A kollégisták „Gyuszi-szobornak” hívták

Az Olvasó fiú szobrát 1961. augusztus 8-án avatták fel. Alkotója Péter Zsuzsa szobrászművész volt.

A szobrot a régi fiúdiákotthon udvarán állították fel. Az Olvasó fiú a kollégium egyik diákját, Molnár Gyulát ábrázolja.

Művészi nyomuk maradt a városban

– A szobor akkor nagyon szép, virágos környezetbe került, erről vannak fotóim is. Akkor körbe lehetett járni, tényleg méltó helyet találtak neki – tudtuk meg Pataki Béla pedagógustól, aki szabad­idejében helytörténeti kutatásokat végez, szívesen kutatja a város múltjának különleges részleteit.

Hódmezővásárhelyre az ötvenes évek közepétől jártak a Képzőművészeti Főiskola növendékei alkotótáborba. Erről így írt Dömötör János a 2002-ben megjelent Vásárhely szobrai című könyvében:

„Már hetedik éve hozta Szabó Iván a Képzőművészeti Főiskola növendékeit Hódmezővásárhelyre, amikor megszületett az elhatározás: ne csak a főiskolások vigyenek élményeket magukkal a városból, hanem ittlétüknek művészi nyoma maradjon a városban. Ennek az elgondolásnak első megvalósulásaként Péter Zsuzsa alkotta meg és adományozta a számukra helyet és ellátást adó kollégiumnak az »Olvasó fiú« című szobrát. A régi kollégium kis udvarára került 1961-ben a szobor. Az olvasás és az iskolai, kollégiumi környezet nagyon is harmonikusan kapcsolódik egymáshoz. A szobor kis, ovális vízmedence közepén, forrástéglák halmán kapott helyet. Fiatal, trikós, lábát maga alá húzó, ülő fiú, baljával a talapzatra támaszkodik, jobbjával pedig a bal oldalán elhelyezett, földre tett könyvet fogja. Tekintete gondolkodást, elmélyülést fejez ki.”

Takarásba került az alkotás

– Péter Zsuzsa szobrásznő a fiúdiákotthon egyik lakójáról, Molnár Gyuláról mintázta meg a szobrot, aki egy jó kiállású, sportoló fiú volt, és a szobor avatásának évében, 1961-ben érettségizett a Bethlen Gábor Gimnáziumban. Molnár Gyula nyáron is a kollégiumban lakott, mert nem tudott hazamenni. Munkával töltötte a vakációkat. A művészekkel akarva-akaratlanul is sokat találkozott, ezért kérte fel őt a szobrásznő, Péter Zsuzsa, hogy álljon modellt. Nemcsak szobor, hanem kis­plasztika is készült az Olvasó fiúról, ami máig a Molnár családnál található. A szobrot egyébként 1961. augusztus 8-án avatták fel, erről a korabeli Csongrád Megyei Hírlap is beszámolt – mesélte Pataki Béla.

Közben, 1967-ben felépült az új kollégium, a mai Cseresnyés, utána a szobor, amit a diákok „Gyuszi-szobornak” neveztek, szinte eltűnt a szemek elől. A régi kollégium udvarán volt, ami később új funkciókat kapott, végül tavaly év végén bontatta le az önkormányzat a rossz állapotú épületet, így a szobor újra „kiszabadult”.

– Sajnos nemcsak nem látszott a szobor, de karban sem nagyon tartották, pedig megérdemelné a nagyobb figyelmet. Többször próbáltam elérni, hogy helyezzék át a kollégium elé, mert jól kifejezné, hogy ebben az épületben diákok laknak, de nem sikerült – folytatta Pataki Béla.

Az Olvasó fiú már nincs takarásban, és valóban ráférne egy alapos és szakszerű tisztítás, nemcsak a fiúalakra, hanem a medencerészére is, amiben több év őszi falevelei is láthatók…

A szobrásznőnek másik szobra is áll Vásárhelyen

Érdemes megemlékeznünk néhány mondatban a szobrászról, Péter Zsuzsáról is, aki 1937-ben született és 1990-ben hunyt el. 1961-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, 1966-tól rendszeres résztvevője volt a Műcsarnok kiállításainak és a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak is. Hódmezővásárhelyen egy másik szobra is látható az Andrássy úton, a római katolikus templom kertjében. A Kecskepásztor című alkotást 1977-ben avatták fel. Mint megtudtuk, Molnár Gyuláról később egy portrészobrot is készített a művésznő, de hogy annak mi lett a sorsa, nem tudni.

