2024.02.11. 16:20
Ételek és életek a Brigádnaplóban
A helyi Hotel Petőfi Komplexum eredeti brigádnaplóját egy dolgozó őrizte meg, nem is sejtette, hogy várostörténeti kincs lapul a szekrény mélyén. Szőke András szentesi születésű Balázs Béla-díjas filmrendező ebből merített ötletet legújabb művéhez, ami alacsony költségvetésből, rengeteg támogató segítségével és annál is nagyobb szeretettel készült.
Műsoros est sem hiányozhatott a filmből. Fotó: Havran Zoltán
Két telt házas vetítés volt az egykori Petőfi komplexumban létesült Tóth József Színház és Vigadóban. A film iránti felfokozott érdeklődés annak is betudható, hogy a Petőfi mindenki számára jelentett valamit Szentesen.
Ennél jobb várospropagandát?!
A napló precízen vezetett, kézzel készített rajzokkal és gazdag fotóanyaggal illusztrált leírás a szállodának, étteremnek, cukrászdának is otthont adó komplexum különböző egységeinek tevékenységeiről.
Az 1970-72 között íródott napló szolgált alapul a film forgatókönyvéhez, ami már továbbszövi a brigádok történetét, egészen 1989-ig. Ezt az időszakot a munkaversenyek határozták meg, minden egység túl akart tenni a többin. A brigádnapló is megkerülhetetlen volt, aminek lapjain megemlékeztek a helyi közösség életének fontos eseményeiről, szezonális eseményekről, mint az Őszi Vendéglátó Napok, szilveszteri bálak után dolgozóknak is megtartották a pótszilvesztert, adománygyűjtést szerveztek.
Minden filmkockáján érződik, hogy szenvedélyes és nagyon szentesi film lett a 2023 nyarán forgatott Brigádnapló. Szentesi – olykor álszentesi –helyszíneken játszódik, az elmúlt évtizedekben és a jelenben felváltva, hol archív amatőrfilmeken, hol a város jelenlegi, vendégcsalogató arcát bemutatva. Az önkormányzat a film egyik kiemelt támogatója, már a szereposztás láttán érezték, garantált a siker. Ennél jobb propagandája talán nem is volt még a Kurca-parti városnak – fogalmazódott meg a díszbemutatón.
Nemcsak Szentesen értik
Szentesről származik a rendező, Szőke András, a producer, Mészáros Zoltán, az egyik főszereplő, Gáspár Tibor, a volt drámai tagozatos Zelei Gábor, Szőke régi alkotótársaként Badár Sándor, a zenei közreműködőknél Mészáros Murphy Gábor, a Just Showband, az itt született, amúgy csongrádi Abebe Dániel, a régi Panoráma diszkókat megidéző Rákász Béla. Mindenki szentesi tehát, aki nem, az is az szeretne lenni – nyert megállapítást.
Természetesen a napló és az előkészítő munka kapcsán nagyon sok tekintetben kapcsolódott Szenteshez az egész történet
– mondta Szőke András lapunk kérdésére, azzal folytatva: mivel az akkori Magyar Népköztársaságban mindenütt jelen voltak a brigádok, a társ-forgatókönyvíró Nemes Orsolyával úgy próbálták összerakni az egész történet üzenetét, hogy azt mindenhol megértsék. Az volt a szándékuk, hogy ne csak az idősebbekhez szóljanak, hanem a fiatalabbak is be tudják fogadni. Rájöttek, hogy a környező országokban, Romániában, Bulgáriában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában nem létezett ez a fogalom, hogy brigádnapló.
Könnyű helyzetben voltunk, mert kiváló színészeink élővé tudták tenni a szöveget
– mondta a rendező.
Szeretnek Szőke-filmekben játszani
A neves művészek mindegyike visszatérő szereplő Szőke András filmjeiben. Harmadszor dolgozott együtt a rendezővel Györgyi Anna (Édes) és Szarvas József (Bundás) is, utóbbi távolról csodálta a Szőke-filmeket, és nem is értette miért hívta őt, a Vígszínház tagját szerepelni.
