Mindent megtanult – Kiss Zsolt rengeteget köszönhet a sportnak

Mit jelent önnek a sport?

Ha egy szóban kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: mindent. Amikor elkezdtem sportolni, akkor csak az önfeledt mozgást és a barátokkal való időtöltést jelentette a sport számomra, nem gondoltam további célokra, csak szerettem volna magam jól érezni. Ahogy teltek az évek, és láttam, hogy milyen perspektíva van a sportban, akkor már szerettem volna sikereket elérni. Ilyen szempontból szerencsés vagyok, olyan dolgokat érhettem el, amelyekről gyerekként nem is álmodhattam. Három magyar bajnoki címet és két magyar kupát nyertem, olyan élményeket szereztem, amelyek örökre belém ivódtak. Sokan elmondták már, de így van: a sport rengeteg mindenre megtanít. Fegyelemre nevel, küzdeni kell dolgokért, és nem szabad soha feladni. Mindenkit érnek kudarcok, a legnagyobb sportolók is veszítenek el fontos meccset. Sokszor átéltem hasonlót én is, de ez mindig keményebb munkára ösztönzött.

Az én gyerekkoromban ugyan messze nem volt ennyi sportadó, de amennyit lehetett, ahhoz képest rengeteg sportot néztünk apukámmal. Nekünk az jelentett pluszt, hogy a jugoszláv adókat is nézhettük, ahol láthattuk a kosárlabdaderbiket, Európa-klasszisokat nézhettünk ezeken a meccseken. Később a barátságokat jelentette számomra a sport, hiszen olyanokkal töltöttem az időmet, akiknek hasonló volt az érdeklődési körük. Sok időt töltöttünk együtt, akikkel pedig ifikoromban elkezdtem a kosárlabdát, azokkal ma is tart a barátságunk.

2016-ban vonult vissza a profi játéktól. Nehéz döntést kellett meghoznia?

Egyrészt nagyon nehéz döntés volt, mert bár nem szakadtam el a kosárlabdától, de más oldalról kellett megközelítenem a sportot, mint azelőtt. Egy győztes meccs utáni öltözői hangulat nagyon hiányzott, bár most jól szerepel a Szedeák, így valamennyire visszakaptam ezt az érzést. Minden kudarc és nehézség ellenére a sport egy csodálatos dolog, ezért is volt nehéz abbahagyni. Másrészt viszont nem volt nehéz így döntenem, mert azt már korábban

elhatároztam, hogy ha nem esik jól minden edzés, akkor abbahagyom. Előfordul fiatalként is az ilyen persze, de ha az edzések nagyobb része már nehezemre esik, nem tudok úgy bemelegedni, ahogy szeretnék, akkor abba kell hagynom, mert kínlódás lesz a vége. Abban hittem, hogy aki jól és sokat edz, az kapja majd mindezt vissza a sorstól a pályán. Ahogy ez elmúlt, tudtam, hogy be kell fejeznem ezt.

Egy játékos általában sokat köszönhet az edzőinek, akik egyengetik a karrierjét. Ez önnél is így volt?

Szerencsés voltam, mert jó edzőkkel dolgozhattam végig a pályafutásom során. Szegeden a nevelőedzőim Bonifert Domonkos és Molnár Csaba voltak, akiktől nagyon jó alapokat kaptam, ők egy nagyon harcias generációt neveltek ki. Pakson Zsoldos András volt az edzőm négy évig, akinek a kisujjában van a kosárlabdaszakma, jelenleg a Testnevelési Egyetemen oktat, a válogatottnál is dolgozott. Minden egyes napot ajándékként fogtam fel, hogy tanulhattam tőle dolgokat, láthattam, hogyan készül fel egy-egy meccsre vagy edzésre. Később a jelenlegi paksi tréner, Dzunics Braniszlav volt az edzőm, akitől azt tanultam meg, hogy milyen energiát lehet beletenni egy szimpla kedd reggeli edzésbe is. Nála nem létezett lapos edzés. Sokszor fáradtak voltunk, de hétvégén olyan energiák szabadultak fel bennünk, hogy legyőzhetetlennek hittük magunkat akkor.

A felesége kézilabdázó volt, gondolom, önöknél otthon is kiemelt szerepe van a sportnak.

Központi szerepet tölt be nálunk itthon a sport, sok meccset nézünk. Marci, a kisfiunk annyira ebben nő fel, hogy nagyon szereti a sportot, egy kis palánkra dobálgat itthon. Az iskolai csapatban is elkezdett játszogatni, de nem akarok abba a hibába esni, hogy egy hétéves kisfiúnak ne legyen más fontos az életében, csak az, hogy edzésre járjon, erőltetni nem szeretném ezt a dolgot. De ha ő egyszer úgy dönt, hogy komolyan szeretné ezt csinálni, akkor mindketten mellette állunk, ez nem kérdés.

Sosem érezte úgy, hogy „túl sok” a sportból? Nem gondolta úgy sosem, hogy szüksége van egy kis szünetre?

Egy hosszú, fárasztó szezon végén előfordul. Nem tudom különválasztani azt, amikor mondjuk a Pakssal a döntőig meneteltünk, vagy a Szedeákkal a bennmaradásért küzdünk, mentálisan ez ugyanolyan megterhelő, és persze az ember teste is jelez. Nagyon szeretek mozogni, és sokáig nem is bírnám nélküle, egy hét után már nagyon hiányzik a mozgás. Abszolút az aktív pihenés híve vagyok.

Névjegy

Kiss Zsolt háromszoros magyar bajnok kosárlabdázó. A Szegeden született és a Szedeákban nevelkedett kosaras a Pakssal három bajnoki aranyérmet és magyar kupát nyert karrierje során. Visszavonulása óta a szegedi klub utánpótlásában dolgozik. Felesége Laluska Eszter korábbi kézilabdázó, aki a Ferencvárossal nemzetközi kupát is nyert.

(x)