Lenyűgöző szobrokat alkotott kivágott bukszusból a művész – Galéria

Különleges kiállítást láthatott a közönség pénteken a nagymágocsi Károlyi-kastély parkjában, a Csongrád-Csanád Megyei Gesztenyeliget Otthon által szervezett nosztalgia-délutánon. Sprok Antal szobrászművész Nagymágocsi bukszusok címmel mutatta be legújabb alkotásait.

A fővárosban élő, 65 éves Sprok Antalt, a falu szülöttét mindenki ismeri Nagymágocson. Gyermekkorában ideje nagy részét a házuk szomszédságában lévő Károlyi-kastély park­jában töltötte. Korán kiderült, tehetséges képzőművész válhat belőle. Sopronban járt a Faipari Egyetemre, ahol tanulmányai mellett rajzolással, fafaragással és bútorkészítéssel is foglalkozott. Családjával Budapestre költözött, majd 1988-ban egy diáktársával bútorokat kezdett tervezni és gyártani. Tíz évvel később pedig megszületett az első szoborbútora, amit a kölni világkiállításon mutatott be.

Nagymágocson néhány évvel ezelőtt az évszázados bukszusbokrokat megtámadta a puszpángmoly. Amikor Sprok Antal erről tudomást szerzett, néhány törzset magával vitt a műhelyébe, ahol szoborként születtek újjá az elpusztult növények.

A kiállítás résztvevői megismerhették a jelen lévő Sprok Antal hitvallását is.

– Hajnalban félálomban forgolódva egy szobor gondolatával ébredni. Reggel a rajzasztalnál kis vázlatokat készíteni, majd összegyűrni és eldobni. Várni és felismerni a pillanatot. Alázat, türelem, monotonitás. Egy kiszáradt fa törzsébe új életet lehelni, továbbépíteni, összekapcsolni, felfedezni. Időrágta és új anyagokat ötvözni. Szembenézni merész ötletekkel, az ismeretlen ösvényén járni. Kísérlet és játék. Munkámmal mosolyt csalni az arcokra. Kilépni és kiléptetni a szürkeség fiókjai­ból. Előhívni a nagymágocsi önfeledt gyermekkor élményeit. Megmerítkezni bennük. Természet, ember, anyag, élet, fa. Életfa. Az alkotás folyamata az első, minden azután következő másodlagos. A súrlódás törvényeivel dolgozni és általuk feszítve élni. Szeretni a fát. Ez a munkám – vallja.