Szemét, bűz, trágya, prostitúció – zegzugos utcákon alkalmi légyottra várták a férfiakat

Izgalmas, egyben szomorú riportra indult az akkor Szeged néven megjelenő lapunk riportere 1921 decemberében. Véletlenül találkozott a városháza előtt három úrral, akik bár civilben voltak, a rendőrség kötelékébe tartoztak. „Az egyikben felismertem dr. Wéber Árpád rendőrfogalmazót, a szegedi államrendőrség bűnügyi osztályának helyettes vezetőjét, a másik kettő Matkócsy és Walhter detektívek voltak.” A riport szerzője, lapunk korabeli munkatársa, akinek nevét nem közölték, csatlakozott a három rend­őrhöz. Razziára indultak egy bűnügy kapcsán „a szegedi éjszaka zughelyeire”.

Rosszlányok

Na de hol is kellett ekkoriban keresni az „igazolványos nőket”, akikre a razzia leginkább kiterjedt? „Szegeden a detektíveken kívül vajmi kevesen tudják, hogy az Oroszlán-utca, a Templom-tér, az Ipar-utca és a Tiszapart által képezett négyszög egy Tabán-szerű városrészt rejt magában. Ebben a városrészben laknak legnagyobbrészt a rendőri felügyelet alatt álló igazolványos nők (…).” Egy Tisza-parti házban tágas udvarról ideiglenes lakásba jutottak, ahol „mindent, csak bizalmat nem keltő” nő jött eléjük. Egészségtelen, bűzös levegő fogadta a detektíveket, két lány az ágyban feküdt, volt még bent egy 50 körüli, csavargó kinézetű férfi. Igazoltatás következett, orvosi szemlelapot kértek a lányoktól. A következő állomás a Szív utca volt. Úgy nézett ki a másfél méter széles sikátor, „mintha az építők direkt rossz szándékú emberek részére építették volna”.

Szeméttel fűtöttek

A zegzugos házak udvara, az egész városrész levegője szennyes bűzzel volt teli, ami „menekülésre készteti az embert”. Itt aztán bepillanthattak „az erkölcsi züllöttség legmélyére”. Találkoztak 18 éves, üde leánnyal, akiért el-eljön a nagyapja, de hiába – fél éve „van a szakmában”. Tetőig felvizesedett házak, fojtó bűz fogadta a razziázókat mindenütt, volt, ahol szeméttel fűtöttek. Foglalkozására nézve menyasszonynak mondta magát az egyik leány egy istállószerű helyiségben, felkérték, hogy a legrövidebb időn belül tegye el a székhelyét Szegedről. Az Iskola utcában három lányt találtak egy lakásban, egyikük körömreszelőt fogott, manikűrösnek mondta magát. Az újságíró felvetette, hogy a tiszti főorvosnak sem ártana ezekben az utcákban látogatást tennie. Egy udvart például trágyával töltöttek fel, a kút körül is trágya állt vastagon. Szeszfőzde is üzemelt ott, „a legundorítóbb mocsok hely”.

Akárki nem mehetett be

A razzia közben nem csak a rosszlányokat igazoltatták. Elfogtak egy rendszeres fatolvaj asszonyt, találtak lakásokat, ahová 8-10 albérlő, ágyrajáró volt bejelentve, férfiak, nők vegyesen. Kisfiúkat kaptak rajta, hogy fát vittek be egy bordélyba – kiderült, hogy a bánomkerti fatelep őrei lopják a fát, és küldözgetik a gyerekekkel eladásra. Ez már a Bánomkert soron történt, ahol szintén sok volt a felkeresendő „zughely”.

Az utolsó állomás a Fehér Lóhoz címzett szálloda volt, ahol Annus néni fogadta a detektíveket. Itt nem találtak senkit, de az idős asszony elmondta, akárki be sem mehet. Neveket is elárult, kik járnak oda. Ezeket az újság nem közölte.