Restaurálják a csomorkányi régészeti leleteket: százszámra kerültek elő töredékek

2021.05.09. 18:00

Kincseket őrzött a szántóföld – galéria

Közel 150 éve kutatják a csomorkányi Árpád-kori templomromot, az azt körülölelő temetőt és a 16. században elpusztult mezővárost. Most az elmúlt két évben gyűjtött leletanyag fémtárgyait restau­rálják. 

Tábori Szilvia

Aprólékos munkával a régészeti leletek nyomán kirajzolódik a múlt. A részletes dokumentálással évek alatt az egykori mezőváros mindennapi életét rajzolják meg. Fotó: Kuklis István

Fotó: Kuklis István

Ötvenhektáros csomorkányi te­­rületet osztottak fel hússzor húszas parcellákra az elmúlt két évben, ott gyűjtötték a szántáskor felszínre került régészeti leleteket. 2019-ben közel százan kutattak a múlt tárgyi öröksége után. A gazdag lelet­anyag fémtárgyait restaurálják most a vásárhelyi Tornyai János Múzeum műhelyében, a részletes dokumentálással évek alatt az egykori mezőváros mindennapi életét rajzolják meg. Ahogy Csányi Viktor régész, muzeológus, a Tornyai-múzeum munkatársa a munkáról fogalmazott, hatalmas lehetőség, hogy két év múlva már három-négyezer régészeti tárgyat vetnek össze írásos emlékekkel. Az egykor ott élők hétköznapjairól a tárgyak mesélhetnek, és ez maradandó felfedezés.

Korszakos fémanyag

A csomorkányi templomrom nemcsak Hódmezővásárhely, hanem egész Csongrád-Csanád megye egyik legkiemelkedőbb középkori műemléke. Az Árpád-kori épülettöredéket, az azt körülölelő, az 1990-es években részben feltárt temetőt és a 16. század végén elpusztult mezővárost közel 150 éve kutatják régészek. Az évek alatt begyűjtött leletanyagban az avar, a germán időszak, illetve a honfoglalás kori be­települtség is tetten érhető, ugyanakkor régészetileg a település középkori időszakát tartják igazán izgalmasnak. Cserépkályhákra utaló csempéket, üvegedény-töredékeket, bronzvereteket, török fegyverről származó darabokat, hétköznapi töredékeket találtak.

– Ám a korszakos fémanyag alig jelent meg. A földszínű, rendkívül apró tárgyak nehezebben felismerhetők szabad szemmel, és jóval kevesebb marad fenn. A fémkeresős ku­­tatással a szántóföld felső tíz-húsz centiméteres rétegében forgó darabokat gyűjtöttük össze – mondta el Csányi Viktor.

 

Az élet apró mozzanatai

Rengeteg, a mai speciális mil­­tonkapocsra emlékeztető tár­­gyat, különféle vereteket, pénztöredékeket forgattak ki a szántóföldből. – Ilyen mennyiségben ez a hétköznapi élet lenyomata – mondta a százszámra előkerült töredékek régészeti jelentőségéről Csányi Viktor. Hozzátette, bronzgyűszűket az egykori telkek és házak környékén találtak, míg a késeket, vagy ólomplombákat a hatalmas terület egészen más részén. Azt remélik, az adatok feldolgozásából jobban megismerhető az Árpád-kortól lakott város szerkezete, az ott élők, az egymást követő korok térhasználata. Bár a templomrom építéstörténetét jól ismerjük, az ott élők mindennapjait kevésbé.

Töredékek a múltból

Arra a kérdésre, hogy vajon a tárgyak múltjára vagy kizárólag a munkára koncentrál a leletanyagok helyreállítása közben, Molnárné Balázs Zsuzsa restaurátor úgy fogalmazott, történet és feladat nem választható külön, mert a tárgyak folyamatosan magukról mesélnek, miközben a már meglévő ismeretek is ránk zúdulnak.

– Ahogy értelmezem a töredékeket, érzem a súlyát, anyagát, hőmérsékletét, égetési hő­­fokot, onnantól szinte életre kel a történelem. A feldolgozáskor az adathalmazból összeáll a múlt, egy hajdani élet története, kirajzolódik az összkép. Éppen ezért nincs két hasonló tárgy és két azonos eljárás sem – fejtette ki.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában