Labdarúgó helyett pilóta lett Barnabás

– A gyerekkori álomhivatások kö­­zött szerepelt a repülőgép-pilóta?

– Nem.

– Akkor honnan jött ez a vágy?

– A repülésről a legelső konkrét emlékem 2017-ből származik, amikor Spanyolor­szágba utaztunk, és nagyon féltem. Rá egy évre Törökországban nyaraltam, akkor vi­­szont már pozitív élmények értek, és eldöntöttem, hogy örök életemben ezt akarom csinálni. Először el kellett végezni a műszaki egyetemet, miközben körbejártam a témát. Azt hittem, alkalmatlan vagyok, és szigorú elvárások vannak, amelyeknek nem tudok megfelelni, például nem lehet tömött fogam. De ez megdőlt, nem így van, egy pár darab azért lehet. Ekkor tudtam meg, hogy a mű­­szaki egyetemen van egy posztgraduális képzés ezzel a témával kapcsolatban. Pszichológusnál jártam, ott is meg­­feleltem, majd beadtam a je­lentkezésemet. Alkalmasnak találtak, meglett időben a diplomám, felvettek, azaz minden összejött.

Félelemből bátorság

– Azért az még mindig érdekes kérdés, hogyan lett a félelemből egy év alatt bátorság?

– Sok ember azzal ül fel a re­­pülőre, mi van akkor, ha a gép lezuhan? Bennem is ez volt az első gondolat. Aztán ez az érzés átalakult az életforma, a repülés adta szabadság vágyára, sze­­retetére. Felülről látni a tájat hatalmas élmény.

– Nehéz döntés volt 22 évesen végleg otthagyni a futballt?

– Választanom kellett 2019 februárjában, a repülőpilóta-­képzés kezdetekor: kockázta­tom azt, hogy egy meccsen esetleg baja lesz a kezemnek, és nem tudok repülőt vezetni, vagy szögre akasztom a cipőt. A jövőm szempontjából döntést kellett hoznom, még ha egy picit fájó is volt. Mivel a megyei I. osztályban szerepeltem, amely nem igazán se­­gíti a megél­hetést, ezért egyértelmű volt a döntésem. Valószínűleg lehetett volna több is a futballkarrieremben, de reálisan láttam a helyzetemet. Sosem hittem azt, hogy NB I.-es játékos leszek. Tudtam, hogy mire vagyok képes, és ez a földön tartott. Elengedtem a futballt, amikor az egyetemre kerültem. Jó tanuló voltam az általános iskolában, majd a makói József Attila Gimnáziumban is, így simán felvettek a BME-re. Mivel matek szakos voltam, és emelt szinten érettségiztem ebből a tárgyból, ráadásul a testvérem építőmérnöki szakra járt a BME-n, ezért választottam a gépészmérnöki képzést.

– Pedig szépen alakult a pályafutása.

– Hétéves koromban kezdtem el Ma­­kón a korosztályos csapatban futballozni, és szé­­pen végigjártam a ranglétrát egészen az U21-es csapatig. Amikor felvettek a Budapesti Műszaki Egyetemre, akkor igazoltam az akkor megyei III. osztályú Röszke csapatába. Három idényben léptem pályára ott, majd azóta teljesen abbahagytam a labdarúgást.

– Ha az NB III.-ban újonc, jól szereplő Makó megkeresné, elgondolkodna?

– Örülök, hogy ilyen jól áll a csapat, amelyben a mai napig szerepel néhány barátom. Ilyenkor azért hiányzik a futball. Sokszor fogant már meg bennem a gondolat az elmúlt két és fél évben, hogy újrakezdem, de mindig akadt visszatartó erő, amely rámutatott: könnyen lerombolhatom, amit felépítettem.

Irány Győr!

– Hogyan néz ki a heti programja mint pilóta?

– Még nem alakult ki tel­je­sen, hiszen hivatalosan de­­cember 1-jén Győrben, a TrustAir Aviation nevű cégnél kezdődik meg a hatnapos típusképzésem, amelyben le kell repülnöm a megadott óra­­számot, le kell vizsgáznom, majd utána a megismert repülőgéptípust vezethetem. Hiába van meg a szakszolgálati engedélyem repülőgép-vezetésre, nem vezethetek akármilyen gépet. Ezt követően engednek rá majd engem egész Eu­­rópára. A cégnek három gé­pe van Győrben, egy pedig Gironában, Barcelona mellett. Havonta 15-16 nap készenlétet kell vállalnom két blokkban, blokkonként 7-8 nappal. Emiatt Győrbe is kell költöznöm. A készenlét alatt bármikor csörrenhet a telefon, hogy menjek Albániába vagy Olaszországba, esetleg Marokkóból Franciaországba egy beteggel, esetleg lábtöröttel. A cég főképp betegszállítással foglalkozik. Ebben a hét-nyolc napban Európában bárhol le­hetek, de van, hogy napokig nem mozdulok. Kiszámíthatatlan, de izgalmas.

– A hatalmas utasszállítók világa, a Liszt Ferenc reptéri fel- és leszállás ezek szerint kimarad a pályából?

– Aki az iskolába jelentkezik, az nyilván emiatt teszi. Én viszont két évvel ezelőtt ennél a cégnél kezdtem el dolgozni az irodán, majd mivel jól dolgoztam, az ügyvezető felajánlotta, hogy maradjak pilótaként. Óriási tapasztalatszerzési lehetőség előtt állok, és ezek a gépek is hatalmasak, ráadásul ugyanolyan magasságokban repülünk, ugyanúgy két pilóta van, ugyanúgy túlnyomásos kabinban repülünk, mint az utasszállítók. Ha ez a lehetőség nem lenne, nem valószínű, hogy egy éven belül repülhetnék a WizzAir vagy a RyanAir gépeivel. Nagy ajándéknak fogom fel ezt a győri munkát.

Repülő intenzív osztály

– Ahogy Leonardo Di Capriót a le­­gendás filmjében, önt is csinos stewardessek veszik körül?

– Nem jellemző. Általában beteget szállítunk, ekkor az orvos és egy mentőtiszt van hátul a beteggel, mi ketten pedig elöl a pilótatárssal. Voltaképpen ez egy repülő intenzív osztály.

– Egy életre szóló munka lehet ebből?

– El sem tudnám képzelni magam más szerepben.

– A család hogyan fogadta ezt az egészen egyedi munkavállalást?

– A kedvesem költözik velem Győrbe, ez neki is áldozat. Mond­­juk, édesanyám megijedt, hogy pilóta leszek, és most már kezdi elfogadni, de hogy nyugodt éjszakája nem lesz, az biztos.

– Melyik a veszélyesebb: a repülés vagy a kocsival közlekedés?

– A repülés sokkal biztonsá­gosabb.

Gólok minden szinten

Pipic Barnabásnak 2006-ból van az első adatbankos visszajelzése mint serdülő és előkészítő játékos. Igazán nagyot a 2015–2016-os idényben dobbantott, amikor a megyei I. osztályú ifjúsági bajnokságban a Makó színeiben 21 meccsen 43 gólt szerzett. Utána már felnőttszinten következett a röszkei két és fél idény. Előbb a megyei III. osztályban 25 meccsen 25, majd a megyekettőben 27 mérkőzésen 36 találatot jegyzett. A Röszke megyei I. osztályú idényében, 2018–2019-ben kilenc találkozón 8 gólt szerzett – ez volt a zárószezonja.