Orvos lett az Olvasó fiú modellje

No, de ki is volt Molnár Gyula? A szobor modellje 1943-ban született Erdélyben, Máramaros­szigeten, édesapja főjegyző volt. Mint már említettük, Hódmezővásárhelyen járt gimnáziumba és a kollégiumban lakott. Tehetséges, szorgalmas, okos fiúként tartották számon, emellett kiváló sportoló, első osztályú vívó is volt. Orvosnak készült, de mivel osztályidegennek sorolták be, ezért csak az ötödik próbálkozására vették fel a Szegedi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1971-ben vehette át a diplomáját. Dolgozott Eperjesen és Fábiánsebestyénen is, majd 1977-ben belgyógyász szakvizsgát tett.

1982-től belgyógyász főorvosként tevékenykedett a szentesi járóbeteg-szakrendelőben, 1997-től a Csongrád Megyei Területi Kórház-Rendelőintézet igazgató főorvosa, egyúttal a kórház igazgatóhelyettese lett. 2003-ban szívműtéten esett át, két évvel később kérte felmentését az igazgatói teendők alól.

Szívügye volt a Vöröskereszt

A gyógyítás mellett a vöröskereszt is a szívügye volt. 1992-től két és fél cikluson keresztül a Magyar Vöröskereszt Országos alelnökeként is dolgozott. 1989-ben hozta létre az Együtt a Véradókért – Szentesen Alapítványt, emellett több alapítványban, társaságban töltött be szerepet. A román forradalom kirobbanásakor segélyküldeményeket indított Aradra, Temesvárra, és öt éven keresztül Erdélybe – Háromszékre is.

Testvérszervezeti kapcsolatot létesített a vajdasági bácskatopolyai vöröskereszttel. A délszláv háborúban a vajdasági lakosoknak és kórházaknak juttatott segélyek, életmentő gyógyszerek adományozása miatt meghurcolták, végül felmentették a koholt vádak alól. Humanitárius segítségnyújtásáért a Szerb Vöröskereszt előbb ezüst, majd arany érdemrenddel tüntette ki. Emellett számos elismerést kapott itthon is, többek között a Hubertus Kereszt arany fokozatát, Nimród emlékérmet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, Pro Urbe díjat, Vöröskereszt Csillagrendet, Dr. Bugyi István-emlékérmet, a Vöröskeresztes Munkáért Gyémánt fokozatú kitüntetést.

A kisplasztika mindig velük volt

Molnár Gyula sajnos nem érte meg a róla mintázott szobor avatásának 60. évfordulóját, 2020-ban elhunyt. A jeles orvosnak két lánya és egy fia született. Mindhárman értelmiségi pályára léptek, a legnagyobb lánya gyógytornász, a középső leánygimnáziumi tanár lett, a fiú pedig külkereskedő. Molnár Gyula hét unokájának egyike a nagyapa nyomdokaiba lép.

– Kicsi korunktól tudtunk a szoborról, a kicsinyített másolata, a kisplasztika a nappalink könyvespolcán állt és áll ma is. Tudtuk, hogy a mi apukánkat ábrázolja – mondta Molnár Szilvia, Molnár Gyula középső gyermeke.

A nagy szobrot sokáig nem láthatták a gyerekek, mert az, mint korábban írtuk, elzárt területen állt.

– Pataki Béla „80 év tanúi – Cseresnyés emlékezet 1938–2018” című könyve szerkesztésekor kereste meg édesapánkat. Elmentünk Hódmezővásárhelyre, és mi, gyerekek akkor láttuk először a nagy szobrot, ami sajnos nagyon elhanyagolt volt – mondta Molnár Szilvia, aki arról is mesélt, hogy édesapjáról több képzőművészeti alkotás is született.

– Kézről kézre adták a művészek. Például Szalay Ferenc több grafikáján is szerepelt. Néhány bekeretezve a szülői házunk falán látható. Felnőttként is több alkotó modellje volt, aminek nagy örömmel tett eleget, jó néhány művésszel kötött így életre szóló barátságot.

Rendeznék a szobor körüli területet

Hódmezővásárhely önkormányzata a jövőben komolyabb szerepet szán annak a területnek, ahol az Olvasó fiú szobra áll.

– Építészek dolgoznak a terven, ami sajnos még nem készült el. A református ótemplom körüli kőfalon van egy hangulatos átjáró, ami jelenleg a Cseresnyés kollégiumnak megy neki, vagyis a jelenlegi építészeti környezetnek már nem megfelelő. Szeretnénk a falon három átjárót nyitni ugyanabban a stílusban. Egyet a magtár és a kollégium között, kettőt pedig a templom mögött. Ezáltal kinyílna a terület, így a szobor környezete is frekventáltabb lesz – tudtuk meg Márki-Zay Péter polgármestertől.