2023.07.07. 07:00
Jobb évük lehet a gazdáknak, mint tavaly
Az aszály országos szinten okozott károkat tavaly a gazdáknak, azonban a legnagyobb vesztesei a Csongrád-Csanád és Békés vármegyében élők voltak. Gyakorlatilag volt, ahol a nagy hőség miatt szinte semmi sem termett. A helyzet idén valamivel jobb, de a fiatal gazdák vármegyei elnöke szerint, még mindig nem az igazi, ráadásul most a mezei pocok invázió is nehezít a dolgukat.
Még mindig nem az igazi, de jobb lesz a termés, mint tavaly. Fotó: Török János
Az árpát már szinte teljesen learatták, és hektáronként 4,5 és 6 tonna között tudtak betakarítani a gazdák – mondta lapunknak az Ifjú Gazdák Csongrád-Csanád Megyei Gazdaköre elnöke. Kucsora Pétert a tavaly pusztító aszály miatt kerestük meg, illetve azért, hogy képet kapjunk arról, hogy idén mi várható. Az elnök elmondta, hogy a búzát is aratják már, ami 5-6,5 tonnát hoz. Ez és a betakarított árpa mennyisége sem az igazi, korábban sokkal többet arattak hektáronként, de a tavalyinál sokkal jobb. Akkor az aszály miatt maximum 3 tonnát adott az árpa.
Vagyis a helyzet szerencsére jobb, mint tavaly, viszont most van egy másik nehezítő tényező. Kucsora Péter azt is elmondta, hogy rég nem látott mennyiségű mezei pocik van a földeken. Ezeket az állatokat korábban egyszerűen megmérgezték, de ezt már törvény tiltja, így csak a ragadozókban bízhatnak, amiknek a pocok az egyik táplálékuk.
De visszatérve az aszályra. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság készített egy elég komoly szakmai anyagot a szárazságról. Ebben egyebek mellett azt írják, hogy Magyarország területének körülbelül 90 százaléka aszállyal veszélyeztetett. Aszálymentesnek csupán az ország nyugati, délnyugati része tekinthető. A legsúlyosabb aszályok természeti adottságainknak és földrajzi elhelyezkedésünknek megfelelően az Alföldön, főleg annak középső részén alakulnak ki.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy hazánkban 10 évből átlagosan 4 évben káros vízhiánnyal kell számolni. 1976-1985 között például 3, míg 1986-1995 között 7 aszályos esztendő fordult elő. Ezek a számok is azt támasztják alá, hogy fel kell készülni a vízhiányos időszakokban bekövetkező károk – aszálykárok – megelőzésére.
A káros vízhiányok kivédésére szükség van vízátvezető csatornákra, tározókra, vízlépcsőkre, vízvisszatartó és vízkormányzó műtárgyak építésére.
Fotó: Török János
Érdekes módon az aszálykárok kivédésének egyik leghatékonyabb eszköze a talajjavítás. Ez egy elég bonyolult folyamat, de fontos része például az, hogy mélyszántással, mélylazítással kell biztosítani a talaj vízbefogadó képességét.
Az egyik legnagyobb aszály nálunk 1863-ban volt, amikor is az Alföld legnagyobb részében nemcsak hogy termés nem volt, hanem sok gazdasági állat, melyeket a Felvidékre, Erdélybe vagy a Dunántúlra nem tudtak az éhhalál elől elhajtani, elpusztult, sőt az emberek között is éhínség uralkodott. Sok évig tartott, míg az aszály által okozott veszteség ismét pótolhatóvá vált.
