Athénban is járt a vásárhelyi jegykendő

A négyzet alakú jegykendőt egykor a gatyája korcában, ne­­tán mellénye zsebében viselte a legény, egészen az esküvőig. A közepén hímzett, szélén horgolt csipkés szövetdarabbal jelezte, hogy már elkötelezte magát menyasszonyának.

Családi hagyományt felelevenítve készítette el egy győri pár megrendelésére Fábiánné Nagy Ágota azt a hófehér, különleges darabot, amelynek „másolatát” Athénban, majd Nicosiában ál­­lították ki a közelmúltban.

Csomózása két hónapig tartott. Ahogy készítője mesélte: tizenhat évvel ezelőtt 95 évesen elhunyt édesanyja hagyatékában bukkant rá néhány régi, gyűrött mintára. Akkor döntött úgy, maga is megpróbálkozik a necckészítéssel, amely egykor édesanyja kenyérkereső foglalkozása volt. Mert bár kislányként szinte a neccráma alatt cseperedett fel, és eltanult néhány fogást, igazán soha nem érezte magáénak.

– Pici koromtól azt láttam, ahogy anyukám főzés előtt és után, az éjszaka közepén is munkája mellett ült. Kitartóan, örök lelkesedéssel dolgozott egészen vállalkozása 1952-es államosításáig. Mindent összepakoltak, amit csak értek, még a függönyt is leszedték az ablakról. Ugyan 1956 után ismét dolgozhatott, de kedvetlenül folytatta, elvesztette korábbi igyekezetét – mondta Fábiánné Nagy Ágota.

Majd azt mesélte: a hagyatéki anyagtól ihletetten már az első próbálkozáskor szinte magától mozdultak kezei.

– Kötöttem a hálót, és az az érzésem támadt, ott áll mögöttem édesanyám, és biztat, hogy úgy kell sorakoznia a csomóknak a távtartó felett, mint a gyöngysornak.

A bizonyítási vágy mellett édesanyjának állít emléket a zsűrizett, többször díjazott alkotásaival. Főként a necc-csipke sajátos, úgynevezett gipűr (guipure) technikájával készíti munkáit, amelyen hagyományos mo­­tívumok helyett az egymás melletti öltések összképén múlik a különleges hatás.