SZIN: öregek és fiatalok

Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik még részt vett a KISZ – fiatalabbak kedvéért: Kommunista Ifjúsági Szövetség – szervezésében zajló Szegedi Ifjúsági Napokon. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy akkori munkahelyem, a XI. AFIT – fiatalabbak kedvéért: Autófenntartó Ipari Tröszt – állította-e ki azt az IFA-t, amely végiggurult a városon és a rakparton, s amelynek pla­­tóján nekem is jutott valamiféle epizódszerep a nagyon visszafogott rendszerkritikában, valamikor 1976 és 1980 között.

A rendszerváltozás a SZIN-t is elsodorta egy bő évtizedre, hogy a kétezres évek elején újrainduljon, először még csak magyar előadókkal. Az újkori rendezvények egyikén is részt vettem, és máig emlékszem, hogy nem hittem a fülemnek, amikor kisiskolás lányommal „középdélután” a Partfürdőn sétáltunk. Nem hittem, hogy világosban ilyen trágár szöveget úgy kihangosítanak, hogy fél Szeged hallja, később kiderült, Ganxsta Zolee lépett fel a színpadon...

Az idei fesztiválon a nyitónapot választottam, sokak szerint ez és a vasárnap volt a legerősebb a zenei kínálatban. A szer­­da mellett szólt, hogy nagyszínpadot kapott a Kultúrkör is, pedig a három szegedi legény csak a járvány alatt állt össze együttessé. A csapat frontembere – ha van egyáltalán ilyen – Darvasi Áron, barátom és volt kollégám nagyfia, akit elég gyakran fuvaroztam Törökszentmiklós és Szeged között, amikor még szó sem volt szobatisztaságról. Délután hatkor, világosban kezdtek, nem töltötték meg igazán a színpadot, de igazán jó hangulatot varázsoltak.

Estére és a Tankcsapdára meg­­telt a másik nagyszínpad előtti tér, tényleg profi műsort nyomtak az öregek. Mellettünk ott csápolt a Mennyország Tourist című számra Jakab Péter, a Jobbik elnöke és országgyűlési frakcióvezetője is, és tette ezt vonuló stáb nélkül. Szelfizett néhány „oldalszimpatizáns” fesztivállátogatóval, simán csak jól érezte magát.