Székkutas díszpolgárrá avatta

Kovácsné Rostás Erzsébet Szék­kutas külterületén, a csicsatéri tanyavilágban nőtt fel. Ott élt 18 éves koráig. Máig szívesen emlékszik vissza arra az időre. 

A Csicsatérről indult az életbe

– 1962-től a Székkutas–Nagymágocs közötti út mentén laktunk, egészen 18 éves koromig. Aki belekóstolt a tanyasi életbe, tudja, hogy tanyán élni nem egyszerű, mondhatni, örökös küzdelem, a sok munka és a távolság miatt is. Nekünk sem volt egyszerű a helyzetünk. Nyolcéves koromig úgy éltünk, hogy nem volt villany a tanyánkban. Az iskola bő másfél kilométerre volt az otthonunktól. Odajártunk a testvéreimmel eleinte gyalog, majd amikor már nagyobbak lettünk, akkor biciklivel 

– emlékezett vissza Kovácsné Rostás Erzsébet. Azt mondta, a csicsatéri iskola meghatározó volt az életében. 

– Itt szívtam magamba az első ismereteket. A helyi közösséget, a kulturális életet a Berei tanító házaspár fogta össze. Ők voltak a lámpások a csicsatéri tanyavilágban. Máig jól emlékszem a rendezvényekre, farsangokra, anyák napjákra, bálokra, amelyek színesebbé tették az életünket. A következetes tanítói munkájuknak nagyon sokat köszönhetek, példaképemnek tekintem a tanító nénit és a tanító bácsit is 

– mondta. 

Az egészségügyben találta meg hivatását

Bevallása szerint innen, a csi­­csatéri iskolából, kisgyermekkorából származik a ben­­ne lakozó nyüzsgés, az em­berekért való tenni akarás. Kovácsné Rostás Erzsébet az általános iskola után Hódmezővásárhelyen, a Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskolában folytatta a tanulmányait, ott is érettsé­gizett 1975-ben, csecsemő-, gyermekgondozó és általános asszisztens lett. 

Székkutason, a körzeti orvosi rendelőben szeretettel fogadták asszisztensként. 1977-ben szakápolói végzettséget is szerzett, ezt követően 1991-ig körzeti nővérként folytatta a rendelőben a munkát. Időközben a székkutasi egészségügy fejlődött, új egészségház épült, aminek az eszközparkja is bővült, többek között fizioterápiás eszközökkel, amelyek alkalmazásához fizioterápiás szakasszisztens­­re volt szükség. Gyulán elvégezte a szakosítót, ami után önálló tevékenységként kapta feladatul a fizio­terápiás részleg vezetését. Jelenleg is ez a munkája, 2015 óta nyugdíj mellett. 

Programokat szervezett az Ifiklubnak

Erzsikét a közösségi munka már fiatal korában beszippantotta. Pezsgő élet folyt a községben. Munka- és műveltségi vetélkedők, színház, mozi, nó­­taestek váltották egymást. Erzsike részt vett az ifiklub és a néptánccsoport életében, majd az ifjúsági klub vezetője lett 1977 és 1979 között. 

– Az akkori lehetőségekhez képest jó kis programokat találtunk ki. Minden héten volt valami eseményünk, humoros, vagy éppen komoly, diszkók és mozik. A környező klubokkal is remek kapcsolatot alakítottunk ki, egyik helyről mentünk a másikra, és hozzánk is szívesen jöttek a klubok. Sikereket is elértünk, a Csongrád Megyei Klubtanács „Kiváló Ifjúsági Klub” címmel tüntetett ki bennünket 

– mesélte Erzsike, aki közben férjhez ment, 1983-ban és 1985-ben születtek a gyermekeik. Amíg kicsik voltak, a közösségi munka kissé háttérbe szorult, de amikor 8-10 évesre cseperedtek, akkor a korábbi, ifi­klubos korosztályában ismét felmerült, hogy jó lenne egy kis közös kikapcsolódás. 

