Jól odavágtuk a tésztát a deszkához

2019.10.07. 16:47

Házi krémest készítettünk Alsóvároson

Többórás gondos odafigyelést igényel a házi krémes elkészítése, de megéri! Ráadásul kiváló közösségi program a közös tésztagyúrás.

Kancsár Tímea

Fotó: Török János

Fotó: Torok Janos

– Az a jó, ha látjátok benne azokat a kis buborékokat. Akkor már biztosan kellően ruganyos és könnyű a tészta – magyarázza Kulik Melinda történész-néprajzkutató, a szegedi Napsugaras Tájház vezetője a tájházban összegyűlt asszonyoknak és gyerekeiknek. Mind lelkesen gyúrták a házi krémes hájas-leves tésztáját.

Krémes sütése hájból. Fotó: Török János

 

Pihentetjük a tésztát

Minden tisztelet azoknak, akik időt és energiát nem sajnálva otthon készítik el a krémest, és nem mennek érte a cukrászdába, vagy éppen mirelit hozzávalókból rakják össze. Ha ugyanis mindent mi szeretnénk megcsinálni, 3-3,5 órát biztosan igénybe fog venni a sütemény elkészítése: a leveles tésztát háromszor kell hájjal megkenni, és közben minimum kétszer be kell tenni a hűtőbe húsz percre pihenni. Így lesz megfelelően könnyű.

Fotó: Török János

Amikor kisül a tészta – ez mindössze 15 percet vesz igénybe –, beletöltjük az előre elkészített krémet. Ehhez csupán néhány perc szükséges, és már tálalható is az édesség.

Hagyományos elkészítés

Érdekes volt a népi konyhában tett kalandozás; megismerni a tipikus lakodalmas sütemény, a házi krémes készítésének hagyományos módját. A legjobban talán azon lepődtünk meg, amikor az összegyúrt tésztát többször is jó erősen a nyújtódeszkához kellett vágni – ez is a tészta ruganyosságának érdekében történt. Persze az sem kizárt, hogy az asszonyok annak idején esetleg a dühüket is le tudták vezetni a tészta „dobálása” közben.

Jól oda kell vágni a tésztát párszor, hogy könnyű legyen – ez stresszoldó is lehet. Fotó: Török János

A franciáktól vettük át

Kulik Melindától megtudjuk, a házi krémes úgy terjedt el Magyarországon, hogy átvettük a franciáktól. A 19. század elejétől egyre több szakácskönyvben olvasható a receptje. A 20. századtól pedig már a paraszti, falusi környezetben élők is egyre többet forgatják a szakácskönyveket. Az 1930-as évektől pedig már megjelenik a lakodalmi sütemények között is. A francia krémestől abban különbözik, hogy nincsen a krém tetején tojásfehérjehab.

Háromszor kell hájjal megkenni a tésztát, mindegyik után pihentetni – így lesz az igazi. Fotó: Török János

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!