Harmincféle népi játék közül választhattak a gyerekek Nagymágocson – Galéria

– Szeretnénk ha a mai fiatalok és a gyerekek is megismernék a régi, hagyományos paraszti munkákat, így a kukoricatöréssel kapcsolatos munkafolyamatokat is. Ma már szinte senki nem tör kézzel kukoricát Nagymágocson, talán csak azok a családok, ahol a kukoricaföldre nem jutnak be a gépek. A modern berendezések elvégzik azokat a munkákat, amelyeket hajdan a család, a barátok és a szomszédok összefogásával oldottak meg – mondta a rendezvényt szervező Petőfi Művelődési Központ vezetője, Dobóczki Józsefné, aki lánykorában még maga is aktív résztvevője volt a kukoricafosztásoknak.

– Nagyon emlékezetes összejövetelek voltak. Hozta a traktor a letört kukoricát, leborította az udvarra. Összegyűltünk, körbeültük. Beszélgettünk, jókat nevettünk. Én még a férjem is egy ilyen összejövetelnek köszönhetem. Valaki elrikkantotta magát, hogy aki piros kukoricát talál, az megcsókolhatja a szomszédját. Én találtam meg. A mellettem ülő fiúval akkor ugyan nem csattant el a csók, de nem kellett sokat várni arra sem. Már 47 éve vagyunk házasok – emlékezett vissza a kedvenc kukoricás történetére.

A nagymágocsi művelődési ház melletti téren a tiszakécskei Boglárka Hagyományőrző Egyesület jóvoltából fajátékokkal is játszhattak a gyerekek. Mindenki kapott egy „menetlevelet”. Ha kipróbáltak egy játékot, kaptak egy pecsétet. A rendezvény végén ennek fejében egy fa érmet vehetett át minden kisgyermek.

A kukoricafosztást, no meg a morzsolást is ki lehetett próbálni. Egy család is lekucorodott a kukoricakupac mellé. Az édesapa elmesélte, a gyermekkorát Nagymágocson élte meg. Nekik ugyan nem volt kukoricájuk, de több ismerősüknek igen. Ott gyakran segítettek morzsolni. Most pedig a 6 éves kisfiát is megismerteti ezzel a munkával.

A rendezvényen lehetett pattogatott kukoricából báránykát készíteni, origamizni, csuhébabát készíteni. A szervezők palacsintával és főtt kukoricával is megvendégelték a fosztónap résztvevőit.