A mocsári mondavilágot idézik meg a faragások

Faragásokkal ékített kerítés vi­gyáz egy házra az Udvardi László utcában, a falán emléktábla: itt élt és alkotott Szabics Ferenc 1952-től 1999-ig. Idősebb Szabics Ferenc 1928-ban született Szentesen. Kisgyermekkora óta faragott, a fával dolgozás szeretetét, alapjait Erdélyből áttelepült asztalossegédektől sajátította el. Eleinte fagombokat készített, amelyeket pásztorfafaragások követtek. Szerszámait saját maga gyártotta, a szaru, a csont és a fa megmunkálását autodidakta módon tanulta. Később faragott bivalyszarvat, szürke marha szarvát, szarvasagancsot, gyöngyházat, de faragott vízilóagyart és kakassarkantyút is, ezek a ritkaságok a szentesi emlékszobában is láthatók.

Saját élmények

Az előtérben egy apró vadászati gyűjtemény is várja a látogatókat: az egyik szarvasbikát még kalauzunk, ifjabb Szabics Ferenc nagyapja lőtte, de antilopszarv, vaddisznóagyar és egy fűrészhal orra is díszíti a falakat, mellettük pedig a fafaragó mester által font négyméteres karikás ostor és felesége lánykori rokkája idézi a múltat.

– Itt, az emlékszobában a munkásságának csak a töredéke látható, az országban kilenc települést díszítenek köztéri alkotásai, köz- és ma­gángyűjteményekben pe­­dig hatezer munkája van világszerte, a legkomolyabb munkái Kaliforniában vannak ma­­gángyűjtőknél. Motívumai­ban saját élményeit dolgozta fel, sokat utazott, beszélgetett pásztorokkal és vadászokkal az ország különböző részein, tőlük is sokat tanult. Gyakran mondogatta, hogy minden fá­­ban benne van a szobor, csak a felesleget kell eltávolítani róla – mesélte fia, az emlékházat gondozó ifjabb Szabics Ferenc.

A családban erősen él a népi iparművészet: ő maga is farag, a mesterség fortélyait édesapjától sajátította el, édesanyja hímzett, horgolt, felesége pedig keresztszemest hímzett.

Kilencven tábla

A családi múzeum legkülönlegesebb darabja a harminc négyzetméteres kazettás mennyezet, ez a Tisza–Körös mocsárvidékének legendáit dolgozza fel.

– Apám nagyon természetközeli ember volt, ez látszik a munkáin is. Kilencévesen találkozott egy „látó emberrel”, aki átadta neki a tudását, ez is hatással volt faragásaira. Az emlékszoba mennyezete kilencven táblából áll, harminc négyzetméter. Apám 1982-ben tervezte meg, és tizenhárom évig faragta, egy régi legendát dolgoz fel, a mennyezeti képek a vízmenti népek hiedelemvilágát mutatják be egy összefüggő történetben. Onnan kezdődik, amikor a Földanya napsugárból meg holdsugárból megfonta a vízitündért – beszélt a plafont díszítő faragások történetéről Szabics Ferenc.

Természetközeliség

A természetközeli motívumok, legendák visszaköszönnek az alkotásokban, az egyik legérdekesebb faragás a mocsárla­­kó isteneké. Természetesen a harcsa-, a kócsag- és a nádifar­kas-isten eredetéhez is kapcsolódik egy monda, a hármas szobrot megfaragni pedig csak holdtöltekor lehetett, de a festésük is különleges: a harcsa hamutól szürke, a kócsag mésztől fehér, a nádifarkas pedig állati vértől vörös.