– 1999-ben a nagymágocsi barátaink megalakították a Club 99 Baráti Társaságot. Hívtak bennünket, hogy menjünk, lehet énekelni, színdarabot előadni. Mondtuk, hogy kinőttünk mi már ebből. Végül elvittünk két suliszínpados fiatalt, akik jópofa jeleneteket adtak elő. Ezt jó kis beszélgetés, vacsora követte. Úgy gondoltuk, mi is megalakíthatnánk a saját klubunkat. Így jött létre 2000 januárjában az Örök Ifjak Klubja 

– mesélte Székkutas új díszpolgára. 

A képviselőségtől az olvasókörig

Kovácsné Rostás Erzsébetet 2022-től új feladat találta meg. Felkérésre indult az önkormányzati választáson, és képviselő lett. Először 2002-től 2006-ig, majd 2010-től 2014-ig dolgozott a testület tagjaként. Közben, bár maga még akkor messzire volt a nyugdíjas kortól, 2004-ben megalakította a Székkutasi Nyugdíjas Klubot. 

– Az újságokban számos nyugdíjasklubról lehetett ol­vasni, rengeteg programot szerveztek, ezzel is szebbé té­­ve az idősek életét. Nálunk, Székkutason nem volt ilyen lehetőség. Tartottam a kapcsolatot az érdeklődő idősekkel, akik szintén úgy látták, jó lenne egy olyan közösség, ahová el lehetne járni, akár csak beszélgetni, mert ha van kivel megosztani, talán a gond sem olyan nagy gond. Már az első összejövetelen 45-50-en vettek részt. Számos kellemes és emlékezetes program kerekedett ki az elmúlt években, amikre jó szívvel gondol vissza mindenki. Sajnos azóta már vannak, akik eltávoztak közülük, mások a koruk, egészségi állapotuk miatt már nem aktívak 

– vázolta a helyzetet Erzsike. A Községi Kulturális Kerekasztal is a nevéhez fűződik, amit 2010-ben kulturális tanácsnokként vezetett be. 

Kovácsné Rostás Erzsébet fejében közben új gondolatok fogantak meg. Hódmezővásárhely az olvasókörök városa, de a hajdani Székkutason is jó néhány olvasókör működött, a hatablaki, a kakasszéki, a csicsatéri, a pusztafeketehalmi, a szőkehalmi, a kispusztai, és még lehetne sorolni. 

– Megfogalmazódott bennem, miért ne lehetne nekünk is egy olvasókörünk, ami „gyűjtőnéven” Székkutasi Olvasókör lett. 2008-ban 14 alapítótársammal hoztuk lére a szervezetet és mondtunk igent a működésére. A művelődési házunkat az „Alföldi Operán” is nevezték, de akkorra a társadalmi ünnepeken, az iskolabálon és a dalkörön kívül nemigen volt program. Mi, az olvasókörrel szerettünk volna a helyi kulturális életbe még több színt hozni. Az együtt gondolkodás, ötletelés meghozta a gyümölcsét. Már abban az évben lett tánccsoportunk. Szerveztünk szüreti bált, író-olvasó találkozókat, kiállításokat, újjászerveztük a kézimunkaszakkört. A magyar kultúra napjára is készültünk. Idén rendeztük meg már 12. alkalommal a Ha­gyományőrző Néptáncgálát, ami mindig telt ház mellett zajlik. Az Olvasókörök Szövetségével is sok közös programot rendeztünk, amelyek közül a legemlékezetesebb a vándorbotátadó ünnepség volt, amit a Sóshalmi Olvasókörtől vettünk át 2018-ban, és egy év múlva a Vereckei-hágónál adtuk vissza a szövetségnek. Olvasókörünk a Pusztaötös Egyesületnek is tagja 

– mondta. 

Stafétaátadó hangulatba kerültErzsike elmondta, a közösségi munka a család és a munkahely mellett nagyon sok időt vett igénybe, sokszor éjszakába nyúlt a programszervezés. Mindig ügyelt arra, hogy a családja, amely mindenben támogatta, támogatja, ezt ne szenvedje meg. Mostanra azonban úgy érzi, ideje kicsit hátrébb lépnie. Három unokája van, a negyediket novemberre várják. A férje is nyugdíjas lett. 

– Szeretnék most már még jobban a családom felé fordulni. Úgyhogy stafétaátadó hangulatba kerültem. Jövőre telik le a mandátumom, remélem, lesz, aki szívesen átvenné a feladatot 

– fogalmazott.