A fejedelem visszatér a száműzetésből

Rákóczi Ferenc nagy hatású alak­­­­ja a magyar történelemnek: éle­téről és az általa vezetett szabadságharcról (1703–1711) számos könyv, film és művészeti alkotás – a festményektől a köztéri szobrokig – készült az elmúlt három évszázadban. – Rákóczi kivételes államférfi volt, és korának a magyar arisztokrácia leggazdagabb és legbefolyásosabb főura – mondta Miklós Péter történész, a szegedi egyetem pedagógusképző karának docense, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója.

Komoly felelősség hárult rá

A szakember hozzátette, származása miatt is komoly gazdasági és politikai felelősség hárult rá, hiszen – amellett, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet egyenesági leszármazottja volt – őseinek, a Rákóczi, a Zrínyi és a Báthory család szellemiségének is meg kellett felelnie, valamint a tőlük örökölt komoly vagyont gondosan kellett kezelnie, mégpedig úgy, hogy ne csak a saját, hanem a nemzet érdekeit is tartsa szem előtt. Ennek a maga által tudatosan vállalt erkölcsi kötelességnek politikusként meg is felelt.

Királyi rokonok, malária a Tisza vizétől

A múzeumigazgató hangsúlyozta: a hatékony magyar államszervezet, gazdaság- és oktatáspolitika megteremtésén fáradozó államférfi házassága révén Anna brit királynővel és XIV. Lajos francia uralkodóval is rokonságba ke­­rült. Ez az általa vezetett szabadságharcnak komoly nemzetközi tekintélyt adott, viszont érdemleges anyagi, katonai és diplomáciai segítséget nem. – Rákóczi Szegeden járt 1704 nyarán. A kuruc sereg már májusban elfoglalta a várost, de a vár ostromát csak később kezdték meg, miután a fejedelem július 20-án megérkezett a városba. Itt adta ki augusztus 12-én a vallásszabadságot biztosító pátensét. Súlyosan megbetegedett: a halakban akkor még igen gazdag Tiszából ivott – akkoriban nem lehetett úgy vizet merni a folyóból, hogy ne került volna hal a dézsába –, ami után heveny lázas kór támadta meg, vélhetően malária. A selmecbányai Lang Ambrus János doktor, a kuruc tábor főorvosa gyógyította meg, akit azonban német származása és lutheránus vallása miatt alig akartak beengedni a katolikus fejedelemhez. Attól tartottak ugyanis, hogy megmérgezi – me­sélt Rákóczi szegedi tartózkodásáról a történész.

Bercsényi Miklós, Vásárhely „jó földesura”

Miklós Péter elmondta, II. Rákóczi Ferenc bizalmas barátja, hűséges támogatója és hadseregének főgenerálisa, Bercsényi Miklós és fia, Bercsényi László volt abban az időben Hódmezővárhely ura, akik mint „jó földesurak” éltek a vásárhelyiek emlékezetében. A szabadságharc bukása után Bercsényi Miklós követte urát a száműzetésbe és Rodostóban hunyt el, míg fia megszervezte a francia hadseregben a huszárságot, majd Franciaország marsallja lett, Vásárhely pedig a harcot függetlenségi lezáró „szatmári békésséget” tető alá hozó Károlyi Sándor birtokába került.

„Fejedről a kalapot vedd le, kisfiam. Fejedelem urunk hazaérkezett.”

A dél-alföldi néphagyományban megőrizték az itt élők Rákóczi emlékét. A múzeumigazgató fölidézte Kálmány Lajos néprajzkutató 1914-es hódmezővásárhelyi gyűjtéséből azt a történetet, amely szerint Rákóczi tö­­rökországi száműzetésében levelet kapott a császártól, amelyben az uralkodó közölte: megkegyelmezett neki, és visszakapja birtokait. Erre azt vá­­laszolta a vásárhelyi ha­­gyomány szerint Rákóczi, hogy: „Csak akkor fogok majd visszamenni, mikor a szakállam annyira meg fog nyőlni, hogy a nyakamon háromszor tudom körülcsavarni!” Azóta az összehasonlító folklorisztikai kutatás kimutatta, hogy egy középkori német eredetű mondatípus helyi – Rákóczira alkalmazott – megjelenéséről van szó ebben a történetben, és hőse halhatatlanságát hivatott igazolni.

Lófoggal született csikók hátán lehet győzni

Miklós hivatkozott az 1848–1849-es szegedi kormánybiztos, Osztróvszky József írásaira, aki 1844-ből följegyezte, hogy a mai Tiszasziget részeként számontartott Térváron élő gazdák örömmel újságolták, hogy a csikók náluk már kifejlett lófogakkal születtek, s ilyen csikókat láttak a zentai vásárban is. Ennek pe­­dig azért van jelentősége – mondták neki –, mert amikor Rákóczi száműzetésbe ment, azt mondta, hogy „Ne búsuljatok. Visszajövök még. Akkorra várjatok, mikor a csikók lófoggal elletnek. Azokon verjük majd le a németet.” Osztróvszky beszámolója szerint pár évvel később a magyar szabadságharcosok ezeken a lovakon ülve ütköztek meg az osztrákokkal.

Szegeden tízezrek rótták le kegyeletüket

Miklós Péter elmondta még, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvait 1906. október 29-én – halála után több mint százhetven évvel – helyezték örök nyugalomra magyar földön, a kassai dómban. A fejdelem és bujdosó társai földi maradványait szállító szerelvény október 27-én éjjel megállt a szegedi vasútállomáson, ahol a város polgárainak tízezrei rótták le kegyeletüket és fejezték ki tiszteletüket. Este fél tíz­­kor a szeged-belvárosi Szent Dömötör-templomban Várady L. Árpád püspök mutatott be szentmisét Rákóczi lelki üdvéért. A szerelvény október 28-án hajnali egy órakor a Rákóczi-induló hangjai mellett folytatta útját. Hajnali há­­romig a vasúti pálya mellett Szeged tanyai lakossága fáklyás díszőrséget állt. A történész idézte a korabeli sajtót, amelynek tudósítása szerint egy, a sínek mellett álló Szeged környéki tanyai ember így szólt a kezét fogó gyermekéhez, amikor a vonat elhaladt előttük: „Fejedről a kalapot vedd le, kisfiam. Fejedelem urunk hazaérkezett.”.