Gátakat bontottak le a makói Szignumban

– Nagyon jól éreztem magam a táborban! – mondta lelkesen az egyik résztvevő diák, Szabó Hanna Panna a Szent István Egyházi Iskola, azaz a Szignum előtti téren, ahol az ipolytölgyesi, sérült fiatalokat is tagjai közt tudó Nádizumzum zenekar koncertjébe kapcsolódott be társaival – citerán játszott és énekelt. A rendezvény egy egy hetes tábor zárása volt, ahol ép és sérült gyerekek tölthették együtt az idejüket. – Ők sem különböznek tőlünk – mondta fogyatékkal élő társairól. Egyikükkel, egy Csilla nevű lánnyal össze is barátkozott, mert ő – mint fogalmazott – beszédes és bevállalós.

Élettel telt meg az iskolaépület előtti tér. Miközben a gyerekek daloltak, muzsikáltak, kézművesek kínálták portékáikat, az alkalmi színpad mellett pedig Vargáné Nagyfalusi Ilona és csapata finomságokat sütött a Váll-Ker Kft-től kölcsön kapott kemencékben. Aztán a sütizés előtt még egy vidám hangulatú táncházat is tartottak a Forgatás táncegyüttessel. Azt, amit a táborban, illetve a délután során a szervezők csináltak, hivatalosan úgy mondják: érzékenyítés. Azaz, az iskola diákjait, akik eleinte természetes tartózkodással fogadták a sérült kortársakat, igyekeztek nyitottá tenni. Az iskolából, ahová egyébként jelenleg nem jár fogyatékkal élő diák, húsz gyerek vett részt a táborban.

Baráti Eszter Kinga nővér, az egyik szervező lapunknak azt mondta, nem próbálkoztak tudományos alapú érzékenyítéssel – hagyták, hogy a gyerekek együtt énekeljenek, zenéljenek, játsszanak, és azt tapasztalták, hogy a gátak szinte varázsütésre omlottak le. – Ahogy teltek a napok, a gyerekek egyre közelebb kerültek egymáshoz. Amikor sétakocsikáztak, egymás mellé ültek, és még a beszédre nem képesekkel is tudtak kommunikálni. Ezt óriási öröm volt látni – mondta.