Lelkesen művelik a nemezelést

– Az utóbbi hét évben minden nyáron tartottunk egy neme­zelős napot vagy hétvégét. Az első három esztendőben oktatót is hívtunk, Kaszás Ákostól lestük el a technikai fogásokat. Ő az alapoktól kezdve oktatta a nemezelést, megtanított bennünket régies típusú mintákat tervezni, rajzolni, gyapjút festeni, azt tartósítani, sík és üreges tárgyakat készíteni – mondta lapunknak Szalamia János, a Bökény Népe Kulturális és Harcművészeti Egyesület vezetője, s hozzátette, most is egy egész napot töltöttek nemezeléssel, sok szép alkotás született.

Táborokban tanítják

– Csoportunk java része ott volt, tizenkét fő vett részt a hétvégi nemezelésen, a fiam és a lányom is készített egy-egy nemeztarsolyt. Tavaly már szerveztünk a környékbeli gyerekeknek ősmagyar tábort, az egy hétig tartott, öt tematikus nappal. Bőrözés, rézdomborítás és csomótechnikák mellett a gyerekek belekóstolhattak a szablyavívásba, és egy nap az ősök hitvilágával, szellemiségével is foglalkoztunk.

Az egyesület tagjainak többsége Apátfalván lakik, de vannak köztük magyarcsanádiak és makóiak is. A hagyományőrzők színes programokat szerveznek minden korosztály számára, korabeli viseleteket, harcmódokat, érdekes tárgyakat ismertetnek meg az érdeklődőkkel, évről évre íjász- és kézműves-bemutatókat, hagyományőrző foglalkozásokat tartanak Makón és a környező falvakban.

Állati szőrből gyúrják

A nemezelés nem egyszerű foglalatosság, a hagyományőrzők gyapjúból, állati szőrből tömörített vastag, posztószerű anyagot készítenek. Forró vizes gyúrás hatására a szőrön elhelyezkedő pikkelyek összeakadnak, és ebből az összetömörödött szőrből alakul ki egy erős anyag. Hazánkban a juhgyapjúból készített nemez terjedt el, a világ más részein azonban más-más állatok gyapját használják. Dél-Amerikában például a lámák gyapjából készítenek nemezt. Ezt az ősi kézműves technikát a keleti, nagy állattartó népek művelték, használati tárgyakat, takarókat, szőnyegeket, jurtaborítást, illetve sokféle ruházati elemet készítettek. A mesterség azért különleges, mert szerszám nélkül is változatos tárgyakat lehet alkotni, csupán gyapjúra, vízre és erős kezekre van szükség.

Mosás és kártolás

– Nem mindegy, hogy nyers gyapjúval indulunk, ami tele van trágyával, növényi maradványokkal, zsír­ral, vagy kész anyagot használunk nemezeléshez. A nyers gyapjú esetén rájöttünk, hogy jó nagy fába vágtuk a fejszénket: nekiállunk kimosni a nyírt gyapjút. Sok vesződséggel, sok áztatóvízzel és kosszal járt a folyamat. A mosás után az anyagot elvittük egy kártolóhoz, aki géppel kifésülte a gubancolódott szálakat. Tőle olyan, fésült szálú anyagot kaptunk vissza, amely tiszta, és egy irányba állnak a szálai.

Egész napos teremtés

A készítés napján reggel kezdenek, hosszú és nehéz, nagy türelmet és fokozatosságot igénylő tevékenység a nemezelés. Először vászonra felrajzolják a mintát, amit színes gyapjúszálakkal kiraknak. Erre olyan, apró, tépett gyapjúpamacsokat illesztenek, melyek letakarják a mintát. Ezt a réteget tovább duzzasztják több réteggel annak függvényében, hogy mennyire kell teherbírónak lennie a tárgynak.

– Amint elegendő a rétegszám, meleg, szappanos vízzel vékonyan lepermetezzük a felületet, annyira, hogy a levegő kiszoruljon belőle. A meleg víz nyitja a gyapjúszálak pikkelyeit, a szappan pedig további segítség a nemezeléshez. Először lassan és finoman simogatjuk a gyapjút, majd amikor kezd egy anyagféleséggé válni, óvatosan megnézzük, hogy alul, a színén lévő minta egyben van-e, vagy elválik tőle. Amikor már nem nyúlik a nemezünk, feltekerjük egy söprűnyélre, és úgy görgetjük, hengergetjük. Ha igazán erős anyagot szeretnénk, akkor a végén „elverjük” azt egy bottal, ettől igazán megtömörödik. Végül kimossuk a szappant, így megszületik, elkészül a nemezünk. Ilyenkor már jócskán a nap végén járunk, elégedetten és fáradtan gyönyörködünk alkotásunkban – mesélte Szalamia János.

Mindenkit várnak

Van köztük vasutas, szappankészítő, kereskedő, asztalos és nyugdíjas is, 13 belépett csapattag alkotja az egyesületet. Az idősebb korosztály mellett a gyerekeket is magukhoz vonzották, a legkisebbek bemutatókon, táborokban vesznek részt, és szívesen megmutatják a viseleteket.

– Tizennyolc éves kortól bárki jöhet, aki a középkor, a kézművesség és a régi harcok iránt érdeklődik. Egy év a próbaidő, ezalatt elválik, hogy a jelentkező hajlandó-e részt venni a programokon. Ha aktív, szívesen jön, és feladatokat is vállal, akkor köztünk a helye, szeretnénk, ha tovább erősödne a csapatunk. Június 20-án este Apátfalván szentivánéji tűzugrást szervezünk, július 5–9-ig pedig tábort tartunk, ahol személyesen kereshetnek az érdeklődők. Az egyesület közösségi oldalára is írhatnak üzenetet számunkra.