Egy dolgozó családanyának általában nem elég a napi huszonnégy óra

Ha valaki megkérdez egy család­anyát, mi okozza a mindennapokban számára a legnagyobb kihívást vagy problémát, jó eséllyel megemlíti az időbeosztást. Miközben többségük dolgozik, emellett másod- és harmadállásban háztartást vezetnek és gyereket nevelnek. Ez pedig sok esetben végeláthatatlan feladatcunamit zúdít a nyakukba, amit egy idő után képtelenek kezelni. Mindez most, az iskolakezdéskor pedig csak halmozódik, hiszen rengeteg olyan pluszfeladat jelentkezik, amivel az elmúlt hónapokban nem kellett számolniuk.

Ébredéstől elalvásig be van osztva minden perc

– Reggel már 6 órakor talpon vagyok: készítem a reggelit, koordinálom a család elindulását, majd autóba ülök, elviszem a gyerekeket iskolába – kezdte sorolni napirendjét Éva. – Délután fél 5-ig dolgozok, így ők önállóan járnak haza. A nagyobbik már nem napközis, ő otthon eszik, de sokszor a kisebbik is igényli még a kiegészítést a menza után. Mindketten sportolnak, így mikor hazaérek, már vihetem is őket edzésre. Amíg oda vannak, bevásárolok, este érünk együtt haza. Ekkor általában még kikérdezem a leckét, majd megvacsorázunk.

Miután lefekszenek, akkor tudok foglalkozni a háztartással: mosogatok, megfőzöm a gyerekeknek a másnapi ebédet. Nagyobb takarításra, pakolásra azonban kizárólag hétvégén van lehetőségem, de van, hogy még így sem érem utol magamat – sorolta az édesanya.

Éva napirendje valószínűleg nem egyedi: a legtöbb család­anya valószínűleg hasonlóan szervezi napjait. Interjúalanyunk ráadásul nem is vállal túl sokat, hiszen csupán edzésre hordja gyermekeit. Azok azonban, akikre még több pluszfeladat hárul – akár egy beteg családtag ápolása vagy mondjuk egy másodállás –, könnyen szembesülhetnek azzal, hogy nem elég a napi 24 óra. Egy idő után pedig törvényszerűen bekövetkezik az összeomlás, amikor azt érzik, csak futnak az idő után.

Észrevétlenül telik el semmivel akár több óra

– A probléma alapja az, hogy sokaknak nehéz elfogadniuk, hogy a nap 24, a hét 168 órából áll. Igyekeznek több feladatot belezsúfolni, mint ami fizikai­lag lehetséges, ami viszont komoly feszültséget és stresszt okoz – fogalmazott Szabó Tibor coach. Hozzátette: ebben szerepet játszik a társadalmi nyomás is, hiszen elvárás, hogy minden területen helytálljunk.

– Érdemes elgondolkoznunk azon, hogy miközben az 50-es, 60-as években a nők napi másfél-két órát töltöttek házimunkával, most sok esetben ez kevesebb mint fél órára is lerövidíthető. Hiszen azóta van már mosógép, mosogatógép és különböző robotizált háztartási gép, és sok családban a vacsorával sem bajlódnak, inkább rendelnek valamit vagy kivesznek valamit a fagyasztóból. Sok könnyítést kaptunk tehát elődeinkhez képest, mégis azok életében is elfolyik az idő, akik számára mindez rendelkezésre áll. Vagyis érdemes megvizsgálni, mi történik – fogalmazott. A coach erre megoldásként a tevékenységek naplózását szokta javasolni: kéri, hogy akár negyedórás bontásban rögzítsék az időgazdálkodás-problémával küzdő ügyfelek, mivel töltik idejüket. – Ilyenkor elég gyorsan kiderül, hogy például nem az általunk gondolt 1-2, hanem akár 4-6 órát is eltöltünk közösségi­média-böngészéssel, televíziózással vagy telefonos játék nyomkodásával. De sok a napban az a holtidő is, amikor csak ráhangolódunk a következő feladatunkra. Ha ezeket tudatosan lecsökkentjük, és csupán önjutalmazásként használjuk a napban, máris rengeteg időt megspórolunk – javasolta.

Sokat segíthet a terhek közös megosztása

Szabó Tibor hozzátette: tapasztalatai szerint a nők nem feltétlenül tudják bevonni a munkába férjüket vagy nagyobb gyermekeiket, pedig ha ezt megtennék, szintén nagyban megkönnyítenék saját életüket. – Persze nem mindegy, mindezzel hogyan próbálkoznak. Ha párjuknak a fejéhez vágják, hogy már megint csak ül a tévé előtt, vagy a gyerekkel közlik, hogy trehány, attól semmi nem fog változni. De ha elmagyarázzák, hogy nekik fontos, hogy kapjanak segítséget, lehet, hogy a családtagok is belátják, hogy nem az anya dolga mindent megcsinálni – fogalmazott.

El kell dönteni, mi az igazán fontos

A szegedi coach szerint az időgazdálkodás szempontjából az is hasznos dolog, ha áttekintjük, valóban fontos-e minden, amit aznap el akarunk végezni. – Jó dolog, ha minden tökéletes és azonnal meg van csinálva, de ebbe a törekvésbe évszázadok óta mennek tönkre a nők. Ha tehát van egy feladatlista, nem árt, ha priorizálunk, azaz ha eldöntjük, mi az, ami halasztható vagy kihúzható, és mi az, ami igazán sürgős. Utóbbi kategóriában pedig az én értékrendem szerint első helyen annak kell szerepelnie, hogy legyenek családi élmények és közösen eltöltött percek. A mai világban ugyanis sokszor éppen erre nem marad lehetőség, márpedig ahogy az indiánok is mondják, csupán a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmulasztott idő az, ami nem visszahozható. Lehet, hogy nem az a legfontosabb, hogy legyen a gyerek életében még egy különóra, vagy a sport mellett tanuljon zenélni is, hanem hogy legyen lehetősége minden nap beszélgetni a szüleivel. Hogy megkérdezzék tőle, milyen öröm vagy éppen bánat érte, esetleg éppen most, az iskolakezdés időszakában vannak-e nehézségei a visszarázódással vagy új közösség esetében a beilleszkedéssel. Azt gondolom, ez az, amire minden szülőnek szánnia kell időt, és akármennyire is elfoglalt, meg kell találnia a lehetőséget, hogy beleférjen a napjába. Az elmaradt takarítás ugyanis pótolható, az a szeretet és törődés azonban, amire ma van szüksége a gyereknek, nem az.