Békacomb a börzsönyi erdőben

Nem volt könnyű megfogni a békát, mert a nyálkás, csúszós kis teste mindig kicsusszant az ember kezéből, de egy fotó miatt sikerült. Hogy miért is kellett elfotózni ezt a két kétéltűt, azt már nem tudom, valószínűleg jól mutattak együtt. Nekem a béka pont nem a kedvencem, hacsak nem a combja rántva néhány csepp citrommal és jó kis fokhagymás mártással. Persze a börzsönyi erdőben senki nem állt neki megtisztítani az állat hátsó lábát, meg amúgy is, picikék voltak ezek a jószágok még egy könnyű kis előételnek is, így hát szabadon engedtük azokat. 

Magyarországon ma már minden kétéltű védett, kivétel, amelyeket étkezési célra tenyésztenek. Vagyis nincs olyan, hogy kimegyünk a kertbe, fogunk egyet, megnyúzzuk és megsütjük, mert borsos árat fizethetünk érte.

A békák a kétéltűek osztályán belül a Salientia klád egyik rendszertani rendjét alkotja. Közös jellemzőjük a farok hiánya kifejlett állapotban, a lapított test, a viszonylag gyenge elülső és izmos, hosszú ugrólábbá fejlődött hátsó végtagok, a dülledt szemek. Mind ragadozók vagy rovarevők. A békák 10-12 évig élnek. A béka ótörök jövevényszó (például kirgiz baka, oszmántörök baga). Bizonyára hangutánzó eredetű, ahogyan az állat hangját jelölő brekeg, brekeke, vartyog és kuruttyol szavak is.