Szeged - delmagyar.hu

,,Megállt egy szív, mely értünk dobogott, pihen két áldott kéz, mely értünk dolgozott. Szerettél volna még élni, gyermekeid, unokáid boldogságát nézni. Bár nemes szíved többé már nem dobog, emléked örökké élni fog. Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, itt hagytál mindent, amiért küzdöttél, elfogadni muszáj, megérteni nem, hiányod kegyetlen, nem pótol semmi sem." Életünk legfájdalmasabb napjára emlékezünk

Köszönetet mondunk mindazoknak a szomszédoknak, rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak, akik

Fájó szívvel tudatjuk, hogy

Az én időm lejárt, immár nincs segítség, szememre omlik az örökös sötétség. Itt vagytok köröttem, de semmit sem tehettek, most csak az vigasztal, hogy nagyon szerettek. Hogyha már elmentem, ne sírjatok értem... Maradnék tovább is, de az idő megáll, Bekopogott értem a kegyetlen halál. Számomra már vége, most végképp elmegyek, de vigyázó szellemem itt lesz közöttetek. Most itt, a csillagok közt nincs semmi fájdalom, mert egész családom mindvégig láthatom. Innen vigyázom majd minden lépésetek, De most már mennem kell, hát isten véletek. Fájdalommal megtört szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy a szeretett édesanya, anyós, nagymama, dédnagymama és rokon, ÖZV. PÓSTA BÉLÁNÉ GIZI NÉNI szíve 87. életévében örökre megszűnt dobogni. Szerettünktől 2010. szeptember 7-én 11 órakor veszünk végső búcsút a Belvárosi temetőben. Gyászoló fia: Feri és felesége: Évi, unokái Roland, Norbert, Szilvia és párjaik, dédunokái: Niki, Mimi, Gréta, Szabi, Dorián, Luca és Zsombi.

Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik szerettünk,

Fájó szívvel tudatjuk, hogy drága szerettünk,

,,Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, hiszen napként az égen rátok ragyogok, ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, inkább a szép emlékeken kacagjatok, hiszen szívetekben jó helyen vagyok. Ne zokogjatok a síromnál, mert nem vagyok ott. Ezer szélként szaladok, gyémántként ragyogok, szőlőfürtön fény vagyok. Lettem szelíd őszi zápor, pirkadat, mely lágyan táncol, fénylő csillag az égen távol." Egy éve távozott el tőlünk

,,Ahol jó volt, ott voltál. Ahol jó, ott vagy most is. Ahol jó lesz, ott leszel velünk." Fájó szívvel emlékezünk

,,Szeretteim, én már elmegyek, küzdöttem, de már nem lehetett. A csönd ölel át és a szeretet: Isten veletek!" Fájdalommal tudatjuk, hogy drága szerettünk,

Wiegand Gyula 1973 - 2006 Volt egy fiú, kinek érdemes volt élni, Övé volt a világ, s egy mosoly, mely oly égi. Zenésztársaid

Mély megrendüléssel tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy

Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága szerettünk,

Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett Mamikánk

Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik drága szerettünk,

,,Már nincs holnap, csak ennyi volt az élet. Sirassatok csendesen, mert én a szívetekben élek." Soha el nem múló fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy szerettünk,

,,Szívünkben maradsz nem feledünk Téged, hogy eddig velünk voltál hálát adunk az égnek." Ezúton tudatjuk mindazokkal, akik szerették, tisztelték, hogy édesanyám,

,,Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, örökké élni fogsz, mint a csillagok." Fájdalommal tudatjuk, hogy

Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik drága szerettünk,

,,A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni a könnyeket. Ami Neked csend és nyugalom, az nekünk örökös fájdalom." Fájó szívvel emlékezünk drága szerettünk,

Csak a miénk voltál - csak a Tied maradunk. Megrendülten tudatjuk mindenkivel, aki ismerte, tisztelte és szerette, hogy a szeretett feleség és drága jó édesanya, SZÉL-NAGY DEZSŐNÉ FEJES EMMA Munkás utca 3. sz. alatti lakos életének 69. évében, hosszú betegségben, nehezen viselt súlyos szenvedések után 2010. augusztus 29-én meghalt. Kívánsága szerint, csendben elbúcsúztunk Tőle. Férje, Dezső és fia, Péter Kérünk mindenkit, aki ismerte, tisztelte és szerette, hogy egy percre megállva, szeretettel reágondolva csendesen köszönjön el Tőle immáron örökre.

Fájdalommal tudatjuk, hogy

,,Lelked, mint a fehér galamb, csendesen messzire szállt, hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál. De tudjuk, hogy csillagok közt a legfényesebb Te leszel, utat mutatsz, mert szívünkben mindörökre létezel." Fájó szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, gyermek, testvér és rokon,

,,Csillag volt, mert szívből szeretett, a mi úgy szerettük, ahogy csak lehetett. Elment tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben él és örökké ott marad." Fájó szívvel tudatjuk, hogy drága szerettünk,

Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik drága szerettünk

Szomorú szívvel, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy

,,Annyira akartam élni, betegséget legyőzni, búcsúztam volna tőletek, de erőm nem engedett, így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. " Fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagyapa, testvér és rokon,

Köszönetet mondunk mindazoknak a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, akik drága szerettünk,

,,Lelked, mint a fehér galamb csendesen messzire szállt. Hiába keresünk, könnyes szemünk már soha nem talál, de tudjuk, hogy a csillagok közt a legfényesebb te leszel, utat mutatsz, mert szívünkben örökké létezel." Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy drága szerettünk,

Fájó szívvel tudatjuk, hogy szerettünk

Fájó szívvel tudatjuk, hogy drága szerettünk,