Élete első hegymászásán a Himalája 6 ezres csúcsát hódította meg a szegedi férfi

Jakab Győző szegedi lakosként meglehetősen távol él a hegyektől. Eddigi életében csupán túrázni járt magasabb vidékekre, tavaly járt a legmagasabban, 2 ezer méteren. Ilyen előélettel viszonylag ritka, hogy valaki a Himaláját tűzze ki célpontul, ő azonban áprilisban már ott mászott. Nem is akármilyen magasságban: több mint 6 ezer méterre jutott fel – lényegében hegymászó tapasztalat nélkül.

– Két éve mentem végig az El Caminon, az volt életem első hosszútávú túrája. Huszonnyolc nap alatt 900 kilométert gyalogoltam a francia úton. Ott szerettem bele ebbe az életérzésbe – mesélt a kezdetekről a fiatalember. Tavaly aztán – ahogy fogalmazott – Nepál szólította meg, ezért áprilisban egy szervezett túrára indult oda egy magyar csapattal. 

– Az eredeti program az volt, hogy megnézzük az 5364 méter magasan fekvő alaptábort és másnap hajnalban megmásszuk az 5644 méter magas Kala Patthar csúcsot. Viszont amikor ott voltam és azt tapasztaltam, hogy a csoport 80 százalékával ellentétben az én szervezetem jól tud alkalmazkodni a magashegyi működéshez, arra gondoltam, ha már ott vagyok, jó lenne egy 6 ezer méternél magasabb csúcsra is feljutni. Így egy mászó sherpa támogatásával megmásztam a 6189 méter magas Island Peak-et – mesélte.

A kezdeti terepviszonyokat tekintve ez az út is egy túrázós hegymászásként indult, 5800 méteren viszont kellett már a hegymászó cipő, a hágóvas és a beülő, melyek használatát előtte megmutatták Győzőnek.

– Volt egy gleccser átkelő szakasz is. Emiatt kellett éjszaka mennünk, hogy a nappali hő ne olvassza meg a felszínét. De a csúcsig falat is kellett mászni, amelyet az előző években még hó fedett, idén azonban már csak szikla és jég volt – mesélte a szegedi férfi, aki május 3-án ért fel a csúcsra, aznap másodikként. Így a visszaút még kalandosabb is volt, mint az odavezető, hiszen a csúcs felé igyekvőket is kerülgetni kellett. 

A 12 napos út során Győző átélhette, mennyire másképp működik a szervezete ilyen magasságban. Mint mesélte, a csúcstámadás előtti éjszakákat már olyan körülmények között töltötte, amikor már abban kifáradt, hogy a hálózsákjában megfordult. Ilyen terhelés mellett mászott – mindenféle előképzettség nélkül. Szervezete azonban természetesen készen állt erre a sportteljesítményre, hiszen naponta 7-10 kilométert fut, heti 3-szor súlyzókkal edz és heti 1-2 brazil jiu-jitsu edzést is beiktat a programjába.

– A vezetőm, aki végig segítette az utamat, azt mondta az út elején, hogy testi, lelki felkészülésemmel megadtam a tiszteletet a hegynek, így biztosan sikerülni fog. Örülök, hogy így is lett és a hegy lábánál megélhettem, amiről eddig csak olvastam: szembejött velem a valóság, hogy mennyire kicsik vagyunk a problémáinkkal egyetemben – fogalmazott Győző, aki élményeit végig dokumentálta Az út magányos farkasa című blogján a közösségi médiában.

– Próbáltam szavakba önteni az érzést, amit ez az út adott nekem, de az 1 százalékát sem tudom visszaadni. Egyelőre a mindennapi életbe is nehéz az élmény után visszarázódni – beszélt érzéseiről a szegedi fiatalember, aki továbbra is edzésben tartja szervezetét, hogy ha jön a következő hívás az életében, felkészülten tudjon annak is nekivágni.