Elkezdődött a pótnagyik tábora

– Amikor a gyerekek szaladnak felém, megölelnek, megpuszilnak, az mindennél többet ér. Olyankor még azt is elfelejtem, hogy a gerincsérvem miatt néha mozdulni sem tudok a fájdalomtól – mondta Bakacsi Pálné, a makói pótnagyitábor vezetője. Ő volt hat évvel ezelőtt az ötletgazda – mint most elárulta, az egyik unokája volt az, aki a dolgot felvetette neki –, és ő volt az, akit az állhatatos szervező munkáért lapunk Az év embere díjjal tüntetett ki.

Az idei tábor a napokban in­­dult, igaz nem a megszokott helyen, a volt tűzoltóság udvarán ugyanis hétvégente gasztroudvar működik a SzabadON Fesztivál kísérőrendezvényeként. Ehelyett az Egyesített Népjóléti Intézmény egykori, Béke utcai székházában vannak a pótnagyik és a gyerekek.

Amint szokás, heti váltásban, négy csoportban összesen 120, szerény körülmények között élő, illetve nagycsaládos gyereket látnak vendégül. A helyet, illetve az ebédet az önkormányzat biztosítja, az élelmezést amúgy támogatók – vállalkozások, magánemberek – jóvoltából oldják meg, így az iskolák ajánlásai alapján kiválasztott gyerekek szüleinek nem kell fizetniük ezért.

– Van, aki egy tálca süteményt hoz, más néhány szép, érett dinnyét. Mindennap van bőven finomság, még útravalót is kapnak hazainduláskor a gyerekek – mondja Margó néni.

A tábor résztvevői társasozhatnak, játszhatnak az udvaron, kézműveskedhetnek, még trambulinozhatnak is. A pótnagyik programokról is gon­­doskodnak nekik: többek között rendvédelmi és kutyás bemutató, illetve közös sportolás színesíti a napot. Rácz Boglárka, aki már harmadjára van a táborban, azt mondta, nagyon várta már ezt a hetet, mert a nagyik nagyon kedvesek, és a barátaival is találkozhat.

– Nekem eddig a tűzoltók be­­mutatója tetszett, és a táska­varrás – mondta, és hozzátette: nagyon elégedett az étellel is. – Más táborokba is járok nyaranta, de ez a legjobb! – mondta lelkesen.