Szó szerint bárhol feltűnhet egy búvár

Egy dunántúli kisvárosban, Móron sétáltunk a parkban, a város a Vértes és a Bakony között fekszik. A Vértesben találni 40-50 méter mély bányatavakat, amelyek elhagyott külszíni fejtések helyén keletkeztek, ezekben gyakorolnak is búvárok. Csak nem olyanok, amilyenbe mi botlottunk a város központjában. Tó mondjuk ott is van, de legfeljebb térdig érhet, a békaembert viszont egy száraz vízelvezető árokban láttuk.

Egy csatornából bukkant fel – közelebbről megnézve a betonkarima is csak díszlet. A test drótból van, a fej ránézésre valaminek a fém alkatrészéből, valamint egy szintén fém tálból. Az újrahasznosított búvárszobor, mint kiderült, a Public Art művészeti fesztiválon készült, aminek keretében köztéri alkotások születnek az arra járók szeme előtt – ezeket aztán jó ideig lehet nézegetni a parkban. Páhi Péter munkája – egy kábelszobrával találkozhatunk 2020 óta Balatonalmádin is.

Szóval a drótbúvár volt a nyaralás egyik nagy meglepetése. Annál nagyobbat már csak akkor csodálkoztunk, amikor rájöttünk, hogy a Gaja-völgyben valaki letörte és áthelyezte a Sobri Jóska barlangjához vezető táblát, így hiába keressük a bakonyi betyár egykori búvóhelyét.