Ennél líraibb módon csalásról ritkán írnak, mint a vármegyei rendőrség

Egy ember nem kapta meg a kifizetett BMW-t, két másikat csalással és közokirat-hamisítással vádolnak. Meg lehetett volna írni az esetet néhány mondatban is, de a rendőrség nem ezt a megoldást választotta: posztjukat betűhíven közöljük. 

"Mónika 2019 decemberének egy teljesen átlagos reggelén, megszokott mozdulatával ült le teljesen átlagos asztalához. Budapesten, egy kerületi hivatalban járunk karácsony előtt hat nappal, így különösen szeretetteljes hangulat járta át a hideg, kissé zöldes neonfénybe burkolózott irodát. Az ügyfelek ezen a szerdán is gyorsan váltották egymást, Mónika emlékeiben délre már csak elmosódott igazolványképekként sejlettek fel a reggeli órák kliensei. András az ebéd- és kávészünetet követően toppant be, majd vette az irányt Mónika pultja felé, hogy átnyújtsa az adásvételi szerződést, valamint a meghatalmazást – az ügyletben ugyanis nem vett részt, csak adminisztrátorként volt jelen – az ablak másik oldalán ülő hölgynek. Mónika rápillantott az okiratra, és megnézte annak kötelezően kitöltendő rubrikáit:

Ａｚ ｅｌａｄó： Ｍｉｓｉ

Misi és Szabolcs 2016-ban vették közösen az Audit. Megbíztak egymásban, így az autó Misi nevére került, írtak egy kölcsönadási szerződést, hogy mindketten élvezhessék a prémium vasat. Jól is működött a dolog, sosem volt feszültség, a közös verdának nem volt túrós a háta. Szabolcs viszont másra vágyott: az ő személyiségéhez a konzervatív ingolstadti négykarikásnál jobban illettek volna a bajor vesék. Minden alkalommal, amikor rápillantott az Audira, önmaga árnyékává, élete pedig egy félreértett szimbólummá vált. A szenvedésnyomás 2019 novemberében érte el az elviselhetetlen szintet, ekkor Szabolcs a tettek mezejére lépett és felkereste ismerősét, aki autókat hoz be külföldről. Meg is állapodtak, hogy az Audi lesz a beugró a drágább bajor kupéba, így Misi megírta az adásvételi szerződést, Szabolcs kifizette az autó árának felét barátjának, az ismerős pedig vitte az Audit.

Ａ ｖｅｖő： Ｉｓｔｖáｎ

István 2019 decemberében érkezett Dezsőhöz gumit cserélni. A művelet során beszédbe is elegyedett régi cimborájával, aki megmutatta neki az udvaron álló Audit. „Amúgy eladó”, mézesmadzagolt szirénhangján Dezső, kupidói szavai telibe is találták Istvánt. Másnap egymás kezébe csaptak, megírták a szerződést, a készpénz és az autó pedig gazdát cserélt. Istvánnak nem volt gyanús az, hogy nem az adásvételi szerződésen feltüntetett összegért vásárolta meg a járművet.

Ａ ｔａｎú： Ｎóｒｉ

Nóri egy novemberi csütörtökön látogatta meg az egyik népszerű gyorsétkezdét Szegeden. Gyermekével éppen a kassza felé tartott, mikor egy ismeretlen férfi szólította le. A fiatalember vázolta a helyzetet: éppen egy autót vásárolt, az iratot azonban elfelejtették aláíratni a tanúkkal. Nóri természetesen segített az okirat hitelesítésében, majd tovább is állt.

Miért érdekes ez a banális autóvásárlás? Mert a szerződésen feltüntetett személyek sosem találkoztak egymással.

Szabolcs ismerőse ugyanis, akire az Audit és a félig kitöltött szerződést bízta, Péter volt. Szintén Péter bízta meg Dezsőt, azzal, hogy találjon vevőt a járgányra. István Dezsőnek adta az autó vételárát, aki kitöltette vele a szerződés másik felét, majd megbízta Andrást az adminisztrációval. Mindez valószínűleg nem jutott volna a rendőrség tudomására, ha Péter ígéretéhez híven BMW-tulajdonossá teszi Szabolcsot, ez azonban a mai napig sem történt meg.

A Szegedi Rendőrkapitányság az ügyet lezárta és vádemelési javaslattal küldte meg az illetékes ügyészségnek. Péternek csalás, Istvánnak pedig közokirat-hamisítás miatt kell felelnie."