terhelték adóval.

Az adó érvényben lévő formái Nagy-Britanniában jelenleg az 1808-as reform óta alkalmazott értékalapú "okmánybélyeg" illeték a materiális részvényforgalomra, és az 1986 óta kivetett "illetékmegváltás" az okmány formájában meg nem jelenő (dematerializált) részvények forgalmára. Ez utóbbi adja ma már a tranzakciós adóbevétel 90 százalékát.

Az ügyleti érték 0,5 százalékát kitevő illetékmegváltást a Nagy-Britanniában bejegyzett társaságok részvényeinek adásvételére vetik ki, a bevétel 40 százaléka külföldiektől származik. A fokozatos könnyítések nyomán ma már az ügyletek több mint 70 százaléka adómentes: helytállási kötelezettségükért cserébe nem fizetnek mindenekelőtt a tőzsdetag alkuszok és bankok. Az utóbbi időben a tranzakciós adókból származó bevétel mintegy 0,8 százalékot tett ki Őfelsége Adóhivatalának összes bevételéből, és a konjunktúrától függően a brit GDP 0,2-0,4 százalékának felelt meg.

Az Egyesült Államokban 1914 és 1966 között a szövetségi kormány 0,1 százalékos adót szedett az elsődleges részvénykibocsátás után, és 0,04 százalékos adót a másodpiaci forgalom után. Jelenleg ez az adó már csak az ügyleti érték 0,0034 százaléka.

Japánban régebben nemcsak a részvényforgalomra, hanem a kötvényeladásra is adót vetettek ki, de a tőkepiac liberalizálásakor ezeket 1999-ben megszüntették.

Svédországban 1984-től 0,5 százalékot, majd 1 százalékot kellett fizetni a részvény-, részvényopciós és határidős ügyletekre, illetve lejárattól függően 0,002-0,003 százalékot a kötvényügyletekre. Miután emiatt a forgalom a töredékére csökkent, és így az adóbevétel is messze elmaradt a várttól, ezeket az adókat 1991-ben megszüntették - mindmáig a svéd példa a legelrettentőbb világszerte.

Ezen kívül is sok országban sújtják különféle, többnyire 1 százalék alatti adók az értékpapír-forgalmat, és mindenütt alacsonyabb adókulcs vagy adómentesség jár a kevésbé spekulatívnak tartott ügyletekre, vagy például - mint Lengyelországban - a kormánykötvényekre és a jegybank kötvényeire.

Az új gazdasági világválság megint fölkeltette a kormányok érdeklődését. Sokaknak azért szimpatikus a tranzakciós adó, mert szerintük a válságért felelősnek tartott pénzügyi szolgáltatókat sújtaná "igazságosan", továbbá "adócsalásbiztos", és a tőkepiaci adásvételi műveletek kisebb vagy nagyobb körére kivetett változata nem a bérből és fizetésből élők zsebéből húzza ki a pénzt, legalábbis nem közvetlenül.

Európában a vita tárgya most az Európai Bizottság által tavaly szeptemberben javasolt koncepció. A bizottság javaslata szerint az FTT-t (pénzügyi tranzakciós adót) 2014-től kellene bevezetni. Az adó kizárólag a pénzügyi intézmények közötti értékpapír-forgalmat sújtaná: 0,1 százalék erejéig a részvény- és kötvényügyleteket, és 0,01 százalékos kulccsal a származékos ügyleteket. Az adót minden EU-ban honos pénzügyi cégnek fizetnie kellene az ilyen ügyletei után, függetlenül attól, hogy külföldi-e, vagy pedig attól, hol zajlott az ügylet: az EU-ban vagy azon kívül.

Efféle döntéshez egyhangúság kell az EU-ban, az azonban nincs meg. Nagy-Britannia, Svédország, Hollandia, Luxemburg ellenzi az egységes, szélesebb merítésű adó EU-beli bevezetését, a cseh kormány sem lelkes, Szlovénia, Írország, Észtország, Dánia álláspontja bizonytalan.

A brüsszeli bizottság szerint az új adó évente 57 milliárd eurót hozhatna a közös költségvetésbe, ennyivel enyhítve a tagországok jelenlegi befizetési kötelezettségét, amelynek fő forrása az áfa. A fanyalgók fő érve az, hogy ha az adót egyoldalúan vezetnék be, akkor a tőke elmenekülne Európából, így tehát a bizottság bevételi jóslata is csak vágyálom. Világméretű összefogásnak azonban egyelőre nem látszanak jelei.

Ezt látva az ötlet fő támogatói, Franciaország és Németország már hajlanak arra, hogy a javaslatot felvizezzék: eleinte talán csak az euróövezetben, illetve a patinás brit mintát követve csak a részvények adásvételére vetnék ki az új adót. Franciaország a maga részéről meg is próbálkozik ezzel idén augusztustól, úgy, hogy a 0,1 százalékos adót a részvényforgalmon kívül az államadósság-biztosítási származékos papírokra (CDS) is kiveti.

A dolgok jelenlegi állása szerint azonban az EU-beli átfogó pénzügyi tranzakciós adó ügye hamvába halni látszik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jim Yong Kimet választották a Világbank új elnökévé

Az 52 éves, koreai születésű Kim a nigériai pénzügyminiszterrel, Ngozi Okonjo-Iwealával szemben… Tovább olvasom