Dehát miért engem? Én színész vagyok!
– keltett derültséget Szarvas József a vetítés előtt.
Valóban furcsa stílusú és improvizáción alapul Szőke András világa, ám ebben a szeretetteljes filmcsinálásban ott van a strukturális tapasztalás, érzelmek, intuíció, ez számára szakmai élmény és ajándék volt egyszerre
– árulta el Szarvas József.
Gáspár Tibor, alias Deci a rendező „földije” is szerepel a filmbeli brigádban, aki szerint a bizalom a legfontosabb köztük, ez pedig már megvolt az első közös filmjüknél is.
Bede Róbert mesterszakács a Konyak nevű konyhafőnök szerepében lubickolhatott, már harmadszor Szőke-filmben. Vida Péter (Elvisz, a pincér) annak idején komolyan fontolgatta, hogy idejön drámaisnak, a filmnek köszönhetően, több mint harminc év után mégis csak eljutott ide.
A vezérigazgató színe-változásaként jellemezte Mészáros Zoltán filmbeli közreműködését a rendező. A reál világban edződött Hunor Coop vezérigazgatót előbb a mesélő szerepére kérte fel Szőke, majd megkérdezte: nem játszaná-e el a Barkas nevű kirendeltségvezetőt és annak a fiát is, de akkor már legyen a film producere is, és esetleg támogathatná is. A legnagyobb kihívást az egyetlen női szereplővel, Györgyi Annával közös jelenetei hozták számára, de a járási párttitkárt alakító Reviczky Gáborral is volt néhány jelenete, úgy, hogy soha nem szerepelt előtte filmben.
A gasztronómia diszkrét bája
Fábiánsebestyénben találtak autentikus régi konyhát a filmesek, oda költöztek ki a szereplők. Bede Róbert főztjét ették, ami a jelenetekhez készült. A mesterszakács elárulta, ennek az érának a végére emlékszik, hiszen 1985-ben lett ipari tanuló egy szállodában.
Az még bőven a kommunista rendszerben volt, és a vendéglátóiparban még jelen voltak a nyomai, így a hiánygazdálkodásnak, amikor mindenki elvitte, ami neki kellett. Nagyon sok étel van még meg abból az időszakból. A magyar gasztronómiának az ötvenes évektől egészen a rendszerváltásig tartó korszak nem tett túl jót, nagyon sok mellékvágány alakult ki, kissé hibás, vagy túlzottan egyszerűsített, görcsösen kitalált ételek keletkeztek. Nyilván, az alapanyag is más volt, de muszáj hozzátennem, hogy emellett a magyar gasztronómiai csapatok világversenyen, az 1958-as világkiállításon maradandót alkottak, ahogyan a 70-es, 80-as években a szakácsolimpiákon is. A nagy öregek jól teljesítettek, de a gasztronómia összességében még nem, átmentünk a sokszor hangoztatott gulyáskommunizmusba
– mondta a mesterszakács. Cáfolta, hogy az a magyaros, ami piros, csípős, zsíros, hiszen rengeteg gyönyörű alapanyag található még hazánkban.
Ráadásul reneszánszukat élik a modern bisztrókonyhákban bizonyos ételek, mint a hentes ragu vagy hentes tokány, ezeket próbálják megvalósítani mai körülmények között, de ügyelni kell, hogy az ízvilág legyen hasonló
– jegyezte meg Bede Róbert.
Üzenet a mának
A brigádoknak és a brigádnaplóknak is leáldozott. A film erős üzenete, hogy nehéz idők erős embereket teremtenek, akik kreatívan meg kell, hogy oldják a problémákat. Ez a film róluk szól. A napló pedig tökéletesen beleillik a kor mindent adminisztráló rendszerébe, ahol a becsületes munkánál többet ért az, amit elkönyveltek.
Ahogyan Gáspár Tibor megfogalmazta: a forgatáson eljátszott brigád mindannyiuknak felejthetetlen élmény, és a film végére csak némileg utalva, a brigád együtt is maradt – „a szívünkben mindenképpen”.
