Ezeket ették az SZTE névadói

Ferenc Józsefről köztudott, hogy az ételek tekintetében az egyszerűséget szerette. A jó bécsi söröket és a hazai ízeket részesítette előnyben, ugyanakkor a császárról mindenkinek az egyik leghíresebb desszert, a császármorzsa jut eszébe. Egy legenda szerint diétára kötelezték a császárt, azonban az éjszaka leple alatt megszegte azt, és megpróbált magának palacsintát készíteni, de konyhai jártassága kevésnek bizonyult, így a vastag tészta szétesett, és egy kis porcukorral mentette a helyzetet.

József Attila a házias jellegű ételek híve volt. Párizsból írt egyik levelében testvérét, Jolánt arra kérte, hogy küldjön neki egy csomagban bablevest csipetkével és kolbászreszelékkel.

A nyugati ételek sokfélesége mellett joggal hiányozhatott számára a magyar kedvenc.

Szent-Györgyi Albert neve nemcsak a tudományban, hanem a gasztronómiában is mély nyomot hagyott, ugyanis 1938-ban a lillafüredi Palota Szálló konyhafőnöke jó kapcsolatot ápolt a tudóssal, és az engedélyét kérte, hogy róla nevezze el paprikás csirke receptjét. A Szent-Györgyi-féle csirke elkészítéséhez természetesen paprika is szükséges, de nemcsak őrölt, hanem parázson sült, majd héjától megszabadítva felszeletelt vastag húsos is.

Így az SZTE menüje: bableves csipetkével és kolbászreszelékkel, ahogy József Attila szerette, csirkepaprikás Szent-Györgyi Albert módra és császármorzsa Ferenc József ízlése szerint, porcukorral.